fejtető fn 1C
1. ’ember v. állat fejének legfelső része, teteje’ ❖ [A perzsa követeknek a] fejök meg vagyon borotválva, hanem még is a’ fejtetn egy üstök hagyatik meg (1808 Hazai Tudósítások C0190, 3) | [Jankó] röhögtében a’ ház csúcsáról fejtetőre le is bukkant (1834 Vörösmarty Mihály 8524421, 38) | Kalapot, mely pörge Tégy a fejtetődre (1885 k. Hangay Oktáv C2021, 110) | Az óriási sebességgel forgó légcsavar leszelte a két szerencsétlen ember fejtetejét (1932 Budapesti Hírlap szept. 25. C4720, 9) | Az apró madárka szemén át széles, fekete csík húzódik, fejtetője és tarkója szürke (1995 Magyarország állatvilága CD14).
2. (-re v. -n raggal) ’vminek olyan helyzete, hogy a felső része van alul’ ❖ [a gázlámpákban] a’ gáz ollykor elpukkanhat ’s az egész várost a’ mint van, fejtetőre állíthatja (1847 Vas Gereben C4363, 187) | [a varrottasról] hiányzik a hullámvonal s az egymás mellett egyenesen és fejtetején álló ornamensek sorozata adja a formai ritmust (1909 Malonyay Dezső CD07) | Fejtetőre fordított gémeskutak […] tükörképe vibrál a láthatár fölött (1961 Népszabadság aug. 4. C4813, 2) | [befőzéskor a lezárt] üvegeket fejtetőre állítom (1998 Magyar Hírlap CD09) | az egyik szűk kanyarban a kocsi eleje megakadt egy földhányásban, s az autó fejtetőn landolt (2002 Magyar Hírlap CD09).
2a. (-re v. -n, ritk. -ről raggal) ’a megszokotthoz, szabályoshoz képest ellentétes, fordított v. zűrzavaros, felfordult helyzet, állapot’ ❖ Az idő alig tett valamivel a földön oly fejtetőre való forditást, mint ezzel az utcával [ti. a szegények lakhelyévé lett, de egykor a leggazdagabbak által lakottal] (1867 Fővárosi Lapok C8083, 1188) | Minden felfordult, fejtetőn járt az egész világ (1885 Budapesti Hírlap máj. 23. C4732, 3) | [a külügyminiszter szavának kétségbevonásával] fejtetejére kerül minden, s a jó isten a megmondhatója, hogy a dolgok hova fognak fejlődni (1911 Budapesti Hírlap febr. 3. C4699, 8) | Tóték napirendje Varró őrnagy érkezésétől kezdve fejtetőre állt (1967 Örkény István 9500034, 198) | Krassó és pártja, a Magyar Október Párt a dolgok helyes rendjéért, ’56 fejtetőről talpára állításáért indított harcot (1996 Magyar Hírlap CD09).
3. (ritk) ’fejfedő felső, a fejtetőt fedő része’ ❖ kis karimával készült és anyagból csavart parányi fejtetővel ellátott kalapok szintén a legújabbak közül valók (1942 Pesti Hírlap jún. 2. C5690, 365) | Különféle alakú szőrmesapkákat viseltek, néhánynak dob alakú volt a formája, a sapkák fejtetőjén különféle színű posztó, sötétkék, világosabb zöld és talán egy bordó (1981 Mohás Lívia 1109004, 216).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.