fincol ige 1a (rég v. nyj)

1. tn ’〈patás állat, kül. ló〉 ficánkolva ugrándozik, ugrál’ ❖ a’ mikor e’ földön nyájt rze Apollo Meg szeretett engem, ’s maga mellé véve: gyakorta Énekeket mondott, míg a’ nyáj szerte legelve A’ hegyeken finczolt (1816 Horváth József Elek C2137, 27) | [amikor a betyárnak] vissza kell fordulni, és az üldözőkkel szembeszállni, s a puskák ropognak, [lova] olyan jól érti a táncot, jobbra-balra fincol, hogy nehéz legyen találni (1888 Jókai Mór CD18) | fincul tn. i. ’(borjú, tehén) ugrándozva szaladgál’. Nísz, hodzsam fincul e kizsbordzsu, örül, hocs künd lëhet (1973 Felsőőri tájszótár C6861, 65).

1a. ts (ritk) ’〈lovat lovasa〉 táncoltat, ficánkoltat; fincoltat’ ❖ Benkő Tihamér nem birt magával örömében. Vidáman finczolta a lovát, a mely igen jó vérű erdélyi fajta volt s Torday csak akkoriban szerezte valahol, a hol épen megakadt rajta a szeme (1907 Vasárnapi Újság C7421, 126).

2. ts (ritk) ’〈embert v. állatot〉(ütlegeléssel) kínoz, gyötör vki’ ❖ A gazda berugott, aztán nekivágott a hosszu utnak. Ő maga ült az első ülésen, csapkodta, fincolta a lovakat (1909 Népszava okt. 8. C7477, 2) | fincōl [...] ts. i. ‘kínoz, nyaggat, szorongat’ (1935 Szamosháti szótár C6654, 291).

Vö. CzF. finczol; TESz.; ÚMTsz.

fincol ige 1a (rég v. nyj)
1. tárgyatlan
〈patás állat, kül. ló〉 ficánkolva ugrándozik, ugrál
a’ mikor e’ földön nyájt rze Apollo Meg szeretett engem, ’s maga mellé véve: gyakorta Énekeket mondott, míg a’ nyáj szerte legelve A’ hegyeken finczolt
(1816 Horváth József Elek)
[amikor a betyárnak] vissza kell fordulni, és az üldözőkkel szembeszállni, s a puskák ropognak, [lova] olyan jól érti a táncot, jobbra-balra fincol, hogy nehéz legyen találni
(1888 Jókai Mór)
fincul tn. i.tárgyatlan ige ’(borjú, tehén) ugrándozva szaladgál’. Nísz, hodzsam fincul e kizsbordzsu, örül, hocs künd lëhet
(1973 Felsőőri tájszótár)
1a. tárgyas (ritk)
〈lovat lovasa〉 táncoltat, ficánkoltat; fincoltat
Benkő Tihamér nem birt magával örömében. Vidáman finczolta a lovát, a mely igen jó vérű erdélyi fajta volt s Torday csak akkoriban szerezte valahol, a hol épen megakadt rajta a szeme
(1907 Vasárnapi Újság)
2. tárgyas (ritk)
〈embert v. állatot〉 (ütlegeléssel) kínoz, gyötör vki
A gazda berugott, aztán nekivágott a hosszu utnak. Ő maga ült az első ülésen, csapkodta, fincolta a lovakat
(1909 Népszava okt. 8.)
fincōl [...] ts. i.tárgyas ige ‘kínoz, nyaggat, szorongat’
(1935 Szamosháti szótár)
Vö. CzF. finczol; TESz.; ÚMTsz.

Beállítások