alteregó fn 1A (vál)
1. (rendsz. birt szjellel) ’vkinek, ritk. vminek hű mása; hasonmás’ ❖ A fiatal gróf különben szőkében igazi alteregója papájának, bár nem olyan rokonszenves egyéniség, mint az volt (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Tudja ön, mi az az alterego? […] olyan ember, aki megdöbbentően hasonlít valakire, mintha ikertestvére volna, holott talán nem is ismerik egymást […] Én önnek a fiatalkori alteregoja vagyok (1927 Szini Gyula CD10) | a jelenlegi gazdasági körülmények is mintha csak alteregói volnának az 1992-esnek (1995 Magyar Hírlap CD09) | megállapítandó, hogy az adott képen az igazi Mao vagy csak egy alteregója látható-e (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. (rég) ’vkit rangban, hatáskörben, munkájában (alkalmilag) helyettesítő személy’ ❖ Az irodában tudtára adá a személyzetnek, hogy távollétében Bogozynak fognak engedelmeskedni, a kit alter egojának hagy hátra (1854 Jókai Mór C2244, 290) | Haynau, a császári alterego, gyökerestül akar végezni a rebellisekkel (1931 Sárközi György 9587012, 355) | Károlyi ismételten ki is jelentette, hogy amit Hock elrendel, az éppolyan, mintha ő rendelte volna el, mert hiszen Hock az ő igazi alteregója (1942 Bánlaky József CD16).
3. ’vmely műalkotásban, kül. irodalmi műben, filmben az alkotó egyéniségét, gondolatait, véleményét képviselő, ill. őt magát megtestesítő figura’ ❖ [Bourget] minden alakja közül irodalmi alteregojának, Claude Larchernek sikerült a legtöbbet beszéltetnie magáról (1913 Ambrus Zoltán C0606, 218) | [A film] főhőse, Korin György […] 43 éves pszichológus, a rendező metaforikus alteregója (1992 Gyürey Vera 2010007, 42) | Rezeda Kázmér Krúdy irodalmi alteregója (2000 Új Könyvek CD29).
3a. ’színész által megformált szerep mint a színész alakmása’ ❖ [Őze Lajos] alteregói a szerepek révén életre keltek, s beleégették magukat a nézők emlékezetébe, elfeledhetetlenül (1994 Magyar Hírlap CD09) | [Ed Wood] összebarátkozott az idős Lugosi Bélával, aki Drakula gróf alteregójaként vonult be a filmtörténetbe (1995 Magyar Hírlap CD09).
4. (Pszich) ’a tudatos én mellett a személyiség (vmelyik) másik része, ill. kóros, tudathasadásos elmeállapotú személy (vmelyik) másik énje’ ❖ Eddig nem tudtam hatni szerencsétlen alteregómra, mert nem volt elég erős akaratom: most ad akaratot, erőt a szerelem (1913 Babits Mihály C0694, 195) | Az embernek az az érzése, hogy nem is két énről van itt szó, hanem háromról: a harmadik az, amelyik a perifériáról lesi, hogy az ego és alterego közül melyik marad a győztes (1957 Benedek István 9041009, 266).
ÖU: ál~, hősnő~, regényhős-~.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.