gaburgya (6A) l. gaborgya

gaborgya mn és fn 6A (nyj)gaborja, gabornya, gaburgya, kabolgya

I. mn

1. ’meggondolatlan, szeles, hóbortos 〈személy〉’ ❖ Kabolgya, kabolgyás: bolondos (1900 Magyar Nyelvőr C5959, 239) | gaborgya: szeles, hóbortos (1903 Magyar Nyelvőr C5961, 119) | gaburgya ’szeleburdi’ (1960 Magyar Nyelvőr C6011, 212).

2. ’hirtelen haragú, lobbanékony, könnyen felcsattanó, es. kötekedő 〈személy〉’ ❖ Gabornya, mn. ingerkedő, patvarkodó (ember) (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 445) | „Szőrmentibe” tanítják a vadas tinót, „szőrmentibe” bánnak a nagy természetű emberrel, hogy el ne kapja az indulat, a gaborja cseléddel (1904 Budapesti Szemle C7655, 165) | gabornya, gabornyás: […] 2. hóbortos, mérges (gyerek) (1906 A bakonyalji nyelvjárás C6345, 79) | gaborgya ’goromba, hirtelen haragú, indulatos’ (1957 Magyar Nyelvőr C6009, 236).

3. (rég) ’viharos erejű 〈szél〉, ill. ilyen széllel járó 〈időjárás〉, v. ilyen időjárású 〈időszak〉’ ❖ gabuorgya: goromba (a szélről mondják) (1889 Magyar Nyelvőr C5954, 94) | Az április még mindig olyan gaborja szok lenni (1897 Magyar Nyelvőr C5845, 521) | gabornya, gabornyás: 1. zivataros, viharos (idő) (1906 A bakonyalji nyelvjárás C6345, 79).

II. fn (ritk)

’bolondság, esztelenség, józan gondolkodásra való képtelenség mint állapot’ ❖ nem erſzakkal vagyon a’ mí akaratunk az ő [ti. Isten] kábolgyája (kábolgyáskodáſa, eſzelsködèse, hagymázkodása) ſzerènt: az eleve látás nem állya-kereſztl úttyat az akarat’ ſzabadságának (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 367) | Ënnye, de gaborgyán van ez a gyerëk! (1906 A bakonyalji nyelvjárás C6345, 79).

Vö. CzF. kábolgya; TESz. kabolgya; ÚMTsz.

gaburgya lásd gaborgya
gaborgya melléknév és főnév 6A (nyj)
gaborja 6A
gabornya 6A
gaburgya 6A
kabolgya 6A
I. melléknév
1.
meggondolatlan, szeles, hóbortos 〈személy〉
Kabolgya, kabolgyás: bolondos
(1900 Magyar Nyelvőr)
gaborgya: szeles, hóbortos
(1903 Magyar Nyelvőr)
gaburgya ’szeleburdi’
(1960 Magyar Nyelvőr)
2.
hirtelen haragú, lobbanékony, könnyen felcsattanó, es. kötekedő 〈személy〉
Gabornya, mn.melléknév ingerkedő, patvarkodó (ember)
(1872 A magyar nyelv teljes szótára)
„Szőrmentibe” tanítják a vadas tinót, „szőrmentibe” bánnak a nagy természetű emberrel, hogy el ne kapja az indulat, a gaborja cseléddel
(1904 Budapesti Szemle)
gabornya, gabornyás: […] 2. hóbortos, mérges (gyerek)
(1906 A bakonyalji nyelvjárás)
gaborgya ’goromba, hirtelen haragú, indulatos’
(1957 Magyar Nyelvőr)
3. (rég)
viharos erejű 〈szél〉, ill. ilyen széllel járó 〈időjárás〉, v. ilyen időjárású 〈időszak〉
gabuorgya: goromba (a szélről mondják)
(1889 Magyar Nyelvőr)
Az április még mindig olyan gaborja szok lenni
(1897 Magyar Nyelvőr)
gabornya, gabornyás: 1. zivataros, viharos (idő)
(1906 A bakonyalji nyelvjárás)
II. főnév (ritk)
bolondság, esztelenség, józan gondolkodásra való képtelenség mint állapot
nem erſzakkal vagyon a’ mí akaratunk az ő [ti. Isten] kábolgyája (kábolgyáskodáſa, eſzelsködèse, hagymázkodása) ſzerènt: az eleve látás nem állya-kereſztl úttyat az akarat’ ſzabadságának
(1803 Baróti Szabó Dávid)
Ënnye, de gaborgyán van ez a gyerëk!
(1906 A bakonyalji nyelvjárás)
Vö. CzF. kábolgya; TESz. kabolgya; ÚMTsz.

Beállítások