galambi mn 1A1 (vál v. irod)
1. (kissé rég, ritk) ’galambtól származó v. az által haszn. 〈dolog〉’ ❖ A’ ki Falernomi bor-seprűn Szurrentomi bort tart Róla galambi tojással iszapját vonja-le bőlcsenn, És az alászállván idegen részit lesodorja (1817 Édes Gergely ford.–Horatius C1547, 117) | Lehet, hogy [a galamb] szólt is valamit kurrogásával, valami kéregető kérelmezést, pontosan nem értettem, […] mert nem tudok galambi nyelven (1957 Esti Hírlap márc. 17. C0121, [2]).
2. (kissé rég) ’galamb(ok)nál szokásos(nak gondolt) 〈sajátosság, viselkedésmód〉, ill. galamb(ok)ra jellemző(en szelíd, békés, türelemről tanúskodó) 〈megnyilvánulás, tekintet stb.〉’ ❖ Zabolázzon meg az Ur minden ártalmas, és mérges nyelveket, a’ kik titeket a’ házaſsági életben megháborítanának, hogy […] élheſſetek együtt galambi páros életben (1781 Lakodalom C5372, 3) | az Úrnak köz tſapáſi alatt, az hitetlenek békételensége medve morgás, az igaz hivöknek tréſe galambi nyögés (1790 Szőnyi Benjámin C4065, 72) | Alberikus tet [ti. Kálmán királyt] leg-kereſztényebbnek, és kegyes galambi együgyüségnek írja. tet Szent Istvánnyal hasonlíttya öſzve, és ſzinte eleibe teſzi. Ezen galambi kegyessége végett sokan tet nem Colomannusnak, hanem Columbánusnak nevezik (1795 Dugonics András C1473, 159) | Nézz erre galambi szemekkel: Jobban gyógyítol ezekkel, Jobban egy gerlicecsókkal, Mint minden sebrevalókkal (1803 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | szem előtt tartván a püspök intését a galambi szelidségről és kigyói okosságról (1894 Vasárnapi Újság C7408, 742) | olyan szelíden birkóznak, ahogy egy újszülött kapkod a kezével a lába, s lábával a keze után; az a négy kéz, vélnéd, egyetlen testnek a tartozéka. S halkan, galambi hangon nevetnek (1956 Örkény István C4486, 280).
3. (rég, ritk) ’galambokból álló 〈csoport〉’ ❖ Rendeſen találék furtſa tſatájára, Galambi ſeregnek foſztogatására, De meg-botsátandó tolvajkodására. Midön Hangya tábor a’ mezöt sétállya, A’ búza-ſzemeket böven hordogállya: Rá üt Galamb ſereg, az úttyát el-állya, Kapja gyüjteménnyét, véſzi, ’s fel-prédállya (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3101, [77]).
Vö. CzF.