galambóc fn 3A (kissé rég)

’vasfű mint növény’ ❖ [növénynevek:] Galambocz […] Verbena (1793 Főldi János C1760, 52) | Sāgmen, […] galambótz, szaporaf, v. földel együtt felszakitott f, mellyet a’ Római követek az innepi pompák alkalmatosságával feltartottak (1818 Lexicon trilingve C3044, 1085. hasáb) | A törtető, zsarnokoskodó virágok közül a legismertebb a bájos virágú verbena, amelyet galambócnak, gyors fejlődése miatt szaporafünek is neveznek (1971 Magyar Nemzet júl. 6. C5276, 9.).

a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Galambotz. (Verbena) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, [338]) | szapora galambocz: v. [= verbena] officinalis (1843 Bugát Pál C5206, 151) | erezett galambóc (Verbena venosa) (1968 Magyar Nemzet nov. 19. C4805, 7).

b. (egysz-ban) (Növ) ’〈e nemzetség fajai közül az ún. közönséges vasfű (Verbena officinalis) elnevezéseként〉’ ❖ szapora galambotz (V. [= Verbena] officinalis) […] (Szaporafű, Galambfű, Galambotz.) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, [338]) | Verbena officinalis Lin. Szaporafű Galambócz (1884 e. Természet Világa CD50) | V. [= Verbena] officinalis (acélfű, ecetfű, galócfű, galambóc, galambócfű, hímszaporafű, lakatfű, szaporafű, szentfű) (1965 Csapody Vera–Priszter Szaniszló C5201, 202).

c. ’e növény vmely része, kül. virágos-leveles hajtása (mint gyógyászati alapanyag)’ ❖ [az uborkaléhez] forralj fel három rész eczetet és egy rész vizet néhány szegfűvel, két babérlevéllel, és egy kis sóval, adj belé főzés után egy kevés galambóczot (szaporafüvet, vasfüvet) (1834 Pesti szakácskönyv C3483, 360) | egymásután nyesi le az illatos, fűszeres, zamatos zöld ágacskákat: – Bazsalikom... fodormenta... izsép... rozmaring... kakastaréj... galambóc... (1933 Pesti Hírlap júl. 23. C5681, 10).

ÖE: ~fű.

Vö. CzF. galambocz; TESz.; ÚMTsz.

galambóc főnév 3A (kissé rég)
vasfű mint növény
[növénynevek:] Galambocz […] Verbena
(1793 Főldi János)
Sāgmen, […] galambótz, szaporaf, v.vagy földel együtt felszakitott f, mellyet a’ Római követek az innepi pompák alkalmatosságával feltartottak
(1818 Lexicon trilingve)
A törtető, zsarnokoskodó virágok közül a legismertebb a bájos virágú verbena, amelyet galambócnak, gyors fejlődése miatt szaporafünek is neveznek
(1971 Magyar Nemzet júl. 6.)
a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részként fajnévben is) (Növ)
〈az ilyen növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉
Galambotz. (Verbena)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
szapora galambocz: v. [= verbena] officinalis
(1843 Bugát Pál)
erezett galambóc (Verbena venosa)
(1968 Magyar Nemzet nov. 19.)
b. (egysz-ban) (Növ)
〈e nemzetség fajai közül az ún. közönséges vasfű (Verbena officinalis) elnevezéseként〉
szapora galambotz (V. [= Verbena] officinalis) […] (Szaporafű, Galambfű, Galambotz.)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Verbena officinalis Lin.Linnaeus Szaporafű Galambócz
(1884 e. Természet Világa)
V. [= Verbena] officinalis (acélfű, ecetfű, galócfű, galambóc, galambócfű, hímszaporafű, lakatfű, szaporafű, szentfű)
(1965 Csapody Vera–Priszter Szaniszló)
c.
e növény vmely része, kül. virágos-leveles hajtása (mint gyógyászati alapanyag)
[az uborkaléhez] forralj fel három rész eczetet és egy rész vizet néhány szegfűvel, két babérlevéllel, és egy kis sóval, adj belé főzés után egy kevés galambóczot (szaporafüvet, vasfüvet)
(1834 Pesti szakácskönyv)
egymásután nyesi le az illatos, fűszeres, zamatos zöld ágacskákat: – Bazsalikom... fodormenta... izsép... rozmaring... kakastaréj... galambóc...
(1933 Pesti Hírlap júl. 23.)
ÖE: galambócfű
Vö. CzF. galambocz; TESz.; ÚMTsz.

Beállítások