🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

gángó fn és mn 1A (nyj, gúny)gangó (rég)

I. fn

1. ’feltűnően magas, sovány, hórihorgas személy; langaléta’ ❖ Hiszen ismerik önök talán biztosunkat? azt a vastag nagy gangót, ki egyik szemével bandzsit, a másikkal pedig épen nem lát, mert taval kiütötték, fertelmes ember szegény, de igen okos (1843 Nagy Ignác ford.–Bayard C5795, 85) | gángó: imbolygó járású, hosszú ember (1901 Szentmiklósi József C5241, 101) | gángó ’hórihorgas, hosszú, vékony alak, nyakigláb’ (1957 Szalai János C6009, 238) | Të csak hāgass, të gángó, söpörgy a magad háza előtt! (1974 Szabó József³ C6025, 88).

2. (rég) gángol ’rossz ló, gebe’ ❖ Üjj föl a gangóra, Majd elviszlek Makóra (1872 Csongrád megyei gyűjtés C2999, 261) | De nem is vót abba [ti. a régi lovaiban] nyavaja ėgybe sė, mint most ezökbe az árnyékon nyőtt gángolokba (1879 Péter Dénes C5946, 85) | [kiskunhalasi tájszók:] gángó, gángol: rossz, sovány ló (1885 Korda Imre C5296, 572).

II. mn gángé (ritk)

’feltűnően magas, sovány, hórihorgas 〈személy〉, ill. hosszú, vékony 〈testrész〉’ ❖ Nagy gángó embör lött belüle (1898 Magyar Nyelvőr C5240, 478) | A legelső sorban don Ferdinando Traó [...] kinyujtotta sovány, gángó nyakát, mint a tekenős-béka (1900 Pesti Hírlap júl. 8. C5648, 15) | gángólábú: [...] hosszúlábú (Győr és Komárom vidéke [...]) (1916 Magyar Nyelv C5858, 138) | Győr megyében, illetőleg a Rábaközben használatos az előbbivel rokon gángó ember, gángó legény a. m. ’hajlott, hosszú, sovány’ kifejezés (1931 Pais Dezső C5872, 144) | A falu nyelvében a gángó: gá̭ngé szó a szokásosnál nagyobb méretűt, aránytalant jelent. Balló Lajos nagyon magas, hosszú lábú, hosszú kezű férfi, s így ráragadt a gangé gúnynév (1960 Demes Gabriella C1504, 363).

Vö. TESz. kankó²; ÚMTsz. gángó¹

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
gángó főnév és melléknév 1A (nyj, gúny)
gangó 1A (rég)
I. főnév
1.
feltűnően magas, sovány, hórihorgas személy; langaléta
Hiszen ismerik önök talán biztosunkat? azt a vastag nagy gangót, ki egyik szemével bandzsit, a másikkal pedig épen nem lát, mert taval kiütötték, fertelmes ember szegény, de igen okos
(1843 Nagy Ignác ford.Bayard)
gángó: imbolygó járású, hosszú ember
(1901 Szentmiklósi József)
gángó ’hórihorgas, hosszú, vékony alak, nyakigláb’
(1957 Szalai János)
Të csak hāgass, të gángó, söpörgy a magad háza előtt!
(1974 Szabó József³)
2. (rég)
gángol
rossz ló, gebe
Üjj föl a gangóra, Majd elviszlek Makóra
(1872 Csongrád megyei gyűjtés)
De nem is vót abba [ti. a régi lovaiban] nyavaja ėgybe sė, mint most ezökbe az árnyékon nyőtt gángolokba
(1879 Péter Dénes)
[kiskunhalasi tájszók:] gángó, gángol: rossz, sovány ló
(1885 Korda Imre)
II. melléknév
gángé (ritk)
feltűnően magas, sovány, hórihorgas 〈személy〉, ill. hosszú, vékony 〈testrész〉
Nagy gángó embör lött belüle
(1898 Magyar Nyelvőr)
A legelső sorban don Ferdinando Traó [...] kinyujtotta sovány, gángó nyakát, mint a tekenős-béka
(1900 Pesti Hírlap júl. 8.)
gángólábú: [...] hosszúlábú (Győr és Komárom vidéke [...])
(1916 Magyar Nyelv)
Győr megyében, illetőleg a Rábaközben használatos az előbbivel rokon gángó ember, gángó legény a. m.annyi mint ’hajlott, hosszú, sovány’ kifejezés
(1931 Pais Dezső)
A falu nyelvében a gángó: gá̭ngé szó a szokásosnál nagyobb méretűt, aránytalant jelent. Balló Lajos nagyon magas, hosszú lábú, hosszú kezű férfi, s így ráragadt a gangé gúnynév
(1960 Demes Gabriella)
Vö. TESz. kankó²; ÚMTsz. gángó¹

Beállítások