gánca (6A) l. gánica
gánica fn 6A (nyj) ganca, gánca, gánci (ritk)
1. ’sűrűbbre főtt lisztes burgonyapép, ill. lisztpép galuskaszerűen kiszaggatva, rendsz. hagymás zsírral, tejföllel v. egyéb kiegészítőkkel, feltétekkel tálalva, ált. mint önálló étel; dödölle’ ❖ ? Gántza: ollyan, mint a’ dödölle; de káſa nélkl ftt étel; kivált-képpenn árpa-, és tatárka-liſztbl ſzokták a’ paraſzt Aſſzonyok fzni (1792 Kisded szótár C0816, 70) | Knödel, das, galuska, gánitza (1799 Német–magyar és magyar–német lexikon C3049, 81) | gánczi: kölesből készült tésztás étel (1879 Nagy Győző C5946, 333) | krumpli (sütve „héjában” vagy „mondiros”, gániczává törve, melybe só és zsiradék kevertetik, gyakran a zsírban előbb aprított vereshagyma süttetik) (1900 Nagy József² C6957, 125) | [A dödölle] a kiszaggatott krumplipép megnevezéseként az egész területen [ti. a Dunántúlon] általános, bár nem kivétel nélküli: gyakran használják mellette a ganca változatokat is (1960 Kisbán Eszter C6988, 14) | A kiszaggatott eresztett pép elnevezései gánica (D-Dunántúl), ganca, gánca, gánci (Kisalföld, Felföld, szórványosan ÉK-Dunántúlon, Duna–Tisza közén), ritkán dödölle (K-Dunántúlon) (1977 NéprajziLex. CD47) | szarvaspörkölt gánicával [Pécsett a Pezsgőház étteremben] (2006 Népszava szept. 28. C7469, 11).
2. ’zsírban pirított lisztből, rendsz. teljesen szétfőzött burgonya hozzáadásával készített, morzsaszerű darabokból álló étel; sterc’ ❖ Gánicza kukoricza-lisztből készült száraz eledel. Marczal melléki szó. Acsády Sándor. Pápa vidéki. Matics Imre (1838 Magyar tájszótár C6656, 134) | Apró gánica. Huszonöt deka lisztet lábosban világos barnára pirítunk és közben folyton keverjük, hogy rá ne égjen. Ha szép barna, félliter forró sósvizzel feleresztjük és tíz deka forró zsírt öntünk rá. Jól összekeverjük és kanállal elapritjuk (1915 Pesti Napló márc. 21. C8693, 25) | A gánicát a pirítóba öntötték, amiben kb. tizenöt percig pirult (1975 Vajkai Aurél C7108, 626) | még az íze sem a régi a gánicának, lisztistercnek – lehet, hogy csak nálunk mondták így ezt a száraz, daraszerű étket? (1999 Szabad Föld jan. 19. C8385, 15).
3. ’lisztből, kásából v. tört burgonyából készült, vízben főtt pépes étel’ ❖ Gánitza = Hajdina. Tésztás étel. Pempő = Vizbe főtt liszt (1798 Csokonai Vitéz Mihály C5914, 20) | a’ szegény osztály eledele nagyobb részt zölden pelyvástól lenyirbált, később összemorzsolt, s kulassának (híg gáncza) megfőzött zabból áll (1845 Életképek C0102, 286) | A dunántúli Kisalföldön viszont éppen a sterccel kapcsolatban ritkábban használt gánca szó is jelzi, hogy az országosan ismert lisztpépet korábban itt is készítették, míg az új, pirításos technika teljesen ki nem szorította (1960 Kisbán Eszter C6988, 14) | Hántolt kásából és darakásából egyaránt készültek vízben főtt, liszttel sűrített kásaételek. […] Gyakori a Dunántúlon (dödölle), a Ny-i (ganci, ganca) és a K-i Felföldön (zsámiska, dara), az Alföld középső vidékén (szuszogó) (1980 NéprajziLex. CD47) | A krumplis gánica – a főzelékpépek egy fajtája (1981 Knézy Judit C7114, 463).
ÖU: árpa~, hajdina~, krumpli~, kukorica~.
Vö. CzF. gancza · gáncza; ÉrtSz.; SzólKm. gánica · ganca; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. gánci, ~