🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

garagulya fn (nyj)karagulya (ritk)

1. ’gólyaláb mint eszköz’ ❖ Garagulya, fn. die Stelze (1838 Magyar és német zsebszótár C2979, 265) | Cséklye […] a nógrádi palócság nyelvében a. m. másutt a garagulya, vagyis az az alsó felében ágas farúd, amelyre ráállva a nagy sárban járni szoktak, sőt cséklyeversenyt v. cséklye játékot üznek (1893 PallasLex. CD02) | garaguja: faláb (1904 Szemkő Aladár C5962, 22) | A faláb (Mezőség, Székelyföld) elterjedt neve gólyaláb (Szatmár, Tiszántúl, Szeged vidéke), cséklye (Palócföld), csáklya (Szilágyság), mankó (Baranya, Somogy), lábka (Alföld, Kisalföld), garagulya (Zemplén), vargaláb (Csík), s Erdélyben itt-ott román jövevényszóval kotorág vagy katariga (1999 Magyar néprajz CD47).

2. ’hosszú, egyenes, két végén kampóval ellátott rúdszerű vízhordó eszköz’ ❖ garagulya: vízhordó eszköz; egy 1×5 m. hosszú egyenes rúd, melynek két végén levő két horogra két vedret akasztanak s vállon visznek vele vizet (1887 Magyar Nyelvőr C5238, 144) | Mikor egy izben Ráchelke vizet hozott a felső kutról, megcsipkedte az orcáját, körülkarolta a derekát, ugy hogy leesett a válláról a karagulya (1922 Fényes Samu 9144002, 55) | Minthogy [Györgytarlón] minden telken van kút, a vízzel telt vedret csak kézbe fogva viszik a házba, nem használják a tanyáról megmaradt vízhordórudat. „Itt van a szánkban a víz” mondják és így a garagulyák a használatból kiesett lim-lomok közé kerültek a padlásra, vagy a kamrába (1953 Bakó Ferenc C6051, 76).

Sz: garagulyáz.

Vö. CzF.; ÚMTsz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
garagulya főnév (nyj)
karagulya (ritk)
1.
gólyaláb mint eszköz
Garagulya, fn.főnév die Stelze
(1838 Magyar és német zsebszótár)
Cséklye […] a nógrádi palócság nyelvében a. m.annyi mint másutt a garagulya, vagyis az az alsó felében ágas farúd, amelyre ráállva a nagy sárban járni szoktak, sőt cséklyeversenyt v.vagy cséklye játékot üznek
(1893 PallasLex.)
garaguja: faláb
(1904 Szemkő Aladár)
A faláb (Mezőség, Székelyföld) elterjedt neve gólyaláb (Szatmár, Tiszántúl, Szeged vidéke), cséklye (Palócföld), csáklya (Szilágyság), mankó (Baranya, Somogy), lábka (Alföld, Kisalföld), garagulya (Zemplén), vargaláb (Csík), s Erdélyben itt-ott román jövevényszóval kotorág vagy katariga
(1999 Magyar néprajz)
2.
hosszú, egyenes, két végén kampóval ellátott rúdszerű vízhordó eszköz
garagulya: vízhordó eszköz; egy 1×5 m.méter hosszú egyenes rúd, melynek két végén levő két horogra két vedret akasztanak s vállon visznek vele vizet
(1887 Magyar Nyelvőr)
Mikor egy izben Ráchelke vizet hozott a felső kutról, megcsipkedte az orcáját, körülkarolta a derekát, ugy hogy leesett a válláról a karagulya
(1922 Fényes Samu)
Minthogy [Györgytarlón] minden telken van kút, a vízzel telt vedret csak kézbe fogva viszik a házba, nem használják a tanyáról megmaradt vízhordórudat. „Itt van a szánkban a víz” mondják és így a garagulyák a használatból kiesett lim-lomok közé kerültek a padlásra, vagy a kamrába
(1953 Bakó Ferenc)
Sz: garagulyáz
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások