garat fn  garad (rég) , garád (rég) , garagy (rég)

1. (Anat is) ’〈gerincesekben:〉 az orr-, a szájüreg és a gégebemenet mögött húzódó, a gégébe torkolló, a táplálékfelvételben és légzésben részt vevő testüreg’ ❖ Kérdi, honnat jöttek, kik moſt ö magokat Kint múlattyák, ’s-borral töltik garattyokat? (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 7) | A garat nem egyébb, mintsem egy ürös fölül tágabb, alol lassanként kikeskenyedő és végre a bárzsingba végződő, kivül húsos, belöl hártyás cső (1828 Bugát Pál ford.–Hempel C1210, 51) | A garat (pharynx) tulajdonkép a szájüregnek leghátsó, s a lágy íny és a gégefedő közé eső része. Ezen keresztül haladva jut a levegő a szájüregbe; ez részint mint hangképző, részint mint csupán hangmódosító működik beszéd közben (1895 Balassa József 8407007, 5) | [Az orrszarvú] a szájba vett táplálékot rögtön szétmorzsolja, de csak nagyjából, mert garatja elég tágas, hogy nagyobb falatok is lecsússzanak rajta (1929 Az állatok világa ford. CD46) | A kóros horkolóknál alvás alatt a belélegzett levegő oly mértékben összeszívja az ellazult garatfalat, hogy ezzel tulajdonképp elzárja a garatot (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. (Biol) ’〈alsóbbrendű állatokban:〉 a szájnyílás és bél között elhelyezkedő testüreg’ ❖ Azoknál a férgeknél, melyeknél a bélcsatorna megvan, megkülönböztethetünk izmos falazatu garatot, gyomrot és végbelet (1894 PallasLex. CD02) | [a tengeriuborkáknak] legterjedelmesebb mészképződményük a garatjuk körül kialakult mészgyűrű (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [a májmétely lárvája] a hangya garat alatti idegdúcába nyomul be (1995 Magyarország állatvilága CD14) | A piócák garatának falában vannak a hirudintermelő mirigyek, amelyek váladéka megakadályozza a vér megalvadását (1999 MagyarNagyLex. C5821, 479).

2. ’〈vmely gép, berendezés, építmény stb. részeként:〉 tölcsérszerű alkatrész, amelyen keresztül a termény v. nyersanyag a feldolgozás v. a tárolás helyére jut, ill. amelyen keresztül a feldolgozott nyersanyag a gépből, berendezésből távozik’ ❖ fel-kell önteni a’ Mólnárnak a’ garadba (1789 Magyar Kurír C0315, 243) | megállítá a gépezetet, melynek garadjából éppen semmi lisztféle sem látszott előkerülni (1860 Jókai Mór CD18) | Mária Magdolna! Nė mönny a malomba, mer’ ott van a mó’nár, Fölönt a garagyba! (1872 Csongrád megyei gyűjtés C2999, 273) | [A szelelőrosta használatakor] a gabonát a-val jelzett garatba töltik; innen tolóajtóval szabályozható b nyiláson át hull a c felső szitaszekrénybe (1897 PallasLex. CD02) | a szállítószalag a faaprító üzem gépeinek garatjához viszi a nyersanyagot (1964 Élet és Tudomány C4915, 2368) | [a cementet szállító tartálykocsi] beáll egy garat alá, a sofőr kiszáll, bedugja a kártyát, fölmászik a magasba, a lelógó gombokkal néhány perc alatt telitölti a kocsit, lekászálódik, elmegy a kapuhoz, fizet s mehet (2002 Népszabadság aug. 24. C7850, 29).

3. (Föld) ’sziklafalban erózió folytán keletkezett, hosszan elnyúló, tölcsérszerű bemélyedés’ ❖ a sziklák mély redőiből roppant kőzuhany omlik le, nagy halmazba rakott kavicstömegével nem egy helyt torlaszolva el a szorost […]. Hol a sziklák e roppant törmelékhalmaza a szirtek nagyszerű garádjain lepereg, visszamarad a finom örletű, hófehérségű kőliszt (1889 Vasárnapi Újság C7403, 383) | garat: […] meredek, elnyúló, lefelé szűkülő bemélyedés a sziklafalak tövében felhalmozódó törmelékkúpok fölött. Hegységekben a gyakori omlások helyén a sziklafal pereme lecsorbul, gyorsan hátrál, karéjosan bemélyed. A lehulló aprózódott törmelék a garaton át éri el a törmelékkúpot (1999 MagyarNagyLex. C5821, 480).

Ö: orr~.

ÖU: malom~.

ÖE: ~fal, ~hártya, ~izom, ~nyílás, ~reflex, ~üreg.

Sz: garatos.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.