gazember fn (jelzőként is)
1. ’〈megszólításként is:〉 aljasságokra, alávalóságokra képes, gonosz, becstelen, jellemtelen személy, kül. férfi’ ❖ az illy kérked kóborlók, mind tetétl fogva talpig tkélletlen gaz emberek, kik tſak azért bujdosnak ſzerte ſzéllyel hitetö beſzédekkel ámitván az egygy kſſéget, mivel élhetetlenſégek miá nem kereshetik hazájokban, betſülettel kenyereket (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 572) | eggy gazember asztalos engem vexála a’ kegyetlenségig. Nem vala más módom ellene, hanem ki nem fizetni 80 f. bankóját […]. Az Asztalos czéh kikülde két Deputatust, ’s én elikbe tettem bántásaimat, az az a’ Criminális és mintegy bosszantásúl tett munkát (1815 Kazinczy Ferenc C2566, 96) | mivel mulatni nem tudok, mint Szerelmes e sok szép szavú napokban, Elvégezém, hogy gazember leszek (1867 Szigligeti Ede ford.–Shakespeare CD11) | Krehl[:] Zsarolni akarsz, gazember!? Kovács[:] Igen. Krehl neki akar menni. Én téged össze-vissza vagdoslak (1928 Molnár Ferenc² 9453003, 65) | a publikum elkezdett kiabálni: „Akasztani őket! Elevenen nyúzni, sózni a gazembereket!” (1974 Tóth Béla² 2049010, 24) | [illúzió, hogy] mindenki minket szeretne megszerezni magának. Hogy a világ minden gazember tőkése a mi ajtónkon dörömböl, mert meg akarja szerezni a csodás magyar ipart a páratlan magyar munkással (1995 Magyar Hírlap CD09) | Az átkozott gazember! Az a minden hájjal megkent, hétpróbás lator! – sziszegte [apám] például gyakorta megrontóm valamely szavának vagy cselekedetének hallatán (2002 Rakovszky Zsuzsa 3271002, 377).
2. (tréf is) ’〈megszólításként is:〉 huncutságokra, csínytevésekre kész, ill. ilyen tettekkel másoknak bosszúságokat okozó személy, kül. fiú’ ❖ tanúknak [hívlak] benneteket arra, hogy én voltam-e valaha rossz lelkiesméretű oskolai gazember, voltam-e […] korhel, idővesztegető here? (1795 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 598) | ([Elza] hirtelen magához tér s elkaczagja magát.) Hallod-e galambom, mégis csak nagy gazember vagy te! (1880 Csiky Gergely 8088002, 73) | De hol jár az a gazember inas? Csakugyan jó sokáig járt oda azért a pohár vizért (1896 Fővárosi Lapok okt. 8. C0164, 2) | Mióta szegény feleségem meghalt, úgyse öleltem leányt. Madame Louise hangosan nevetett: – Ó, mind azt mondjátok, vén gazemberek! Ti már így csábítjátok a nőket (1913 Krúdy Gyula CD54) | – Ez, ez egy gazember, – dicsekszik a kislánnyal az öregúr. Odahúzza a térdei közé, simogatja a fejét. – Te kis gazember. Látod, ez a bácsi itt a te bátyád (1932 Kodolányi János CD10) | [A tanító néni] legszívesebben megbuktatná a kis gazembert (2001 Népszava ápr. 27. C7464, 7).
J: gazfickó.
Sz: gazemberkedik.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.