géga l. gége

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

gége fn  gég (rég) , géga (nyj) , gegő (rég) , giga (nyj v. tréf) , gőg (rég)

1. (Anat) ’〈az emberben, az emlősökben és egyes hüllőkben, kétéltűekben:〉 a légcső felső végén, ill. 〈a madaraknál:〉 a légcső alsó és felső végén található, a légzésben (és a hangképzésben) fontos szerepet betöltő, és az idegen anyagok légcsőbe jutásának megakadályozásában is szerepet játszó szerv; gégefő’ ❖ az gége haſadékján ſemmi le-nem mehet; mindazáltal ez még is néha meg-eſik, ’s arra mindjárt hurutolás, fájdalom és fúladozás következik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 441) | A mirígy által beteggé lesz a lég, S mellyből máskor életet szivott a gég, Most halált szí, s vissza vészt s halált lehel (1852 Garay János C1814, 10) | [a beszédszervek] három részből, t. i. a’ tüdőkből (pulmones), a’ gőgből (larynx) és a’ szájcsőből (canalis oralis) állanak (1854 Bugát Pál C8478, 233) | A herélt állatok gégéje. […] Kappanokon szintén megállapították, hogy felső és alsó gégéjük elmarad a fejlődésben (1917 Zimmermann Ágoston C7941, 175) | A lélekző készülék nyaki része a gégével kezdődik. A levegő átbocsátására és hangadásra is szolgál (1926 TolnaiÚjLex. C5719, 225) | köhögési rohamok lepték meg autóvezetés közben, gyakran nehezen tudta végezni munkáját: nem kapott levegőt. Kezelték náthával és asztmával, vizsgálták tüdejét, gégéjét, hörgőit (2001 Magyar Hírlap CD09).

1a. (kissé rég) ’az ember testének ez a része mint a hangadás, a beszéd szerve’ ❖ Látván e’ Hekuba Priamus’ kéſzségét ’S ellensége felé indúlt vitézségét, […] illy ſzokra nyittya a’ vén gégét (1774 Dugonics András C1484, 128) | Fogd be a szádat! – […] Nem nem! szólok! kiáltok! míg gégém van! (1841 Teleki László² C4109, 117) | Szólni akart, De a szó elakadt gégéjén (1844 Petőfi Sándor CD01) | a komoly ijedelemre beleszorult a jajgatás a fiatal gégékbe (1916 Móricz Zsigmond C3213, 103) | A düh, a rémület, a kétségbeesés hangos sikoltozásban tört ki belőlem. Ordítottam, ahogy csak kifért a gégémen (1958 Magyar Nemzet júl. 10. C0354, 7).

1b. (rég, Anat) ’légcső, gégecső mint légúti szerv’ ❖ Mindenféle erek, és ſok érzöinak-is mennek ebbe az érzékeny (ſenſilis) gégébe. §.127. Ennek a’ lehellögégének tüdöbe bé ment ágai (§.126.) ſzámtalan ſok ágotskákra, azok megint apróbbakra mind addig oſzlanak (1789 Rácz Sámuel 7278008, 64) | Gége, […] die Luftrhre (1800 Német–magyar és magyar–német lexikon C3050, 118. hasáb) | a’ gég, v. inkább gége pedig Trachea-t tészen (1829 Bugát Pál C6482, 120) | ha a’ tüdő a’ maga gégéjén kiszórja a’ levegőt (1837 Szelle Benjámin C7299, 82) | [A szarvas] légcsövének neve: gége, rajta a gégefővel (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 11).

2. ’a szájüregből a garatba vezető nyílás, torok, ill. a nyelőcső’ ❖ így beſzéll ö minden tsap-ſzéken, és mellynél nedveſebb a’ gégéje, annál több illyen ſzó vagyon a’ ſzájába (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunyan 7353006, 117) | a’ kefét a’ gégén le a’ gyomorba taszították, […] míg hányás nem következett, melly után a’ kefét ismét kihúzták. Ezt az orvosi munkálódást mind addig folytatták, míg a’ gyomrot egészen ki nem tisztították (1826 Hasznos Mulatságok C8325, 21) | száradjon el a gégám, ha én mégögyször iszok valaha! (1900 Gárdonyi Géza C1821, 106) | a kövér, vörös ujjak benyomkodják [a liba] szétfeszített csőrébe a kemény kukoricaszemeket s legyúrják hosszú gégéjén (1931 Sárközi György 9587011, 201) | hamar leszaladt fél üveg szilva a férfiak gigáján (2003 Bíró Kriszta 3046002, 54).

2a. ’a nyak elülső, a nyakszirttel átellenes része, torok’ ❖ [királyod] özvegyét ki-tsaltad hajlékából: […] gégéjéhez mérted a’ kéſt: dehogy meg nem mettzetted, azt már ollyan ſzolgálatnak ſzámlálod, mellyet nem ſzégyenlesz nékie panaſzolni, ’s jutalmat kivánni érette (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 35) | [a vízirigó] háta barnásszürke, egyenesen elmetszett farka sötétszürke, gégéje és melle hófehér, hasa sötétbarna (1864 Fővárosi Lapok C8080, 552) | Az állat nem is állja ki az erős marok szoritását a gegőjén s köhint párszor, rázva a nagy fejét (1898 Tömörkény István 8493015, 29) | az orosz egészen kitekeri a Hitler nyakát. És hogy kitekeri, az már biztos, mer most mindakét tenyerével megmarkolta már a gigáját (1943 Gábor Andor 9163014, 22) | nyakkendő feszült a gégémre (méghozzá […] csöppet sem szorosabban a kelleténél) (1990 Márton László 1107005, 72).

3. (ritk)(a gégecsőre mint légúti szervre emlékeztető, gyűrűs külső felületű) csőszerű képződmény, tárgy stb.’ ❖ A’ Szirom’ Nyaka (Ungvis) az a’ réſze a’ ſziromnak, melly a’ Cséſzébe bényúlik; p. o. Szegfű. Ez hol hoſzſzabb hol rövidebb, ’s az eggyſzirmú bokrétábann tsőves; ’s ezt Gégének (tubus) is lehet nevezni (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 14) | a belváros csatornáiban már több helyen eddig is színültig áll a víz, néhol deszkából kénytelenítettek gégéket építeni az emelkedő víznek (1854 Jókai Mór CD18) | Gége. fn. […] levesbe való tészta, mely alakjára nézve a lúdgégéhez hasonlít (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 453) | [Tájszó Muzsla vidékéről:] gége = kályhacső (1906 Magyar Nyelv C5848, 42) | A bejárattal szemben a tűzhelyet vagy kiskohót találjuk, közepén a tűzfallal, tűzfészekkel. Ide csatlakozik a fújtató gégéje, ezen át jut a levegő a tűzfészekbe (1991 Magyar néprajz CD47).

Ö: lúd~.

ÖU: lehelő~, lélegző~, nyeldeklő~, nyelő~.

ÖE: ~bemenet, ~csap, ~fedő, ~fej, ~hártya, ~ideg, ~műtét, ~ödéma, ~porc, ~szakadás, ~szorító.

Sz: gégés.

Vö. CzF. gég, ~, gőg¹; ÉrtSz. ~, giga; SzólKm.; TESz.; ÉKsz. ~, giga; SzT.; ÚMTsz. gége¹

géga lásd gége
🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
gége főnév
gég (rég)
géga (nyj)
gegő (rég)
giga (nyj v. tréf)
gőg (rég)
1. (Anat)
〈az emberben, az emlősökben és egyes hüllőkben, kétéltűekben:〉 a légcső felső végén, ill. 〈a madaraknál:〉 a légcső alsó és felső végén található, a légzésben (és a hangképzésben) fontos szerepet betöltő, és az idegen anyagok légcsőbe jutásának megakadályozásában is szerepet játszó szerv; gégefő
az gége haſadékján ſemmi le-nem mehet; mindazáltal ez még is néha meg-eſik, ’s arra mindjárt hurutolás, fájdalom és fúladozás következik
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
A mirígy által beteggé lesz a lég, S mellyből máskor életet szivott a gég, Most halált szí, s vissza vészt s halált lehel
(1852 Garay János)
[a beszédszervek] három részből, t. i.tudniillik a’ tüdőkből (pulmones), a’ gőgből (larynx) és a’ szájcsőből (canalis oralis) állanak
(1854 Bugát Pál)
A herélt állatok gégéje. […] Kappanokon szintén megállapították, hogy felső és alsó gégéjük elmarad a fejlődésben
(1917 Zimmermann Ágoston)
A lélekző készülék nyaki része a gégével kezdődik. A levegő átbocsátására és hangadásra is szolgál
(1926 TolnaiÚjLex.)
köhögési rohamok lepték meg autóvezetés közben, gyakran nehezen tudta végezni munkáját: nem kapott levegőt. Kezelték náthával és asztmával, vizsgálták tüdejét, gégéjét, hörgőit
(2001 Magyar Hírlap)
1a. (kissé rég)
az ember testének ez a része mint a hangadás, a beszéd szerve
Látván e’ Hekuba Priamus’ kéſzségét ’S ellensége felé indúlt vitézségét, […] illy ſzokra nyittya a’ vén gégét
(1774 Dugonics András)
Fogd be a szádat! – […] Nem nem! szólok! kiáltok! míg gégém van!
(1841 Teleki László²)
Szólni akart, De a szó elakadt gégéjén
(1844 Petőfi Sándor)
a komoly ijedelemre beleszorult a jajgatás a fiatal gégékbe
(1916 Móricz Zsigmond)
A düh, a rémület, a kétségbeesés hangos sikoltozásban tört ki belőlem. Ordítottam, ahogy csak kifért a gégémen
(1958 Magyar Nemzet júl. 10.)
1b. (rég, Anat)
légcső, gégecső mint légúti szerv
Mindenféle erek, és ſok érzöinak-is mennek ebbe az érzékeny (ſenſilis) gégébe. §.127. Ennek a’ lehellögégének tüdöbe bé ment ágai (§.126.) ſzámtalan ſok ágotskákra, azok megint apróbbakra mind addig oſzlanak
(1789 Rácz Sámuel)
Gége, […] die Luftrhre
(1800 Német–magyar és magyar–német lexikon)
a’ gég, v.vagy inkább gége pedig Trachea-t tészen
(1829 Bugát Pál)
ha a’ tüdő a’ maga gégéjén kiszórja a’ levegőt
(1837 Szelle Benjámin)
[A szarvas] légcsövének neve: gége, rajta a gégefővel
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
2.
a szájüregből a garatba vezető nyílás, torok, ill. a nyelőcső
így beſzéll ö minden tsap-ſzéken, és mellynél nedveſebb a’ gégéje, annál több illyen ſzó vagyon a’ ſzájába
(1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.Bunyan)
a’ kefét a’ gégén le a’ gyomorba taszították, […] míg hányás nem következett, melly után a’ kefét ismét kihúzták. Ezt az orvosi munkálódást mind addig folytatták, míg a’ gyomrot egészen ki nem tisztították
(1826 Hasznos Mulatságok)
száradjon el a gégám, ha én mégögyször iszok valaha!
(1900 Gárdonyi Géza)
a kövér, vörös ujjak benyomkodják [a liba] szétfeszített csőrébe a kemény kukoricaszemeket s legyúrják hosszú gégéjén
(1931 Sárközi György)
hamar leszaladt fél üveg szilva a férfiak gigáján
(2003 Bíró Kriszta)
2a.
a nyak elülső, a nyakszirttel átellenes része, torok
[királyod] özvegyét ki-tsaltad hajlékából: […] gégéjéhez mérted a’ kéſt: dehogy meg nem mettzetted, azt már ollyan ſzolgálatnak ſzámlálod, mellyet nem ſzégyenlesz nékie panaſzolni, ’s jutalmat kivánni érette
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
[a vízirigó] háta barnásszürke, egyenesen elmetszett farka sötétszürke, gégéje és melle hófehér, hasa sötétbarna
(1864 Fővárosi Lapok)
Az állat nem is állja ki az erős marok szoritását a gegőjén s köhint párszor, rázva a nagy fejét
(1898 Tömörkény István)
az orosz egészen kitekeri a Hitler nyakát. És hogy kitekeri, az már biztos, mer most mindakét tenyerével megmarkolta már a gigáját
(1943 Gábor Andor)
nyakkendő feszült a gégémre (méghozzá […] csöppet sem szorosabban a kelleténél)
(1990 Márton László)
3. (ritk)
(a gégecsőre mint légúti szervre emlékeztető, gyűrűs külső felületű) csőszerű képződmény, tárgy stb.
A’ Szirom’ Nyaka (Ungvis) az a’ réſze a’ ſziromnak, melly a’ Cséſzébe bényúlik; p. o.példának okáért Szegfű. Ez hol hoſzſzabb hol rövidebb, ’s az eggyſzirmú bokrétábann tsőves; ’s ezt Gégének (tubus) is lehet nevezni
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
a belváros csatornáiban már több helyen eddig is színültig áll a víz, néhol deszkából kénytelenítettek gégéket építeni az emelkedő víznek
(1854 Jókai Mór)
Gége. fn.főnév […] levesbe való tészta, mely alakjára nézve a lúdgégéhez hasonlít
(1872 A magyar nyelv teljes szótára)
[Tájszó Muzsla vidékéről:] gége = kályhacső
(1906 Magyar Nyelv)
A bejárattal szemben a tűzhelyet vagy kiskohót találjuk, közepén a tűzfallal, tűzfészekkel. Ide csatlakozik a fújtató gégéje, ezen át jut a levegő a tűzfészekbe
(1991 Magyar néprajz)
Ö: lúdgége
ÖU: lehelőgége, lélegzőgége, nyeldeklőgége, nyelőgége
ÖE: gégebemenet, gégecsap, gégefedő, gégefej, gégehártya, gégeideg, gégeműtét, gégeödéma, gégeporc, gégeszakadás, gégeszorító
Sz: gégés
Vö. CzF. gég, ~, gőg¹; ÉrtSz. ~, giga; SzólKm.; TESz.; ÉKsz. ~, giga; SzT.; ÚMTsz. gége¹

Beállítások