góla l. gólya

gólya fn  gója (nyj) , góla (nyj)

1. ’az egész világon elterjedt, nagy testű, hosszú lábú, hosszú, egyenes csőrű, hosszú nyakát repülés közben előre nyújtva tartó, kelepelve kommunikáló gázlómadár, kül. az ún. fehér gólya fajba (Ciconia ciconia) tartozó, Magyarországon is gyakori, fekete-fehér tollazatú, piros csőrű és lábú, apróbb halakkal, csúszómászókkal v. rágcsálókkal táplálkozó, jellemzően emberi környezetben fészkelő madár’ ❖ Sok emberek azzal tartják, hogy ezt [ti. a délre vonulást] tsak a gólyák és fetskék tselekeſzik; holott bizonyos, hogy ſzabott törvénnye ez, más egyéb’ nemü madaraknak-is (1774 Szőnyi Benjámin ford.–Rollin C4066, 37) | Indiai gólyák. Britt-Indiában valamelly különös gólya-nemű madár (ardea argala) [= ún. sárgafejű marabu] találtatik, mellyet ott Hurzila azaz csontrágónak neveznek (1835 Regélő C0459, 270) | A gója fészkit ê nė pusztidd, mê az egész vidéköt êveri a jég (1875 Magyar Nyelvőr C5942, 137) | Nízd! ë’ góla kóválog hëgyëttünk (1897 Magyar Nyelvőr C5845, 139) | Minden világrészben vannak gólyák [...]. Az északi fajok költöző madarak és többnyire igen nagy utakat tesznek meg vonulásaik alkalmával, a déli vidékek gólyái kóborlók (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [az ún. Abdim-gólya] (Abdimia Abdimi), Belső-Afrika házi gólyája, nagyon hasonlít a mi fekete gólyánkhoz, de jóval kisebb nála (1936 ÚjIdőkLex. C5430, 11) | mindenütt, vízben és vízparton, a tocsogóknál meg a nedves réteken gázlómadarak tízezrei; van, ahol a kócsagok szinte fehérre festik a tájat. Közülük legnagyobb a méltóságteljesen lépdelő, vagy kényelmesen vitorlázó amerikai gólya, a yaburú [= az ún. jabiru] (2004 Természet Világa CD50).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is, ill. tulajdonnévi előtaggal fajnévként is) (Áll) ’〈az egyes ilyen gázlómadarak fajai alkotta Ciconia nem elnevezéseként〉’ ❖ fejér gólya (ciconia alba) (1846 Társalkodó C7983, [5]) | Gólya (állat, Ciconia L.), a gázlómadarak közé tartozó gólyafélék családjának egyetlen neme, melynek két faja nálunk is tenyészik (1894 PallasLex. CD02) | Abdimgólya (Abdimia abdimia Lichtenst.) (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Fehér gólya Ciconia ciconia [...] Fekete gólya Ciconai nigra (1995 Magyarország állatvilága CD14) | [Tajvanon] endemikus, ill. szűk elterjedésú veszélyeztetett faj pl. [...] a japán gólya (Ciconia boyciana), a bóbitás íbisz (Nipponia nippon) (2003 MagyarNagyLex. C7366, 105).

1b. (egysz-ban) (Áll) ’〈e nem Európában leggyakoribb faja, az ún. fehér gólya (Ciconia ciconia) elnevezéseként〉’ ❖ Ardea ciconia. Gólya (1780 Molnár János C3200, 68) | Gólya, Ciconia alba (1889 Herman Ottó C7913, 55) | gólya (Ciconia alba) (1926 TolnaiÚjLex. C5718, 171) | Ciconia ciconia [...] fehér gólya; gólya (1978 Hétnyelvű névszótár C6711, 252).

1c. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként) (Áll) ’〈az ilyen madarakra megjelenésében emlékeztető, a gólyafélék családjába tartozó v. korábban oda sorolt madárfajok elnevezésében nemi névi elemként〉’ ❖ A’ régiek az Egyiptomi gólyát tartották ſzent madárnak, vagy az Ibiſt (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 300) | a gólyákból is (Ciconia) három faj van a kertben. Ezen utóbbiak legnevezetesebbike a zacskós gólya, (Ciconia crumenifera) [= az ún. afrikai marabu] (1863 Balogh Pál C7529, 283) | tátogatócsőrű gólya (Anastomus lamelligerus) (1972 Urania állatvilág ford. C6213, 78) | A papucscsőrűformák (Balaenicipitinae) egyetlen faja az afrikai papirusz-mocsarakban élő papucscsőrű gólya (Balaeniceps rex) (1996 Rózsa Lajos C6712, 357) | nyerges gólya (Ephippiorynchus [!] senegalensis) (1999 MagyarNagyLex. C5821, 690).

1d. (kötött szókapcsolat részként is) (kissé rég, ritk, Áll) ’〈ilyen madarak fajait magában foglaló alrend nevezéktani elnevezéseként v. elnevezésében〉’ ❖ 5. rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes), négy alrenddel: a) Evezőlábúak (Steganopodes = régibb néven: Pelacaniformes); b) Gémek (Ardeae); c) Igazi gólyák (Ciconiae): d) Flamingók (Phoenicopteri) (1927 RévaiNagyLex. C5716, 585) | Második alrend: Gólyák (Ciconiae) (1933 Az állatok világa ford. CD46).

2. (biz) ’〈gyermek születésének körülírására haszn. kifejezés részeként〉’ ❖ Oh jámbor olvasó, mennyire irigyeljük tőled e „sancta simplicitás”t, mely gyermekkorunkra emlékeztet, midőn még azt hittük, hogy a kis gyermeket a gólya a kéményen át hozza a házba (1858 Pesti Napló okt. 31. C8640, [2]) | A Zoltáni Dénes boldogságából egyszer aztán az sem hiányzott, hogy mikor a más tavaszra kerekedtek volna, bekukkant hozzájuk a jó gólya bácsi. Olyan kicsi sivitó pólyást hozott nekik meleg Indiából, mint a trókis (1898 Csulak Lajos C1344, 18) | a gólyát vártuk otthon, az első gólyát. Kilenc hónapos házas vagyok (1913 Gárdonyi Géza C1850, 4) | A szabályozható gólyánál – Kép a jövőből. – (Tudósok körében sok szó esik egy orvosi szerről, mely a fiu vagy leány születésének szabályozását előmozdítja.) (1939 Pesti Hírlap aug. 12. C5687, 10) | „Gója, gója, vaslapát, hozzál nekünk kisbabát!” A mondókát féllábon ugrálva, hangosan kiabálva kellett elmondani, akkor a gója bácsi a csőribe hozi a kisbabát, oszt beejti a kéminyen (2000 Kótyuk Erzsébet CD48).

3. (kissé rég) ’〈Elhomályosult jelentéstartalommal, rendsz. indulatos beszédben.〉’

3a. ’〈káromkodásban, szitkozódásban〉’ ❖ Oh, hogy egye meg a’ gólya, lepje meg a’ tályog, verje ki a himlő! – Pedig mint szerettem! (1840 Csató Pál C0111, 150) | Hogy a lidérc szántson rajta, aki kigondolta is, vitte volna el a gólya az óperenciákra!… korpacibereadta! (1846 Jókai Mór CD18) | Ej na, rugja meg a gólya! (1876 Falusi Könyvtár C0138, 20) | Ej, gólya hordja a politikáját, kell is az neked most (1876 Ágai Adolf C0547, 357) | a betegséget, bajt kivánó szitkozódások is átalakulnak ilyen jámbor óhajtásokká: Hogy a kakas csipjen (vagy rugjon) meg! Sas rugdossa meg! A gólya vigyen el! Ezek már egészen ártatlan kitörései az indulatba jött léleknek (1927 Pesti Hírlap ápr. 6. C5675, 7).

3b. ’〈tagadás, elhárítás, visszautasítás kif-ére〉’ ❖ Hol is hagytam?… tudja gólya… (1844 Petőfi Sándor 8366040, 65) | Sirba visz a boros pohár... bánj’ a gólya!… (1859 Thaly Kálmán C4130, 107) | [Lőrincz:] Nem lehetne tudni, honnan jött és hová való? Tamás. Tudja gólya! (1880 e. Csepreghy Ferenc C1286, 119) | Mi a fűző? Szoros értelemben karcsuságot, tágabb értelemben... tudja a gólya, mit jelent (1936 Borsszem Jankó jan. 15. C5055, 2).

3c. ’〈belenyugvás, lemondás, ráhagyás kif-ére〉’ ❖ Gazdálkodjam? hogy legyen sok gondom? Nem én! [...] Bizony jó, hogy gazda nem vagyok. Vagy hivatal!... nyelje el a gólya! (1847 Szemere Miklós C3945, 143) | Kiszivárog a pénz? Hadd vigye a gólya! (1863 Roboz István C3632, 126) | Vigye gólya a pár száz forintot, csak fiamat menthessem meg (1875 Margitay Dezső 8294003, 54).

4. • elhordja a gólya (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy vmi elfogy, megszűnik, semmivé lesz〉’ ❖ minden kedvét egyszerre elhordta a’ gólya (1845 Életképek C0103, 474) | Pénzünk is volt, de a gólya Szépségesen mind elhordta (1865 Balogh Gyula C0757, 71) | sok pár személy házasságát hordta már el a gólya az ilyen háztüz-nézés folytán (1872 Vasárnapi Újság C7386, 631) | Ma nincs már tekintély; nincsen igazi becsülés. Az érdek parancsol, vagy a „muszáj”. A köztisztességet elhordta a – gólya (1914 Budapesti Hírlap máj. 6. C4702, 2) • elviszi a gólya (kissé rég) ’ua.’ ❖ [hölgyeink] zord magányban töltének heteket. Kedvüket elvitte a’ gólya. Soknak haja is kiment, ha le nem vágatta (1848 Életképek C0107, 800) | Csanádmegyének és Makónak nyugalmát rég elvitte a gólya (1883 Pesti Napló máj. 23. C8665, [1]) | Z. Á. mind búsabb lett, mintha a kedvét elvitte volna a gólya (1926 Krúdy Gyula CD54).

5. (jelzőként is) (Isk, biz) ’〈megszólításként is:〉 elsőéves egyetemi v. főiskolai hallgató’ ❖ Az első éves gólyákat a segélyegyleti választások alkalmából feltollaztuk, de az ismerkedési estélyeken ismét megkopasztottuk (1887 Borsszem Jankó okt. 2. C5006, 2) | Gólyának nevezik még a gólyamadáron kivül az elsőéves jogászokat; hogy mért, azt a tudománynak még nem sikerült megállapitania (1920 Nagy Lajos 9472023, 46) | „Először is a könyvtárral ismerkedjék meg, kérem” – ez volt a tanács, amit [az Eötvös Kollégium igazgatója] minden elsőévesnek adott. [...] Az ebédlőben, mikor a kert mélyéből előhívó csengő szavára kissé késve beléptem, viharos ordítás fogadott: „Gólya üljön le!”, „Gólya álljon fel!” „Gólya tanuljon”, „Gólya örüljön, hogy él” (1947 Keresztury Dezső 2055010, 65) | Az egykori negyedéves Horváth és a gólya Kodály azóta is jóban vannak egymással (1958 Pais Dezső C2133, 25) | Az elmúlt év legsúlyosabb ügyei az iskolai beavatási szertartások voltak, ahol a felsőbb éves főiskolai vagy egyetemi hallgatók gyakran a tanárok tudtával, különböző módszerekkel alázták meg a „gólyákat” (2002 Magyar Hírlap CD09).

5a. (/ritk) ’újdonsült képviselő, ill. vmely foglalkozásban dolgozni kezdő, pályája elején levő személy, újonc’ ❖ Gólyák vannak jelen! – sugá Cédulás Kuviknak s egy csomó, a sztrájk által ide szoritott esztergályoslegényre mutatott (1886 Rákosi Viktor C3599, 72) | az uj képviselők, a „gólyák” miért ne éreznék magukat a mézes órákban, míg a rideg való le nem töri a szarvukat, ilyen boldogoknak (1897 Mikszáth Kálmán C3130, 219) | A főváros utcáinak a szinén is meglátszik a képviselőház megnyitása idejének a közeledése. Napról-napra mind több politikai „gólya” érkezik Budapestre és a régebbi képviselők kalauzolása mellett ismerkedik a főváros nevezetességeivel és kezd „beletanulni” a klubéletbe (1906 Pesti Hírlap máj. 17. C5654, 3) | Amint Csontos Imre befejezte mondókáját, a miniszterelnök, akit eddig beavattak a „heccbe”, megszólalt és szava parancsképpen hangzott a gólyák részére: – Most halljuk az új képviselőket! (1927 Pesti Napló febr. 6. C8705, 14) | gólya [...] 2. új vhol (1998 Magyar szlengszótár C6262, 110).

6. (biz) ’hosszú lábú, magas, hórihorgas személy’ ❖ Ha lába hosszu, „gólya” lesz belőle (1887 Hangay Oktáv C2021, 130) | a szunyoglábu első szerelmes felkiált: „Itt volnánk!” [...] A karaván nem okoz tehát nagyobb feltünést, csak egy pár tétlen gyerkőc ott az ut porából kiáltja oda az első szerelmesnek, hogy „gólya, ne!” (1894 Rodiczky Jenő C3633, 61) | A városrészt Tarjánnak hívták, itt születtek s itt éltek mind a ketten s [a magas, nyomorék, bottal járó] Jánost – mert ez volt a becsületes neve – ezért csúfolták tarjáni gólyának (1933 Budapesti Hírlap dec. 24. C4721, 33) | nagy, magas valaki[:] antenna, bazi nagy [...], gólya, gólyaláb, „gólya Márton” (1996 Mini-tini-szótár C6720, 98).

7. (nyj) ’〈Alakjában a gólyamadárra emlékeztető tárgy, eszköz népies elnevezéseként.〉’

7a. ’olyan ágasfa, amelynek ágain felmászva a magasból messzire el lehet látni’ ❖ a kunyhó előtt leásva állott a „gólya” vagy messzelátó, egy magas, erős, ágas fa, később gerenda, a melybe átjáró fokok voltak verve. Erre [...] hágott föl a számadó, amikor tudni akarta, mi legyen a rétet járó gulya vagy ménes sorsa? (1897 Herman Ottó C2083, 697) | Utóbb a nagy kukoricatáblákat, szőlőültetvényeket őrző csőszök, kerülők, szőlőpásztorok tekintették át a körzetüket állványról, létrás faoszlop tetejéről, aminek neve lehetett állófa, őrfa, címerfa, messzelátó, gólya stb. (1999 Magyar néprajz CD47).

7b. ’〈az eke csúsztatva történő szállítását lehetővé tevő kétágú fa, az ún. ekeló megnevezéseként〉’ ❖ gólya: kabola, eke-ló (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 48) | Az ekét idébb-odébb szállításkor rendesen nem rakják szekérre, hanem alkalmas csusztatón, kabalán, gólyán huzatják. A kabala egyszerű formája V alakú, kétágú fa, fejlettebb alakja az eketaligához hasonló jármű (1934 Györffy István C5218, 205) | Az eke szállításának jellegzetes szerszáma az ekeló, melynek számos elnevezése él a magyar nyelvterületen (például cigus, csikó, csúszó, csusztató, ekeláb, gólya, kabola, kaloda, lovalló stb.), és kétágú V alakú formáját is általánosan ismerték (1999 Magyar néprajz CD47).

7c. ’rendsz. állati erővel működtetett, szénakazal, asztag stb. mozgatását segítő csigás v. gémes emelőgép’ ❖ [a béresszolga] szénarakásnál a mezei gazdaságban használtatni szokott faalkotmány, ú. n. gólya által fejen üttetvén, állítólag eszméletlenül összerogyott (1882 Orvosi Hetilap C8132, 128) | szénaemelő gólyák az ország különböző vidékeiről (1899 Ethnographia C6914, 325) | Nagyobb uradalmakban kútgém formájú gólyával adogatják fel a szénát a boglyarakónak (1934 Györffy István C5218, 156) | Egyes nagybirtokokon a kútgémhez hasonló szerszámot (gólya) állítottak az asztag mellé, és azzal mint emelővel juttatták fel a kéveket annak felső részéhez (1999 Magyar néprajz CD47).

8. (jelzőként is) (Tánc) ’a polkafélékkel rokonságban lévő, kézfogással, egymás mellett elhelyezkedve járt egyöntetű, kötött szerkezetű páros (népi) tánc’ ❖ Színpompás képet nyujtott a bálnyitás. Eddig Budapesten még nem táncolt székely táncokat adtak elő a nyitópárok s ez adott különös jellegzetességet az estnek. „Hétféle”, „Gólya” és „Csürdöngölő” nyitótáncokat az alábbi párok táncolták (1938 Pesti Napló márc. 3. C8716, 6) | 50–60 évvel ezelőtt általánosan járt táncok voltak: 1. Bérestánc 2. Bukócsárdás 3. Gólya [...] 14. Vánkostánc (1955 Jakab Ilona C6375, 124) | gólya, gólyás: 1. kézfogással, egymás mellett elhelyezkedve járt egyöntetű, kötött szerkezetű páros tánc […]. A párok egymás mögött, oszlopban felsorakozva, rendszerint köríven haladva táncolják. A gólya állandó nyolcütemes dallamához kétrészes táncszakasz illeszkedik, amely többször ismétlődik: előre-hátra sétálás után a férfi kiforgatja karja alatt a nőt (1979 NéprajziLex. CD47) | Természetesen az éjszakai mulatozásnál az oly divatos nyugati-polgári eredetű társastáncokat (gólya, valcer, tangó, polka, foxtrott) is táncolják a csárdás és a szapora mellett [Magyarlónán] (1987 Kürti László C7120, 389).

Ö: kölyök~.

UB: -fi, -fióka.

ÖE: ~avatás, ~csőr, ~kelepelés, ~nyak, ~pár, ~sereg.

Sz: gólyás.

Vö. CzF. gólya¹; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.