🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

gesz fn (jelzőként is) (Zene)

’kromatikusan lefelé módosított g hang, ill. az ezt jelölő hangjegy v. 〈hangszeren:〉 ennek megszólaltatási helye, eszköze’ ❖ Lenyomó Jegy, melly azt a’ Hangot, mellynek eltte vagyon, fél hangal lejjebb nyomja, és a’ Hang nevéhez egygy es járúlván, nevezetik p. o. c ces, d des, e es, f fes, g ges, a as, h hes (1802 Gáthy István C1857, 81) | e hangok: cisz, disz, fisz, gisz, aisz, vagy: be, asz, gesz, esz, desz, nem iratnak a vonalrendszeren külön helyekre (1867 Bartalus István 8030001, 2) | Fisz és gesz egy a klaviatúrán, de amint látja, poláris ellentét a valóságban (1908 Cholnoky Viktor CD10) | A hangrendszer ilyen kibővítésének elvileg nincsen akadálya, s történtek is zeneszerzők részéről ilyen kísérletek. (V. ö. Kodály Katalinka kórusának konszonáns ges hangját! (1965 Magyar Zene 3228001, 275) | Az addigi terc, szext, illetve dúr alapot és szextfordításokat a 18. ütemben a szoprán I. szólamban megjelenő gesz, azaz az alsó szólamhoz képest szeptimhang színesíti (2008 Richter Pál 3228001, 276).

a. (rendsz. összetételek előtagjaként) ’erre mint alaphangra épülő 〈hangsor, hangnem v. hangzat〉’ ❖ Ges dur (1802 Gáthy István C1857, 91) | [Wolfram és Erzsébet Tannhäuser-beli jelenetében] a bővített szext kemény Gesz hangnembe vezet (1871 Fővárosi Lapok C8087, 278) | a kemény Ges-hangsorban (1892 Pesti Hírlap nov. 3. C5640, 5) | Ges-moll […]. Mint akkord: ges heses des (1913 RévaiNagyLex. C5704, 508) | Schubert: Gesz-dúr impromptu (2002 Nádori Lídia ford.–Brendel 3145007, 1333).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
gesz főnév (jelzőként is) (Zene)
kromatikusan lefelé módosított g hang, ill. az ezt jelölő hangjegy v. 〈hangszeren:〉 ennek megszólaltatási helye, eszköze
Lenyomó Jegy, melly azt a’ Hangot, mellynek eltte vagyon, fél hangal lejjebb nyomja, és a’ Hang nevéhez egygy es járúlván, nevezetik p. o.példának okáért c ces, d des, e es, f fes, g ges, a as, h hes
(1802 Gáthy István)
e hangok: cisz, disz, fisz, gisz, aisz, vagy: be, asz, gesz, esz, desz, nem iratnak a vonalrendszeren külön helyekre
(1867 Bartalus István)
Fisz és gesz egy a klaviatúrán, de amint látja, poláris ellentét a valóságban
(1908 Cholnoky Viktor)
A hangrendszer ilyen kibővítésének elvileg nincsen akadálya, s történtek is zeneszerzők részéről ilyen kísérletek. (V. ö.Vesd össze Kodály Katalinka kórusának konszonáns ges hangját!
(1965 Magyar Zene)
Az addigi terc, szext, illetve dúr alapot és szextfordításokat a 18. ütemben a szoprán I. szólamban megjelenő gesz, azaz az alsó szólamhoz képest szeptimhang színesíti
(2008 Richter Pál)
a. (rendsz. összetételek előtagjaként)
erre mint alaphangra épülő 〈hangsor, hangnem v. hangzat〉
Ges dur
(1802 Gáthy István)
[Wolfram és Erzsébet Tannhäuser-beli jelenetében] a bővített szext kemény Gesz hangnembe vezet
(1871 Fővárosi Lapok)
a kemény Ges-hangsorban
(1892 Pesti Hírlap nov. 3.)
Ges-moll […]. Mint akkord: ges heses des
(1913 RévaiNagyLex.)
Schubert: Gesz-dúr impromptu
(2002 Nádori Lídia ford.Brendel)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások