gutturális mn és fn
I. mn
1. (Nyelvt) ’a szájpadlás hátsó, lágy részén képzett 〈beszédhang〉’ ❖ ámbár a’ Lloyd’ ’s általában a’ trieszti kereskedés’ élén nagy részben német házak állanak, – mégis a’ legparányiabb hajlam sem mutatkozik részökről, a’ német gutturalis hangokat az olasz nyelv’ rovására ez’ vagy ama’ közügy’ kezelésébe becsempészni (1846 Pesti Hírlap C8013, [137]) | Tudjuk egy részt hogy a lovagias és mívelt mórok mily nagy befolyást gyakoroltak a spanyol nemzet jellemére, nyelvére és irodalmára, miről később részletesebben fogok szólani; tudjuk azt is hogy az arab s egyátaljában a sémi nyelvekben ily gutturalis hangok megvannak (1859 Lukács Móric C7518, 79) | körülbelül a kemény és lágy íny érintkezése helye alatt képeztetnek a mély vagy hátsó (alhangú, gutturalis) hangzók (1895 Balassa József 8407007, 7) | a gutturális r-hangot (1908 Ignotus CD10).
1a. ’itt történő 〈hangképzés(i mód)〉’ ❖ Néhány főbb eltérés a déli angol és a skót között hadd álljon itt: 1. gyakran a áll o helyett [...] 4. gh helyett ch áll sokszor, mely gutturálisan is ejtetik ki, mint e német szóban: noch (p. daughter = dochter, tochter, leány) s mások (1893 PallasLex. CD02) | Ismeretes a mai oszmánli bej szónak a magyar-hódoltság korabeli bég kiejtése [...], melynek eredetibb gutturális kiejtésű alakját a mai írásmód, a kef is bizonyítja (1898 Kunos Ignác C8528, 58) | Sok nyelvben azonban, többek között az indoeurópaiban, világosan elválik két gutturális artikuláció, egy palatális, az f-h képzési helye fölött, és egy másik, veláris, az i képzési helye fölött (1967 B. Lőrinczy Éva ford. C6034, 488) | erősen emelt és hátrahúzott – gutturális – nyelvállással (1971 Boros Rezső C5911, 460).
1b. ’olyan 〈dolog〉, amelyet ilyen hang jellemez’ ❖ török j a’ szó közepén legalább is mélyhangú szavakban nem igen mutatkozik gutturalis eredetűnek (1859 Magyar Nyelvészet C7091, 404) | A magyarban a magánhangzók kevés hatással vannak a mássalhangzókra, de ha mégis hatnak reájuk, a magas hangzók a palatalis, a mély hangzók a gutturalis illeszkedést hozzák létre (1895 Balassa József 8407008, 49).
2. ’a torokból jövő, mély, öblös, gyakr. kellemetlen hangzású 〈ének- v. beszédhang, es. tagolatlan hang〉, ill. olyan 〈ének- v. beszédmód〉, amelyet ilyen hang(ok) jellemez(nek)’ ❖ Az előszobában volt Spiridion, ki minden élő és holt nyelven egyszerre beszélt, közbe-közbe oly gutturális örömhangokat adott, hogy egy tigris is szükölt volna tőle (1880 Fővárosi Lapok C8096, 1176) | A beszéd a lelógó lágy szájpad miatt még mindíg gutturalis (1881 Orvosi Hetilap C8131, 1024) | [Emma Turolla] kantilénája sok kivánni valót hagyott fenn. Kivált a „Casta diva” előadásánál tüntek ki iskolájának fogyatkozásai. Azok a gutturális hangok, az a csukló hangvétel, az a recsegő trilla nem férnek össze a „belcanto” fogalmával (1886 Pesti Hírlap jan. 2. C5634, 3) | [A színész] másként vette ma a tónust is; néha préselt, máskor gutturálisan énekelt (1925 Pesti Hírlap ápr. 9. C5673, 10) | Köpnek utcán, étteremben, vonaton, mindenütt, de nemcsak úgy szájból! Egészen alulról indítják, különös gutturális hangok kíséretében, s amikor már minden együtt van a szájüregben, hatalmas léglökettel kizúdítják (1995 Természet Világa CD50).
II. fn (Nyelvt)
’a szájpadlás hátsó, lágy részén képzett beszédhang’ ❖ A’ közöttünk vándorló Görögök, azok is, kik Török és Maczedonia Országból ma költözködnek ki (a’ mit datumból tudok), a’ h betűt szeretik tenni a’ gutturalishoz, vagy lélegzelve ejtik ki. P. O. a’ γ-át úgy mondják ki: ghamma (1810 Vályi Nagy Ferenc C2560, 255) | A’ törökben jïv mind a’ két külömböző értelemben ép olly egyenlő mint a’ magy. szeg-ni és szeg. Föl lehet tenni, hogy jïv-ben a’ v eredetibb gutturalis helyett van (1859 Magyar Nyelvészet C7091, 432) | Az aranta nyelv nem ismer sem spiránst, sem szibilánst. A nazálisok közül az m és az n van meg. A gutturális nazális szó elején is előfordul (1940 Knöpfler László C5997, 46) | A szóeleji magánhangzó kiesésére gutturális előtt mongol nyelveknél is találunk példákat (1999 Hakan Aydemir C5939, 432).
Vö. ÉKsz.; IdSz.