🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

hamuszín fn és mn (vál)

I. fn

’a hamu színéhez hasonló (világos)szürke szín(árnyalat)’ ❖ [a disznótök levele] a’ narantsszín fajtában (mellyet veres töknek hínak) hamuszínnel fóltos (1805 Pethe Ferenc 8364013, 132) | [ősszel a szarvasok] testszine és alakja megváltozik, szőrének pirossága elvész s ez barnás deres, hamuszinnel vegyül (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Arcbőrük fakultsága átrévül a hamuszínbe (1917 Barta Lajos CD10) | Figyeljük meg [a festményeken] az Egri nők füsttől megsűrűsödött levegőjének tompa tüzelésű atmoszféráját, a II. Lajos holttestének megtalálása hamuszínt öltött kietlen tájékát (1978 Népszava dec. 15. C7443, 6).

a. (ritk) ’ilyen színű ruházat’ ❖ Mint nyugágyon, pihent a sárga damasztülésen egy hamuszinbe öltözött fiatal nő (1871 Fővárosi Lapok C8087, 780) | Gabrovitz halvány hamuszínben, Metaxa vakító fehérben jelenik meg (1934 Pesti Napló ápr. 28. C8712, 16).

II. mn

’hamuszínű’ ❖ hamu ſzin Moh (1780 Benkő József C0290, 431) | a’ hím [fogoly] szép hamuszín ’s fekete tarkáju, melly fején, hátán, szárnyán, s’ farkán rőt barnával vegyes (1829 Pák Dienes 8346010, 166) | Édesanyám kint állt a kapuban, szép hamuszín ruhában, fekete selyemkendő a fején (1925 Móra Ferenc 9459026, 78) | És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák (1958 Pilinszky János 9531020, 86) | hamuszín felhők takarják a napot (2005 Népszabadság febr. 12. C7853, 11).

a. ’ilyen árnyalatú, szürkés 〈bőr(szín)〉, ill. ilyen bőrű 〈testrész〉’ ❖ [a szerzetes] hoszszú száraz termetű, hamuszín halavány képű (1825 Fabriczy Sámuel C5578, 35) | az eszméletlen leányka homlokát és hamuszínre váló kezeit kezdé dörzsölni (1846 Jókai Mór CD18) | kicsi, összetöpörödött hamuszín arcú öregember (1934 Móra Ferenc C3204, 116) | Hamuszín arcomról mosolyom ellobban (1995 Új Könyvek CD29).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
hamuszín főnév és melléknév (vál)
I. főnév
a hamu színéhez hasonló (világos)szürke szín(árnyalat)
[a disznótök levele] a’ narantsszín fajtában (mellyet veres töknek hínak) hamuszínnel fóltos
(1805 Pethe Ferenc)
[ősszel a szarvasok] testszine és alakja megváltozik, szőrének pirossága elvész s ez barnás deres, hamuszinnel vegyül
(1858 Vasárnapi Újság)
Arcbőrük fakultsága átrévül a hamuszínbe
(1917 Barta Lajos)
Figyeljük meg [a festményeken] az Egri nők füsttől megsűrűsödött levegőjének tompa tüzelésű atmoszféráját, a II. Lajos holttestének megtalálása hamuszínt öltött kietlen tájékát
(1978 Népszava dec. 15.)
a. (ritk)
ilyen színű ruházat
Mint nyugágyon, pihent a sárga damasztülésen egy hamuszinbe öltözött fiatal nő
(1871 Fővárosi Lapok)
Gabrovitz halvány hamuszínben, Metaxa vakító fehérben jelenik meg
(1934 Pesti Napló ápr. 28.)
II. melléknév
hamu ſzin Moh
(1780 Benkő József)
a’ hím [fogoly] szép hamuszín ’s fekete tarkáju, melly fején, hátán, szárnyán, s’ farkán rőt barnával vegyes
(1829 Pák Dienes)
Édesanyám kint állt a kapuban, szép hamuszín ruhában, fekete selyemkendő a fején
(1925 Móra Ferenc)
És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák
(1958 Pilinszky János)
hamuszín felhők takarják a napot
(2005 Népszabadság febr. 12.)
a.
ilyen árnyalatú, szürkés 〈bőr(szín), ill. ilyen bőrű 〈testrész〉
[a szerzetes] hoszszú száraz termetű, hamuszín halavány képű
(1825 Fabriczy Sámuel)
az eszméletlen leányka homlokát és hamuszínre váló kezeit kezdé dörzsölni
(1846 Jókai Mór)
kicsi, összetöpörödött hamuszín arcú öregember
(1934 Móra Ferenc)
Hamuszín arcomról mosolyom ellobban
(1995 Új Könyvek)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások