alvajáró mn és fn aluvajáró (rég)
I. mn 11A7
1. (ritk, Orvos is) ’az alvajárás betegségében szenvedő 〈személy〉; holdkóros’ ❖ az ilyen titokteljes talány nyitját legjobban megtudhatná, ha elmenne Sommacampagna grófnő hírhedett alvajáró csodakisasszonyához, s attól kérne útbaigazítást (1885 Jókai Mór CD18) | mint az alvajáró beteg, megy, míg egy erős, férfias hang vagy kar föl nem rázza (1887 Tolnai Lajos C4194, 158).
1a. ’ilyen személyre jellemző 〈dolog, jelenség stb.〉’ ❖ Ha jobban kiismerendettük lelke állapotát, tán megsejthettük volna alvajáró gondolatait (1847 Pákh Albert C3390, 222) | alvajáró arccal (1906 Gárdonyi Géza C1844, 21) | húnyt szemmel, alvajáró ösztönnel is megtalálnám az utat, mely emlékeimhez vezet (1933 Kosztolányi Dezső 9359240, 195).
2. ’gépiesen, gondolkodás nélkül, es. öntudatlanul cselekvő 〈személy(ek csoportja)〉’ ❖ Cifra nép járt-kelt [Bécs] ragyogó utcáin, gondtalan, vágytalan alvajáró tömeg (1848 Jókai Mór CD18) | Csak a börtönőrökből jár haza néha egy-egy – kísérteni. S mert előkelő foglyok valánk, magasrangúak ez alvajáró börtönőrök is (1885 Löw Immánuel 8278005, 238) | mi, alvajáró, apró fegyencek (1917 Ady Endre CD10).
II. fn 1A
1. (Orvos is) ’holdkóros személy’ ❖ Egy Társaságban, Beszéd vala […] az aluva járókról-is (1796 Takács Ádám ford.–Scriver C4081, 182) | az alvajáró sem emlékszik tetteire (1855 Greguss Ágost C1912, 316) | Ugy járt az aszfalton, mint az alvajáró a háztetőn: veszélyek közt, amikről nem tudott (1889 Iványi Ödön C2186, 170) | Ugy húzta ez a haldokló ember, mint teljes hold az alvajárót (1920 Szabó Dezső 9623001, 54) | mélakóros alvajárók (1992 Orbán Ottó 2016031, 417).
2. ’az az ember, aki nem rendelkezik realitásérzékkel, nem gyakorlatias, hanem egy maga építette (idealista) álomvilágban él, aki álmodozó’ ❖ Illúziók hervadása következik s az élet, a kegyetlen élet teljes sivárságával tárul a nagy alvajáró elé (1904 Juhász Gyula¹ 9284802, 23) | [Cholnoky Viktor] ébren alvajáró volt és élhetetlen, álmában biztos, agresszív, türelmetlen és jövőbelátó (1917 Cholnoky László CD10) | Az útvesztők között kissé vakon tévelyegnek ezek az alvajárók, tájékozatlanok, gyengék és rokonszenvesek, s többnyire az ellenkezőjét teszik, amit tenniük kellene (1939 Kádár Erzsébet CD10).
Sz: alvajárói, alvajáróság.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.