alvajáró mn és fn  aluvajáró (rég)

I. mn 11A7

1. (ritk, Orvos is) ’az alvajárás betegségében szenvedő 〈személy〉; holdkóros’ ❖ az ilyen titokteljes talány nyitját legjobban megtudhatná, ha elmenne Sommacampagna grófnő hírhedett alvajáró csodakisasszonyához, s attól kérne útbaigazítást (1885 Jókai Mór CD18) | mint az alvajáró beteg, megy, míg egy erős, férfias hang vagy kar föl nem rázza (1887 Tolnai Lajos C4194, 158).

1a. ’ilyen személyre jellemző 〈dolog, jelenség stb.〉’ ❖ Ha jobban kiismerendettük lelke állapotát, tán megsejthettük volna alvajáró gondolatait (1847 Pákh Albert C3390, 222) | alvajáró arccal (1906 Gárdonyi Géza C1844, 21) | húnyt szemmel, alvajáró ösztönnel is megtalálnám az utat, mely emlékeimhez vezet (1933 Kosztolányi Dezső 9359240, 195).

2. ’gépiesen, gondolkodás nélkül, es. öntudatlanul cselekvő 〈személy(ek csoportja)〉’ ❖ Cifra nép járt-kelt [Bécs] ragyogó utcáin, gondtalan, vágytalan alvajáró tömeg (1848 Jókai Mór CD18) | Csak a börtönőrökből jár haza néha egy-egy – kísérteni. S mert előkelő foglyok valánk, magasrangúak ez alvajáró börtönőrök is (1885 Löw Immánuel 8278005, 238) | mi, alvajáró, apró fegyencek (1917 Ady Endre CD10).

II. fn 1A

1. (Orvos is) ’holdkóros személy’ ❖ Egy Társaságban, Beszéd vala […] az aluva járókról-is (1796 Takács Ádám ford.–Scriver C4081, 182) | az alvajáró sem emlékszik tetteire (1855 Greguss Ágost C1912, 316) | Ugy járt az aszfalton, mint az alvajáró a háztetőn: veszélyek közt, amikről nem tudott (1889 Iványi Ödön C2186, 170) | Ugy húzta ez a haldokló ember, mint teljes hold az alvajárót (1920 Szabó Dezső 9623001, 54) | mélakóros alvajárók (1992 Orbán Ottó 2016031, 417).

2. ’az az ember, aki nem rendelkezik realitásérzékkel, nem gyakorlatias, hanem egy maga építette (idealista) álomvilágban él, aki álmodozó’ ❖ Illúziók hervadása következik s az élet, a kegyetlen élet teljes sivárságával tárul a nagy alvajáró elé (1904 Juhász Gyula¹ 9284802, 23) | [Cholnoky Viktor] ébren alvajáró volt és élhetetlen, álmában biztos, agresszív, türelmetlen és jövőbelátó (1917 Cholnoky László CD10) | Az útvesztők között kissé vakon tévelyegnek ezek az alvajárók, tájékozatlanok, gyengék és rokonszenvesek, s többnyire az ellenkezőjét teszik, amit tenniük kellene (1939 Kádár Erzsébet CD10).

Sz: alvajárói, alvajáróság.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

alvajáró melléknév és főnév
aluvajáró I. 11A7 II. 1A (rég)
I. melléknév 11A7
1. (ritk, Orvos is)
az alvajárás betegségében szenvedő 〈személy〉; holdkóros
az ilyen titokteljes talány nyitját legjobban megtudhatná, ha elmenne Sommacampagna grófnő hírhedett alvajáró csodakisasszonyához, s attól kérne útbaigazítást
(1885 Jókai Mór)
mint az alvajáró beteg, megy, míg egy erős, férfias hang vagy kar föl nem rázza
(1887 Tolnai Lajos)
1a.
ilyen személyre jellemző 〈dolog, jelenség stb.〉
Ha jobban kiismerendettük lelke állapotát, tán megsejthettük volna alvajáró gondolatait
(1847 Pákh Albert)
alvajáró arccal
(1906 Gárdonyi Géza)
húnyt szemmel, alvajáró ösztönnel is megtalálnám az utat, mely emlékeimhez vezet
(1933 Kosztolányi Dezső)
2.
gépiesen, gondolkodás nélkül, es. öntudatlanul cselekvő 〈személy(ek csoportja)
Cifra nép járt-kelt [Bécs] ragyogó utcáin, gondtalan, vágytalan alvajáró tömeg
(1848 Jókai Mór)
Csak a börtönőrökből jár haza néha egy-egy – kísérteni. S mert előkelő foglyok valánk, magasrangúak ez alvajáró börtönőrök is
(1885 Löw Immánuel)
mi, alvajáró, apró fegyencek
(1917 Ady Endre)
II. főnév 1A
1. (Orvos is)
holdkóros személy
Egy Társaságban, Beszéd vala […] az aluva járókról-is
(1796 Takács Ádám ford.Scriver)
az alvajáró sem emlékszik tetteire
(1855 Greguss Ágost)
Ugy járt az aszfalton, mint az alvajáró a háztetőn: veszélyek közt, amikről nem tudott
(1889 Iványi Ödön)
Ugy húzta ez a haldokló ember, mint teljes hold az alvajárót
(1920 Szabó Dezső)
mélakóros alvajárók
(1992 Orbán Ottó)
2.
az az ember, aki nem rendelkezik realitásérzékkel, nem gyakorlatias, hanem egy maga építette (idealista) álomvilágban él, aki álmodozó
Illúziók hervadása következik s az élet, a kegyetlen élet teljes sivárságával tárul a nagy alvajáró elé
(1904 Juhász Gyula¹)
[Cholnoky Viktor] ébren alvajáró volt és élhetetlen, álmában biztos, agresszív, türelmetlen és jövőbelátó
(1917 Cholnoky László)
Az útvesztők között kissé vakon tévelyegnek ezek az alvajárók, tájékozatlanok, gyengék és rokonszenvesek, s többnyire az ellenkezőjét teszik, amit tenniük kellene
(1939 Kádár Erzsébet)
Sz: alvajárói, alvajáróság
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások