ímölyög (7c) l. émelyeg

émelyeg tn ige 7bémeleg (rég) , émelyg (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: irod), ímölyög (nyj)

1. ’〈gyomor〉 undor érzése, gyakr. túlságosan édes íz érzete miatt nyugtalankodik, fel-le mozgás érzetét kelti, ezáltal hányásra késztet’ ❖ [a beteg] erejét hirtelen el-veſzti, gyomra émelyeg (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 156) | rosszúl érzi magát, […] gyomra émeleg (1828 Tudományos Gyűjtemény C5618, 46) | gyomruk émelygett a sok édességtől (1887 Budapesti Hírlap júl. 21. C4734, 13) | imölyög: háborog a gyomor (1907 Magyar Nyelvőr C5965, 382) | Émelyeg a gyomra a zsiros ételek láttán (1931 Kassák Lajos 9314006, 75) | tudják jól, hogy egy előadástól önmagában is émelyeghet az ember gyomra (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’ennek hatására rosszul van, hányingert érez vki’ ❖ a’ betegek az ételtl émelyegnek (1778 Rácz Sámuel ford.–Störck C3570, 168) | Szidtuk a korcsmárost s émelyegve nyeltük [a bort] (1888 Borsszem Jankó dec. 16. C5007, 3) | Émelyegtem a szokatlan komisz, savanyú bortól: fejem fájt (1913 Babits Mihály 9014130, 171) | a hullaházban orrukat befogó, émelygő hozzátartozók sétálnak el a sorba fektetett halottak előtt (2001 Magyar Hírlap CD09).

1b. (ritk) ’gyomrot felkavarva émelygést kelt vmi’ ❖ Péter Kisch szótlanul vezette az autót, a bor émelygett gyomrában (1966 Népszava aug. 20. C4830, 9).

2. ’erkölcsi, esztétikai stb. viszolygást, undorodást érez vki’ ❖ undorító borzadással émelyeg az én más formán tanúlt Lelkem az ő Dórisi tselekedeteitől (1795 Csokonai Vitéz Mihály C6228, 144) | Valóban émelyg az ember, s szinte rosszul lesz, ha felgondolja, milly aberratiok közt hányatik e tekintetben is köztünk nem egy, egyébként világos velő fel és alá! (1847 Széchenyi István CD1501) | Azt hitte rólam szegény kis teremtés, hogy én akarom kirabolni, én csaltam magammal, hogy mindenéből kifosszam… Undorító érzés volt. Émelyegtem tőle (1923 Bókay János CD10) | a Thúry fiú valójában émelyeg Stefi szerelmétől (2003 Bíró Kriszta 3046003, 149).

2a. (irod) ’〈annak kif-ére, hogy vkiben viszolygást, undorodást kiváltó érzelem kavarog〉’ ❖ undor és düh émelyeg gerincünkben (1911 Karinthy Frigyes CD10) | Feladlak úrban épp olyan visszás s kínos érzés émelygett néha, mint amilyenre ripacsok előadása készt (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

3. (kissé rég, sajtó, pejor) ’érzelmes elragadtatással áradozik, ömleng (vmiről)’ ❖ [Stagen Ede] ebben az irka-firkában [ti. Wagner-röpiratában] a következőképen émelyeg (1883 Pesti Hírlap jan. 20. C5631, 15) | Az egyetlen, ami őket keservesen összekovászolja, Apponyi Albertnek „fényes politikai egyenisége [!], multja jelene és még inkább jövője.” Igy émelyeg a néhány kinnal föntartott lap (1895 Népszava aug. 21. C7881, 2) | szinfalhasogató, merőben felelőtlen szónokok az emberiség angyali természetéről és tündöklő jövőjéről émelyegnek (1935 Pesti Hírlap jún. 9. C5683, 9).

Sz: émelyegtet, émelyget.

Vö. CzF. émėlyėg · émölyög; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

ímölyög lásd émelyeg
émelyeg tárgyatlan ige 7b
émeleg 7b (rég)
émelyg (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: irod)
ímölyög 7c (nyj)
1.
〈gyomor〉 undor érzése, gyakr. túlságosan édes íz érzete miatt nyugtalankodik, fel-le mozgás érzetét kelti, ezáltal hányásra késztet
[a beteg] erejét hirtelen el-veſzti, gyomra émelyeg
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
rosszúl érzi magát, […] gyomra émeleg
(1828 Tudományos Gyűjtemény)
gyomruk émelygett a sok édességtől
(1887 Budapesti Hírlap júl. 21.)
imölyög: háborog a gyomor
(1907 Magyar Nyelvőr)
Émelyeg a gyomra a zsiros ételek láttán
(1931 Kassák Lajos)
tudják jól, hogy egy előadástól önmagában is émelyeghet az ember gyomra
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
ennek hatására rosszul van, hányingert érez vki
a’ betegek az ételtl émelyegnek
(1778 Rácz Sámuel ford.Störck)
Szidtuk a korcsmárost s émelyegve nyeltük [a bort]
(1888 Borsszem Jankó dec. 16.)
Émelyegtem a szokatlan komisz, savanyú bortól: fejem fájt
(1913 Babits Mihály)
a hullaházban orrukat befogó, émelygő hozzátartozók sétálnak el a sorba fektetett halottak előtt
(2001 Magyar Hírlap)
1b. (ritk)
gyomrot felkavarva émelygést kelt vmi
Péter Kisch szótlanul vezette az autót, a bor émelygett gyomrában
(1966 Népszava aug. 20.)
2.
erkölcsi, esztétikai stb. viszolygást, undorodást érez vki
undorító borzadással émelyeg az én más formán tanúlt Lelkem az ő Dórisi tselekedeteitől
(1795 Csokonai Vitéz Mihály)
Valóban émelyg az ember, s szinte rosszul lesz, ha felgondolja, milly aberratiok közt hányatik e tekintetben is köztünk nem egy, egyébként világos velő fel és alá!
(1847 Széchenyi István)
Azt hitte rólam szegény kis teremtés, hogy én akarom kirabolni, én csaltam magammal, hogy mindenéből kifosszam… Undorító érzés volt. Émelyegtem tőle
(1923 Bókay János)
a Thúry fiú valójában émelyeg Stefi szerelmétől
(2003 Bíró Kriszta)
2a. (irod)
〈annak kif-ére, hogy vkiben viszolygást, undorodást kiváltó érzelem kavarog〉
undor és düh émelyeg gerincünkben
(1911 Karinthy Frigyes)
Feladlak úrban épp olyan visszás s kínos érzés émelygett néha, mint amilyenre ripacsok előadása készt
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
3. (kissé rég, sajtó, pejor)
érzelmes elragadtatással áradozik, ömleng (vmiről)
[Stagen Ede] ebben az irka-firkában [ti. Wagner-röpiratában] a következőképen émelyeg
(1883 Pesti Hírlap jan. 20.)
Az egyetlen, ami őket keservesen összekovászolja, Apponyi Albertnek „fényes politikai egyenisége [!], multja jelene és még inkább jövője.” Igy émelyeg a néhány kinnal föntartott lap
(1895 Népszava aug. 21.)
szinfalhasogató, merőben felelőtlen szónokok az emberiség angyali természetéről és tündöklő jövőjéről émelyegnek
(1935 Pesti Hírlap jún. 9.)
Sz: émelyegtet, émelyget
Vö. CzF. émėlyėg · émölyög; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások