alvég fn 2B

1. ’kisebb településnek, es. térnek, térségnek alacsonyabban, ill. délebben fekvő része; alszeg’ ❖ ajtó a fák- s bokrokkal zárt tér alvégén volt (1836 Vörösmarty Mihály C4538, 87) | nem sokára Egy csinos falucska’ határára Bukkanának, mellynek al-végibe’ Egy, szép kastély mosolyga szemükbe (1841 Lukács Pál 8279028, 139) | Elvált hát a másik két lánytól, hogy ő még tovább megy az alvég felé (1909 Móricz Zsigmond 9462035, 31) | Az alvégen lakó menyecskék sietve gázolják a sarat, összekulcsolt kezükben rózsafüzért s imakönyvet szorongatva (1931 Sárközi György 9587011, 220) | Az alvégen az utolsó előtti viskó az övé (1985 Hegedüs Géza 9233001, 141).

1a. (nyj) ’az itt lakók összessége; alszeg’ ❖ Mit veszekszik Kend mindég, Tudja az egész alvég (1848 Népdalok és mondák C2983, 94).

2. (rég, ritk) ’asztalnak, ill. helyiségnek az asztalfővel, ill. a főhellyel átellenben levő, alsó vége’ ❖ [Egy táncpalota] all végén egy karba harmintz muzsikusok Hallatták magokat (1788 Gvadányi József C1936, 76) | Az asztal alvégén, rumot égetett az üröm-büzü théhez [ti. ürömillatú teához] egy elszigetelt fiu (1852 Kuthy Lajos 8261008, 145).

3. (rég, tréf) ’vkinek feneke; alfél’ ❖ Hozzám [jött], kinek hurkás Al vége bé borult (1790 Nagy János¹ C3281, 266).

Sz: alvégi.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

alvég főnév 2B
1.
kisebb településnek, es. térnek, térségnek alacsonyabban, ill. délebben fekvő része; alszeg
ajtó a fák- s bokrokkal zárt tér alvégén volt
(1836 Vörösmarty Mihály)
nem sokára Egy csinos falucska’ határára Bukkanának, mellynek al-végibe’ Egy, szép kastély mosolyga szemükbe
(1841 Lukács Pál)
Elvált hát a másik két lánytól, hogy ő még tovább megy az alvég felé
(1909 Móricz Zsigmond)
Az alvégen lakó menyecskék sietve gázolják a sarat, összekulcsolt kezükben rózsafüzért s imakönyvet szorongatva
(1931 Sárközi György)
Az alvégen az utolsó előtti viskó az övé
(1985 Hegedüs Géza)
1a. (nyj)
az itt lakók összessége; alszeg
Mit veszekszik Kend mindég, Tudja az egész alvég
(1848 Népdalok és mondák)
2. (rég, ritk)
asztalnak, ill. helyiségnek az asztalfővel, ill. a főhellyel átellenben levő, alsó vége
[Egy táncpalota] all végén egy karba harmintz muzsikusok Hallatták magokat
(1788 Gvadányi József)
Az asztal alvégén, rumot égetett az üröm-büzü théhez [ti. ürömillatú teához] egy elszigetelt fiu
(1852 Kuthy Lajos)
3. (rég, tréf)
vkinek feneke; alfél
Hozzám [jött], kinek hurkás Al vége bé borult
(1790 Nagy János¹)
Sz: alvégi
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások