gyagyog (2a) l. gagyog

gagyog ige 2a  gyagyog (ritk, nyj)

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈kisgyermek a beszéd elsajátításának kezdeti szakaszában:〉 nem értelmes(, de értelmes szavakra emlékeztető) hangcsoportokat, ill. egyszerűbb szavakat összefüggéstelenül, tökéletlenül mond(ogat), ismétel’ ❖ gügyögni[:] gugyogni, gagyogni, bugyogni, ggitsélni, tsevegni, ſzotyogni, gagyatolni, hebegni, pelypegni (1784 Kisded szótár C0815, 29) | hogy ne akarna egy nő eldicsekedni azzal a szép kis babával, a ki már gagyogni is kezd, az anyjának? (1888 Jókai Mór C2317, 198) | a kis gyerek pedig, mikor beszélni kezd: gagyog, v. gyagyog (1902 Magyar Nyelvőr C0360, 466) | Ferinek hívták a kisfiút, de a dajka „Ferili”-nek szólította és az apróság – már sokat gagyogott – ha kérdezték (1927 Sinkó Ervin CD10) | A még beszélni nem tudó, csak gagyogó gyermek sajátos hanglejtéssel fejezi ki érzelmeit, akaratát (1997 PedagógiaiLex. C6811, 678).

1a. ts ’〈kisgyermek〉 így mond vmit’ ❖ A’ második esztendejében lépvén az egyik [gyermek]: „Papa, Mama” szavakat gagyogja, a’ másik csak egyszer és érthetetlen hangot ejt (1836 Nagy Leopold C7278, 11) | – Nyúl, kutya, cica – gagyogta Pipiske, mert meg akarta mutatni, hogy már beszélni is tud (1894 Pesti Napló febr. 11. C8676, 19) | Figyeljetek, most hogy csacsog! Nem is tudom, hogy mit gagyog [a kisded] (1923 Pákozdy Ferenc CD10) | Csuri pici korában nem tudta kimondani a nagymamá-t, gya-gya-gyá-t gagyogott (1990 Magyar Nemzet szept. 25. C8365, 7).

1b. tn ’〈kisgyermekhez, es. állathoz〉 kedveskedve, ehhez hasonló módon, az ilyen beszédet utánozva beszél vki’ ❖ Gagyog hozzá [ti. a fiú a kutyájához], hátát veregetve – Egy karjával nyakát átölelve (1845 Lukács Pál 8279025, 128) | maga is valósággal kisgyerekké váltan játszott a csöppséggel, gagyogott neki, karjára emelte (1931 Kassák Lajos 9314006, 89) | Rívó csöppségét karomba adja, tartsam a keresztvíz alá. A márványedényhez viszem az apróságot, gagyogok hozzá, simogatom (1991 Magyar Nemzet szept. 3. C8366, 6).

2. tn (tárgyragos határozóval is) (pejor is) ’alig érthetően, akadozva v. össze-vissza, ill. a hallgató számára idegen nyelven, érthetetlenül beszél’ ❖ darálni [:] bugyogni, gagyatolni, tereturázni, gagyogni, trétselni (1784 Kisded szótár C0815, 18) | Sajnovics az ügy kárára a’ jeges tenger partjaihoz vetődvén, a’ gyagyogó lapp szájából magyar hangokat véle hallani (1858 Magyar Nyelvészet C7090, 68) | „Ön, amig szóból értek én, nem lesz tanár e féltekén” – gagyog s ragyog (1937 József Attila 9282172, 372) | minek róla túl sokat gagyogni? (1993 Népszabadság ápr. 21. C7843, 13) | Ahelyett, hogy [az agresszív szomszéd] a szitkozódást befejezte volna, a német férjembe is belekötött, azt ordítozta: „te meg ne gagyogjál ezen a gonosz nyelven, magyarul beszélj!” (2002 Magyar Hírlap CD09).

2a. ts (pejor is) ’így mond vmit’ ❖ Meg tsókoltam Kapítányomnak kezét‚ ’s köſzönetet gagyogtam néki (1791 Verseghy Ferenc ford.–Kotzebue C4444, 17) | Én megbocsátok neked leányom – gyagyogá az öreg (1840 Regélő C0464, 743) | [farsangon a koldus] sületlenségből összetákolt „Miatyánk”-parodiát gagyogott (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | – Fene tudja, mit gagyog, – mondotta csakúgy maga elé. – Kinaiul szól most, – felelte neki egy rekedt hang (1932 Ádám Gábor CD10) | Azért, mert a fűszeresnél gagyognak valamit, még nem jelenti, hogy igaz (1998 Görgey Gábor C7806, 19).

3. tn (tárgyragos határozóval is) (pejor is) ’〈idegen nyelven〉 gyengén, kezdetleges szinten beszél’ ❖ Grammatikus minek a’ ſzületett és tiſzta Magyarnak? Mintha Magyar fets könyve kivl még annya’ tejével Szopta ſaját nyelvén igazán nem tudna gagyogni (1791 Verseghy Ferenc 7373035, 7) | egy keveset olaszul is gagyogtam (1835 Regélő C0459, 33) | amely termekben tudnak csevegni, ott többnyire nem magyarul csevegnek, hanem legtöbbnyire franciául igen roszul – beszélnek, néha-néha gagyognak (1857 Vajda János 8503090, 163) | Félév alatt valahogy gagyogtam spanyolul, a másik félév alatt már beszéltem, társalogtam is (1926 Kosztolányi Dezső 9359110, 51) | [Szerbiában a kínai kereskedők] angolul és szerbül is gagyognak már (2000 Magyar Hírlap CD09).

3a. ts (pejor is) ’〈vmely, kül. idegen nyelvet, ill. annak vmely elemét〉 gyengén, kezdetleges szinten használ(ja), beszél(i)’ ❖ miképen gagyogták uraink a magyar nyelvet (1867 Vas Gereben C4385, 427) | [a Münchenbe küldött] kis három éves gyermek már azt gagyogja, amikor lefekszik: gute Nacht s reggel németül kér kiflit (1893 Fővárosi Lapok C0161, 924) | egypár szó franciát és még kevesebb németet gagyogott csupán (1929 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [az 1956-ban kivándoroltak] már alig gagyogják a magyar nyelvet (1993 Népszava ápr. 16. C7458, 9).

4. tn (nyj) ’〈lúd, liba〉 gágog, gágározik’ ❖ A nyiszorgást vadliba gágogásnak hallom; mintha egész falkák gagyognának, rikoltoznának egymásra, messziről... (1912 Vasárnapi Újság C7426, 984) | a parton elandalítóan a madár álmába’ gagyog (1921 Strém István CD10) | A liba gagyogására felfigyel az udvarba zárt udvarló, ő is gagyog, jön a kerítéshez (1966 Szabad Föld szept. 25. C4865, 16) | A magyar nyelv és benne a vadásznyelv különösen gazdag hangutánzó szavakban. Ezekből Eördögh Tibor [Magyar vadászati szó- és szokásgyűjtemény című művében] is számtalant leírt. Nála a magasan húzó, beszélgető vadlibák gagyognak, gegerésznek, gaggantanak, beségnek, a vízen éjszakázók pedig zsibonganak, gágognak, kurjantanak és lármáznak (2000 Élet és Tudomány C6269, 790).

J: gügyög.

ÖU: el~.

Sz: gagyogás.

Vö. CzF. ~, gugyog, gyagyog; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. bagyog, ~