gyiakónus (4A) l. diakónus

diakónus fn 4A (Vall)diákonus (rég) , gyiakónus (rég)

1. ’〈a keresztény ősegyházban, ill. a keresztény közösség kialakuló hierarchiájában:〉 egyházi szolgálatot, segítő munkát végző, az egyház anyagi ügyeit intéző, szegényeket gondozó személy, kül. az apostolok által választott, a jeruzsálemi közösségben tevékenykedő hét személy egyike’ ❖ A’ Diákonuſokról, ’s az akkori Hivekröl. […] Az Apoſtolok […] hét jo hirü nevü ſzemélyt válaſztának [az alamizsnaosztásra] (1782 Molnár János 7232031, 116) | [Szír Szent Efrém] mint Diakonus halt meg 378 körül (1893 PallasLex. CD02) | az őskeresztények diakónusai nem voltak egyebek, mint szolgák, akik […] a felszolgáló szerepét töltötték be – még a későbbi időkben is (1977 Gecse Gusztáv 1057003, 99).

2. ’〈a katolikus, az ortodox és az anglikán egyházban:〉 az áldozópap alatti fokozatú pap; szerpap’ ❖ [Az 1092. évi szabolcsi zsinaton] a’ kétszer házasúlt papokat ’s diakonusokat, és özvegy vagy vált aszszonyoknak férjeiket külön választatni parancsollyuk (1808 Virág Benedek 8522057, 135) | Sok külső egyházi szertartást még ekkor [ti. az ószékelyek korában] a székelyek nem ismertek. […] Nem is papoltak, se nem énekeltek a régi magyar keresztyén esperesek, gyiakónusok semmiféle idegen nyelven (1882 Jókai Mór C2299, 15) | Az anglikán egyház benső alkotmánya tehát tisztán hierarchikus. A papság püspökökből, papokból és diakonusokból áll (1893 PallasLex. CD02) | [Bogdanovics Lucián] 1891-ben Brankovics György szerb patriarcha meghívására a beocsini kolostorban letette a szerzetesi fogadalmat s előbb mint diakónus, majd protodiakónus [működött] (1911 RévaiNagyLex. C5699, 447) | [Paskai bíboros] felépülése utáni első nyilvános ténykedéseként, két fiatal ferences diakónust szentel pappá (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈a protestáns egyházakban:〉 lelki gondozást, szegények gondozását stb. végző nem lelkészi személy’ ❖ Minden [skót presbiteriánus] Ekklésiának vagyon Predikátora, Tanitója vagy amannak Segíttársa els Elljárója, és Diaconusa (1808 Zigan János ford.–Wendeborn 7177003, 97) | [Samuel Pomarius] 1653-tól mint beschini (Szilézia) lelkész, kölni diakonus, salzwedeli esperes és magdeburgi lelkész működött (1897 PallasLex. CD02) | Egyházkerületünk alapított egy Pedagógiai Főiskolát, ahol vallástanárokat, az új lehetőségek szerint diakónusokat is fogunk kiképezni (1991 Magyar reformátusok CD1210).

Sz: diakónusi, diakónusné, diakónusság.

Vö. ÉrtSz. diakonus; TESz. diakonus; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

gyiakónus lásd diakónus
diakónus főnév 4A (Vall)
diákonus 4A (rég)
gyiakónus 4A (rég)
1.
〈a keresztény ősegyházban, ill. a keresztény közösség kialakuló hierarchiájában:〉 egyházi szolgálatot, segítő munkát végző, az egyház anyagi ügyeit intéző, szegényeket gondozó személy, kül. az apostolok által választott, a jeruzsálemi közösségben tevékenykedő hét személy egyike
A’ Diákonuſokról, ’s az akkori Hivekröl. […] Az Apoſtolok […] hét jo hirü nevü ſzemélyt válaſztának [az alamizsnaosztásra]
(1782 Molnár János)
[Szír Szent Efrém] mint Diakonus halt meg 378 körül
(1893 PallasLex.)
az őskeresztények diakónusai nem voltak egyebek, mint szolgák, akik […] a felszolgáló szerepét töltötték be – még a későbbi időkben is
(1977 Gecse Gusztáv)
2.
〈a katolikus, az ortodox és az anglikán egyházban:〉 az áldozópap alatti fokozatú pap; szerpap
[Az 1092. évi szabolcsi zsinaton] a’ kétszer házasúlt papokat ’s diakonusokat, és özvegy vagy vált aszszonyoknak férjeiket külön választatni parancsollyuk
(1808 Virág Benedek)
Sok külső egyházi szertartást még ekkor [ti. az ószékelyek korában] a székelyek nem ismertek. […] Nem is papoltak, se nem énekeltek a régi magyar keresztyén esperesek, gyiakónusok semmiféle idegen nyelven
(1882 Jókai Mór)
Az anglikán egyház benső alkotmánya tehát tisztán hierarchikus. A papság püspökökből, papokból és diakonusokból áll
(1893 PallasLex.)
[Bogdanovics Lucián] 1891-ben Brankovics György szerb patriarcha meghívására a beocsini kolostorban letette a szerzetesi fogadalmat s előbb mint diakónus, majd protodiakónus [működött]
(1911 RévaiNagyLex.)
[Paskai bíboros] felépülése utáni első nyilvános ténykedéseként, két fiatal ferences diakónust szentel pappá
(1996 Magyar Hírlap)
3.
〈a protestáns egyházakban:〉 lelki gondozást, szegények gondozását stb. végző nem lelkészi személy
Minden [skót presbiteriánus] Ekklésiának vagyon Predikátora, Tanitója vagy amannak Segíttársa els Elljárója, és Diaconusa
(1808 Zigan János ford.Wendeborn)
[Samuel Pomarius] 1653-tól mint beschini (Szilézia) lelkész, kölni diakonus, salzwedeli esperes és magdeburgi lelkész működött
(1897 PallasLex.)
Egyházkerületünk alapított egy Pedagógiai Főiskolát, ahol vallástanárokat, az új lehetőségek szerint diakónusokat is fogunk kiképezni
(1991 Magyar reformátusok)
Sz: diakónusi, diakónusné, diakónusság
Vö. ÉrtSz. diakonus; TESz. diakonus; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

Beállítások