iglice fn  gilice (rég, nyj) , iglic (kissé rég) , igrice (rég, ritk)

1. ’Európában honos, gyenge talajokon is megélő, igénytelen, ált. rózsaszínes v. vöröses pillangós virágú, alul hármas levelű, lágy v. fásodó szárú növény, es. cserje, kül. az ún. tövises iglice fajba (Ononis spinosa) tartozó, Magyarországon legelőkön gyakori, 80 centiméter magas, tövises, lágy, alul fásodó szárú, évelő növény, amelynek gyökerét gyógyászati alapanyagként hasznosítják’ ❖ Iglitze-tövisk vagy tüske, Iglitze, Gelitze tüske, Ökörgus, Ekeakadály, Eketartó-fü, Szamár gyönyörüsége, Szamár tövis. […] Ononis ſpinoſa (1775 Csapó József 7062001, 120) | [egyes növények] dajkálkodás nélkűl a mezőn szoktak nőni És a vizek görbe partján önként árnyékot szőni. Ilyen a hajlós gilice a gyönge rakottyával (1802 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Az Igliczek gyökerében [!] ingerlő és diureticus hatálya van; de leginkább a „repens” és „spinosa” fajoknál (1872 Kossuth Lajos C7918, 199) | Kócos leányok legeltetik a ludakat, ott ülnek a kurta gyepen, útifüvek, iglicek, tatárka, vadmenta közt (1915 Barta Lajos CD10) | [A sióagárdi közlegelőn] az 1930-as évek közepén már mindenütt iglice és szerb tövis burjánzott, és elszaporodtak a bokrok is (2000 Gaál Zsuzsanna CD36) | iglice J: Ononis spinosa (MNöv. 83). […] A gilice, gerlice és igrice változatok a hasonló gilice, gerlice madárnévvel való keveredés eredményei (2002 Rácz János C7192, 317).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen lágy szárú v. cserjés növények fajait magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ A Füvek Nemi Nevei Folytatása […] Két falkások. […] Iglitze Ononis (1806 Hazai Tudósítások C0187, 232) | Az Iglitz (mellynek nálunk is vannak fajai, nevezetesen a’ bakbűzűfü [= Ononis arvensis subspecies hircina]) (1837 Vasárnapi Újság C0430, 229) | Körlevelű Iglicz. Ononis rotundifolia (1872 Kossuth Lajos C7918, 199) | Nehézszagú iglicz. Ononis pseudohircina Schur. (1902 Wagner János CD35) | Ononis spinosa. – Tövises iglic (1941 Kárpáti Zoltán CD52) | mezei iglice (nehézszagú iglice) O. [= Ononis] arvensis (1998 Növényneveink C6120, [121]).

1b. ’az ún. tövises iglice fajba (Ononis spinosa) tartozó növény vmely része (mint gyógyászati alapanyag)’ ❖ a seprő-ruta, téli magyal, iglic némely belső bajoknál pompás enyhitő szerek voltak (1887 Fővárosi Lapok ford. C8103, 1442) | Tüsök seprő – Bugacz-Monostor – Igliczéből, Ononis spinosa, kötött derékseprő (1914 A magyar pásztorok nyelvkincse C6689, 686) | a modern vesekőoldó és hajtó teakeverékek valamennyiében szerepel – sok más egyéb között – az iglice is (1980 Népszava aug. 7. C7445, 7) | A megrontott személyt iglicével (Ononis spinosa) füstölik meg (1999 Magyar néprajz CD47).

2. (rég, Növ) ’〈az ún. festő rekettye fajba (Genista tinctoria) tartozó növény elnevezéseként〉’ ❖ Rekettye Szamár tövis, Iglitze, Nyul-rekettye, Feſtö virág, Sárga feſtö-fü, Pogány-ékeſség. Deák: Geniſta: Geniſta purgans (1775 Csapó József 7062001, 228) | A’ többek pedig, kik a’ majorban laktak, olly fvet, mellyet fest-fnek, Szamár-tövisnek, Iglitzének neveznek, vagy Geniſta tinctoriát gyenge tznél vizben megfztek, és reggel és estve egy-egy pohárral megittak [a veszettség ellen] (1789 Mindenes Gyűjtemény C0366, 373) | Genisla Tinctoria L. Nyúl Rekettye Sárga festő fü. Szamár tövis. Iglitze. Festőjeneszter. Nyil Rekettye (1823 Sadler József C5563, 100) | Iglicze, Genista, anonis (1827 Magyar szótár C7178, 259).

ÖE: ~gyökér, ~tövisk.

Sz: iglicés.

Vö. ÉrtSz. gilice², ~; TESz. gilice¹; ÉKsz. gilice², ~; ÚMTsz. gilice¹, ~