senyevész (14B9) l. csenevész¹

csenevész¹ mn 14B9mecsevész (nyj) , sanyavész (nyj) , senyevész (nyj)

1. (tréf v. pejor is) ’fejlődésében (kórosan) visszamaradt, satnya 〈állat, ember v. növény(zet)〉’ ❖ tőzek-fekvésen termő […] káka, rekettye, kevés sás, gyékény és tsenevéſz nád (1796 Vizsgálódó Magyar Gazda 7494004, 396) | Ni, ni! kiált fel Orsolya: hát az a’ csenevész legényke mit akar? Csak nem vív meg Mátéval! (1836 Jósika Miklós 8212004, 93) | [a királyfi] azt a senyevész csikót, melyre az öreg kocsis vigyázott, választá paripájaul (1855 e. Magyar népmesegyűjtemény C1783, 54) | [az ördög által elcserélt] gyereket arról lehet megismerni, hogy „sanyavész” marad, nem fejlődik, nem nő (1934 Luby Margit C6402, 151) | A túloldali csenevész erdők helyett valóságos őserdőben vezetett az országút (1999 Természet Világa CD50).

1a. (tréf v. pejor is)(rendellenesen) vékony, gyenge, fejletlen 〈(test)rész〉, ill. vékony szálú, ritkás 〈haj, szőrzet〉’ ❖ tsak a’ fattyú-, és tsenevész venyikéket tördelném le még gyenge korokban, karózás előtt (1805 Pethe Ferenc 8364018, 422) | Csontos arczukon gondosan pusztítgatják […] a gyér, szinehagyott csenevész szakált (1895 Szabóné Nogáll Janka C3773, 15) | Az ebéd alatt mellette ültem, a baloldalán s így állandóan láttam az asztalterítő alatt csenevész balkezét, mely oly elsatnyult és rózsaszínes, mint egy csecsemőé (1934 Kosztolányi Dezső 9359259, 239) | Menj ki a strandra, és hasonlítsd össze csenevész tagjaidat a melletted hancúrozó izompacsirtáéval (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (vál) ’szegényes, gyér, gyatra 〈dolog〉’ ❖ casinónk még él, de élete nagyon csenevész (1847 Arany János C0642, 40) | a múlt, bármilyen csenevészen is, állandóan a felszín alatt lappang (1933–1938 Déry Tibor 9107007, 124) | a lassan fejlődő Magyarország még német vagy ausztriai-csehországi mérték szerint is csenevész kisvárosi polgárságáról [van szó] (1984 Fried István CD52).

2a. (pejor) ’erkölcsi, szellemi stb. szempontból satnya, elfajzott 〈személy v. csoport〉’ ❖ [a magyar] csak magyar tud lenni, vagy valami utálatra méltó mecsevész és selejt (1845 Széchenyi István C3882, 599) | E kiforditott, Eredetétől messze távozott, a Természet ősanyát megtagadó – Aranybálványimádó, csenevész Korcsfaj lejárta léte fordulóját (1875 Vajda János 8503062, 161).

Vö. CzF. csenevész¹, mecsevész; ÉrtSz. csenevész²; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

senyevész lásd csenevész¹
csenevész¹ melléknév 14B9
mecsevész 14B9 (nyj)
sanyavész 14B9 (nyj)
senyevész 14B9 (nyj)
1. (tréf v. pejor is)
fejlődésében (kórosan) visszamaradt, satnya 〈állat, ember v. növény(zet)
tőzek-fekvésen termő […] káka, rekettye, kevés sás, gyékény és tsenevéſz nád
(1796 Vizsgálódó Magyar Gazda)
Ni, ni! kiált fel Orsolya: hát az a’ csenevész legényke mit akar? Csak nem vív meg Mátéval!
(1836 Jósika Miklós)
[a királyfi] azt a senyevész csikót, melyre az öreg kocsis vigyázott, választá paripájaul
(1855 e. Magyar népmesegyűjtemény)
[az ördög által elcserélt] gyereket arról lehet megismerni, hogy „sanyavész” marad, nem fejlődik, nem nő
(1934 Luby Margit)
A túloldali csenevész erdők helyett valóságos őserdőben vezetett az országút
(1999 Természet Világa)
1a. (tréf v. pejor is)
(rendellenesen) vékony, gyenge, fejletlen (test)rész〉, ill. vékony szálú, ritkás 〈haj, szőrzet〉
tsak a’ fattyú-, és tsenevész venyikéket tördelném le még gyenge korokban, karózás előtt
(1805 Pethe Ferenc)
Csontos arczukon gondosan pusztítgatják […] a gyér, szinehagyott csenevész szakált
(1895 Szabóné Nogáll Janka)
Az ebéd alatt mellette ültem, a baloldalán s így állandóan láttam az asztalterítő alatt csenevész balkezét, mely oly elsatnyult és rózsaszínes, mint egy csecsemőé
(1934 Kosztolányi Dezső)
Menj ki a strandra, és hasonlítsd össze csenevész tagjaidat a melletted hancúrozó izompacsirtáéval
(1994 Magyar Hírlap)
2. (vál)
szegényes, gyér, gyatra 〈dolog〉
casinónk még él, de élete nagyon csenevész
(1847 Arany János)
a múlt, bármilyen csenevészen is, állandóan a felszín alatt lappang
(1933–1938 Déry Tibor)
a lassan fejlődő Magyarország még német vagy ausztriai-csehországi mérték szerint is csenevész kisvárosi polgárságáról [van szó]
(1984 Fried István)
2a. (pejor)
erkölcsi, szellemi stb. szempontból satnya, elfajzott 〈személy v. csoport〉
[a magyar] csak magyar tud lenni, vagy valami utálatra méltó mecsevész és selejt
(1845 Széchenyi István)
E kiforditott, Eredetétől messze távozott, a Természet ősanyát megtagadó – Aranybálványimádó, csenevész Korcsfaj lejárta léte fordulóját
(1875 Vajda János)
Vö. CzF. csenevész¹, mecsevész; ÉrtSz. csenevész²; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások