ám partikula és ksz 0
I. partikula
1. ’〈megerősítés, nyomatékosítás kif-re〉’ ❖ ugyan ez ám az a’ leg-föbb czélja és vége, ennek az fel-tett ſzándékúnknak, a’ mellytöl leg-többnyire a’ ſzerzett nyájnak meg-tartáſa és minden lehettséges meg-javittáſa füg (1774 Tapasztalásból merétett oktatás 7462001, 40) | Roſz ember vólt ám, a’ ki javallotta (1776 Klein Efraim 7182001, 251) | Kázmér herczeg urat se jó ám látni (1907 Csáth Géza 9085004, 57) | A patakon nem tud ám átmenni, Konsztantyin Dmitrics! (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485064, 175).
1a. ’〈tiltás, felszólítás nyomatékosítására〉’ ❖ A’ kináláſt ne várja ám Kegyelmed, hogy éhen ne maradjon (1776 Klein Efraim 7182001, 271) | de aztán szégyent ne valljak ám kenddel (1864 Petheő Dénes 8365004, 229) | Vigyázz ám, jól bezárd az ajtót, ha elmégy! (1926 Babits Mihály C0699, 85) | ne higgyük ám, hogy ezek a vájárok tényleg halálra dolgozzák magukat (1992 Marno János 2016012, 358).
1b. ’〈felelet nyomatékosítására〉’ ❖ Ah! ha meg-erteném é? meg ám (1777 Bessenyei György¹ 7044002, 90) | Menyaſzſzony! – Igazán? […] Az ám (1809 Vedres István 8517002, 14) | A szép leány aztán reggelre kelve olyan sárga lett mint a kikirics, olyan sápadt mint a halott és olyan fehér mint a fehér-liliom. Fehér-liliom!? az ám! (1861 Eredeti népmesék 8306005, 135) | – Te vagy az, öcsém? – Én ám, bátyám (1925 Móra Ferenc 9459023, 62) | Ha erre a rondájára ráverek, kiejti szájából a dukátot? […] Ki ám, a dukátot és még az apraját is (1970 Határ Győző 9227001, 122).
1c. ’〈ellentétes értelmű (tag)mondat előtt az ellentét kiemelésére〉’ ❖ Mit gondolſz már mellyik vólt ezek közzl bóldogabb? […] Oh a’ gazdag! […] Úgy látſzik ám; de halljad tsak mint lett utóbb dólga (1805 Kis János¹ ford. 8240036, 143) | „Megvetek én szépen” „Igen ám, de nincsen egy szemnyi vetőmag!” (1867–1897 Endrődi Sándor 8125011, 131) | vissza szeretné utasitani a kérőt. Igen ám, de hátha a másik férfinek meg ő nem fog kelleni? (1912 Csáth Géza 9085008, 74) | Meglepetésünkre szalonnát kért. […] Igen ám, de nem volt szalonna a háznál (1977 Végh Antal 9768002, 36).
2. ’〈érdeklődés felkeltésére, fokozására〉’ ❖ bezzeg ez vólna ám a’ gyönyör Vers (1773 Rájnis József 7201007, 74) | Már keverni kezdett Ambrus, midőn egyszer látja ám, hogy szomszédja … megy a mezőre ugarolni (1851 A Falu Könyve C1667, 310) | Egyszercsak hallom: – Hogy volt az? – És hallom ám, hogy kuncog a takarója mögött (1942 Füst Milán 9161046, 185).
3. (ksz-ként is) ’〈beleegyezés, hozzájárulás kiemelésére〉’ ❖ A’ ki nem akarja olvasni, ám ne olvaſsa (1781 Keresztúry József ford.–Rautenstrauch 7085003, 3) | Harczban előszült hős, ám légyen, mint te ohajtod (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524375, 68) | Ha nem tetszik a hely, ám menjenek. Kapunk komornát annyit, amennyi csak kell (1894 e. Justh Zsigmond 8213006, 344) | – Megkegyelmezek néki – mondá Picrochole. – Ám jó – felelék –, csak keresztelkedjék meg (1954 Benedek Marcell ford.–Rabelais 9042010, 56).
II. ksz (vál)
1. (megszorító ellentétes viszonyban) ’de, csakhogy, mégis’ ❖ Serény is volt [Éva] anyánk, mondják, úr [ti. Isten] dolgára És igen figyelmes parancsolatjára, Ám reá is kapott a tiltott almára (1772 Barcsay Ábrahám 7019026, 53) | Hallja körme csattogását A vad székely és a csángó: Ám a lovat és lovagját Élő ember nem láthatja, Csodálatos! (1853 Arany János 8014056, 205) | [Helén] lehajtott fővel közeledett Bajornéhoz, hogy kezét megcsókolja. Ám az öreg asszony elfordult tőle (1903 Kóbor Tamás 1081002, 148).
2. (szembeállító ellentétes viszonyban) ’viszont, meg¹’ ❖ Piroskáról feltehetnénk; Ám Endréről soha sem (1825 Kisfaludy Sándor 8243047, 379) | Derüs, ám illedelmes Jókedvünk (1907 Juhász Gyula¹ 9284740, 127) | kicsit görbe, ám meglehetősen formás férfilábak (1981 Mohás Lívia 1109002, 84) | ne bízzuk magunkat avatag közbölcselemre, mely látszatra: ropogós sósmandula, ám ízét illetően: avas vízifülzsír (1993 Petri György 9530099, 482).
Ö: az~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.