izé fn, mn és msz
I. fn
’〈gondolkodási zavar, hezitálás, ismerethiány stb. miatt vmely személy, dolog megnevezésének helyettesítésére〉’ ❖ E’ követséget hallván Etelka: forró hevességével meg-intette a’ leánt: mennyen - - - röpllyön. És Etul - - - osztán - - - azt az izét - - - minek-is mondgyák a’ F-papot - - - szaporán - - - (1786 Dugonics András 8116002, 171) | „Hallod-e, Petrovics, én az izé… no izé végett jöttem.” Ugyanis tudni kell, hogy Akakiévics Akaki legtöbbnyire ragokban, igehatárzókban, kötszavakban s nem egyszer oly particulákban szokta magát kifejezni, melyeknek épen semmi értelmök nincs (1861 Arany János ford.–Gogol C6504, 57) | Összeszidott engem és buta parasztnak nevezett, a gyerekre meg azt mondta, hogy meg fog halni, hogy nem éri meg a reggelt, hogy a torkába vette magát a betegség…. izéje van, – nem emlékszem már mit mondott, mert diák szó volt (1884 Gabányi Árpád 8152001, 11) | Menjen a dolgára, kis izé… kis Floquet, és ne lefetyeljen nekünk (1897 Mikszáth Kálmán 8312012, 151) | Izé… én vagyok az új izé… az új parancsnok… Hallja, Mr izé… Mr Jones… Hogy is hívják? (1949 Örkény István ford.–Conrad 9500023, 64) | ez az én ironikus, mondjuk hogy melankoszkeptikus izém, szemléletem, az elbohóckodott szomorúságom talán inkább alkati eredetű (1998 Magyar Hírlap CD09).
a. ’〈tabusítás miatt ki nem mondott, elhallgatott szó helyett〉’ ❖ Mennyire más-más leszen útatok ám: Ez mén, hogy igyék koszorúzottan S azután háljon deli szép lánynyal; Te pedig, hogy hálj s dideregj, sanyarogj Az előőrsön, Dörzsölgetvén az izédet (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 76) | Lamachos. Tartsátok a lábam, fogjátok meg! jajaj! Fogjátok meg, jó emberim! Dikaiopolis. Nekem meg az izém, derékban, ketten is Fogjátok meg, jó asszonyim! (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 79) | figyelmezteti serdülő lányát egy jó szándékú, de ezáltal éppen a túlzott illedelmeskedés csapdájába esett anyuka: „Igazítsd meg a szoknyádat, mert kilátszik az izéd!” (2015 Szabad Föld máj. 15. C8786, 38).
II. mn
’〈gondolkodási zavar, hezitálás, ismerethiány stb. miatt kimondani nem tudott, es. tabusítás miatt elhallgatott tulajdonság helyettesítésére〉’ ❖ – Jaj ne bántsa azt az újságot, kisasszony. Nagyon rossz újság volt az. […] Nem magának való volt az. Tudja? olyan „izé”. Érti már? Dehogy érti! Ne is értse. No már pedig egy asszonyfélének azt mondani, hogy egy valamit ne olvasson el, mert az „izé”; – éppen csak arra jó, hogy az minden módon megszerezze magának azt, amit előle eldugnak (1890 Jókai Mór CD18) | Milyen jók jutnak az eszembe, így elalvás előtt... tulajdonképpen fel kellene írni, mert elfelejtem reggelre... mindig így felejtem el a legizébb, hogyishíjják, a legzseniálisabb ötleteimet... mi lehetett volna belőlem, ha mindig mindent feljegyeztem volna… (1927 Pesti Napló ápr. 10. C8705, 36) | Az ember nyugodt arccal hallgatott ilyen mondatokat: tudja, olyan izé volt, ahogyan csak a német tudja kifejezni, olyan gejl és vejh (1946 Illyés Gyula 9274058, 284) | Tudod, szóval az egész olyan izé… olyan izé volt az egész…, olyan izé, olyan kínos… (1975 Hernádi Miklós 1066006, 174) | ja, és jövök haza – a templomnál – tényleg a szívébe? – mi? azzal az izével – azzal a – na – olyan fa – durung – na – a végén – kampó – vas – mi? nem értem – de hát ez izé – szörnyű – azok meg ott mászkálnak – folton (1985 Spiró György 1143003, 542).
III. msz
’〈társalgásszervező elemként a beszélő zavarának v. hezitálásának kif-ére, ill. a gondolkodás idejének kitöltésére〉’ ❖ Űm! mi járatban vagyunk öcsém? […] Hát… izé… csak itt, édes apám házánál… (1834 Kovács Pál² 8251008, 157) | Aztán, öcsém, elkezdi, hogy – izé – Mit akartam mondani? – No lám, biz’ Isten, Akartam én valamit mondani – Hol is hagyám el? (1867 Arany János ford.–Shakespeare 8014006, 120) | – És te mit adtál neki, Mackó? – Egy nagyon szemrevaló kis csuprot, amiben mindenfélét lehet tartani… izé… varrótűt, meg olyan… izé… gombokat, esetleg – mondta Mackó bizonytalanul (1935 Karinthy Frigyes ford.–Milne 9309084, 66) | hogy úgy mondjam körülbelül röviden összefoglalva, nem tudom megérti-e, mert én úgy gondoltam el, vonatkozólag, ha le tudom tenni, és hát őszintén elmondtam volna, izé, mert csak úgy tudok személyesen, nem akarok annyira izélni, hogy így vagy úgy, nagyon kérem most már emberileg, tegye meg nekem most már addig is függőben (1957 Benedek István 9041007, 120) | „Na szia” mondta ő lazán, „Mennem kell, mert hát… ööö… izé.” Azzal Jankának búcsút intett (2003 Varró Dániel 3334003, 203).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.