🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

kankalék¹ fn  hankalék (nyj) , kankalin (rég, ritk) , kankarék

1. (nyj) ’kútgém v. kútostor’ ❖ Kankarik Kankarék, kút-kerék, víz-tekerék (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, [207]) | sok helyütt 3-4 ölnyi magasságra vedrekben merítik a vizet a Nil folyamból, az első kimeríti hankalikjával a folyóból s feje fölött ásott gödörbe önti, ebből a második, ismét hasonlón az elsőhöz, (1856 Budapesti Hírlap márc. 8. C7814, [2]) | Három bojtár szalad gyorsan a nagy csordakuthoz, melynek kámvája maga is ácsremek, s a három kankalint mozgásba hozva, méri a vizet a nagy itató vályuba (1892 Jókai Mór C2327, 31) | [tájszavak a szlovákiai Taksonyból:] hankalék (-ot, -ja, -ok) ’a gémeskút ágasán tengelyen forduló hosszú fa; kútgém’ (1971 Magyar Nyelvőr C6022, 93).

1a. (nyj) ’a kútostor végén levő, a vödröt tartó kampó- v. horogszerű alkatrész’ ❖ Kankalék, kútkankalék, horog a’ kútostor végén, der Haken (1800 Német–magyar és magyar–német lexikon C3050, 176. hasáb) | Kelentyű. A’ víz-merítő vödörnek a’ fogatékja, mellyel a kankalékra akasztják. Hallottam Sághon 1827. (1827 Magyar szótár C7178, 301) | Lámpást akasztottak a kútgém kankalékjára (1888 Jókai Mór CD18) | [a kútgém] rövidebb végén, a farkán van a kolonc, a hosszabbik csigán a kútostor, amely horgos kankalékban végződik. Erre van akasztva a veder (1980 NéprajziLex. CD47).

2. (rég) ’egyéb, tengely körül elfordulni képes emelőszerkezet’ ❖ [a gőzhajóhoz feltalált új hajókerekeknek] még olly nagy hasznok is van, hogy kétszer háromszor is nagyobb mélységben leereszthetvén, sebessége ’s ereje azon arányosságban nő, valamint a’ gőz-hajóknál, a’ Terh-emelő Kankaléknak – Hypomochlium – nagy erő adása nyilván ki tetszvén (1823 Tudományos Gyűjtemény C5555, 116) | E lemez, az egyengetővas (Streicheisen, rubber) ingaként lóbálódzó kankalékon (Schwengel) lóg, s az egész készülék igazítógép (Eichtmaschine) nevet visel (1876 Vasárnapi Újság C7390, 538) | [Az ács eszközei közül] a gugora, vitla, járgány, kankarék (Erdwinde, Hatpel, Hornhaspel) teher emelésére való (1887 Frecskay János C5238, 425).

2a. (rég, Bánya) ’〈bányászatban:〉 csigás emelőszerkezet v. csörlő’ ❖ [a bányában] az ereszkedés felső pontján kezdik meg a talp fejtését és igy haladnak felülről lefelé pásztánként, nagy költséggel húzva fel mindent kankarékkal, a vizet kézi szivattyukkal emelve és a légvezetéssel küzdve (1897 PallasLex. CD02) | Kankalék v. vitla, készülék, mellyel a bányában termelt anyagokat felhúzzák. A készülék egy fahenger, melynek végei csapágyakban nyugszanak; a hengerre kötél van fölcsavarva úgy, hogy a kötél egyik vége lelóg az üreg talpáig, másik vége pedig fent van a hengernél, a kötél mindkét végére bödönök vannak akasztva; a talpon levő bödönt megtöltik a fölszállítandó anyaggal és a hengert a végein levő forgattyukkal forgatván, a lelógó kötelet felgöngörítik s így a telt bödönt felhúzzák, az üreset pedig lebocsátják (1914 RévaiNagyLex. C5707, 200).

3. (rég, nyj) ’horog, kampó, ill. horgas végű tárgy’ ❖ Göcsejben kankaléknak a’ hosszú szekér’ oldala’ hátulsó zápjához kötött horgas fát hívják, mellybe a’ rudazó kötelet rudaláskor belehuzzák, hogy annál fogva a’ szénát vagy gabonát erősebben megszoríthassák (1838 Magyar tájszótár C6656, 190) | beleakasztották az oldalába [ti. a rablóéba] a bitófa kankalékjának a horgát (1876 Jókai Mór CD18) | A másik részben [ti. a kunyhóéban] pedig tüzelni szoktak, s a kunyhó tetején lelógó pózna segítségével készítik a puliszkát, legkedvesebb ételöket akként, hogy a kankalikra (kajmós ág) vas edényt akasztanak, s a forró vízben addig forgatják a törökbúza törmeléket, mig megkeményedve tálba nem önthető (1881 Fővárosi Lapok C8097, [571]) | Kámzsa: heveder, végén kankalék-kal […]. A parton álló halász fél vállára vetett kámzsával húzza ki a nagy hálót a vízből (1912 Túri Mészáros István C5854, [378]).

ÖU: kút~.

Sz: kankalékos.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. kankarék; ÚMTsz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
kankalék¹ főnév
hankalék (nyj)
kankalin (rég, ritk)
kankarék
1. (nyj)
Kankarik Kankarék, kút-kerék, víz-tekerék
(1779 Baróti Szabó Dávid)
sok helyütt 3-4 ölnyi magasságra vedrekben merítik a vizet a Nil folyamból, az első kimeríti hankalikjával a folyóból s feje fölött ásott gödörbe önti, ebből a második, ismét hasonlón az elsőhöz,
(1856 Budapesti Hírlap márc. 8.)
Három bojtár szalad gyorsan a nagy csordakuthoz, melynek kámvája maga is ácsremek, s a három kankalint mozgásba hozva, méri a vizet a nagy itató vályuba
(1892 Jókai Mór)
[tájszavak a szlovákiai Taksonyból:] hankalék (-ot, -ja, -ok) ’a gémeskút ágasán tengelyen forduló hosszú fa; kútgém’
(1971 Magyar Nyelvőr)
1a. (nyj)
a kútostor végén levő, a vödröt tartó kampó- v. horogszerű alkatrész
Kankalék, kútkankalék, horog a’ kútostor végén, der Haken
(1800 Német–magyar és magyar–német lexikon)
Kelentyű. A’ víz-merítő vödörnek a’ fogatékja, mellyel a kankalékra akasztják. Hallottam Sághon 1827.
(1827 Magyar szótár)
Lámpást akasztottak a kútgém kankalékjára
(1888 Jókai Mór)
[a kútgém] rövidebb végén, a farkán van a kolonc, a hosszabbik csigán a kútostor, amely horgos kankalékban végződik. Erre van akasztva a veder
(1980 NéprajziLex.)
2. (rég)
egyéb, tengely körül elfordulni képes emelőszerkezet
[a gőzhajóhoz feltalált új hajókerekeknek] még olly nagy hasznok is van, hogy kétszer háromszor is nagyobb mélységben leereszthetvén, sebessége ’s ereje azon arányosságban nő, valamint a’ gőz-hajóknál, a’ Terh-emelő Kankaléknak – Hypomochlium – nagy erő adása nyilván ki tetszvén
(1823 Tudományos Gyűjtemény)
E lemez, az egyengetővas (Streicheisen, rubber) ingaként lóbálódzó kankalékon (Schwengel) lóg, s az egész készülék igazítógép (Eichtmaschine) nevet visel
(1876 Vasárnapi Újság)
[Az ács eszközei közül] a gugora, vitla, járgány, kankarék (Erdwinde, Hatpel, Hornhaspel) teher emelésére való
(1887 Frecskay János)
2a. (rég, Bánya)
〈bányászatban:〉 csigás emelőszerkezet v. csörlő
[a bányában] az ereszkedés felső pontján kezdik meg a talp fejtését és igy haladnak felülről lefelé pásztánként, nagy költséggel húzva fel mindent kankarékkal, a vizet kézi szivattyukkal emelve és a légvezetéssel küzdve
(1897 PallasLex.)
Kankalék v.vagy vitla, készülék, mellyel a bányában termelt anyagokat felhúzzák. A készülék egy fahenger, melynek végei csapágyakban nyugszanak; a hengerre kötél van fölcsavarva úgy, hogy a kötél egyik vége lelóg az üreg talpáig, másik vége pedig fent van a hengernél, a kötél mindkét végére bödönök vannak akasztva; a talpon levő bödönt megtöltik a fölszállítandó anyaggal és a hengert a végein levő forgattyukkal forgatván, a lelógó kötelet felgöngörítik s így a telt bödönt felhúzzák, az üreset pedig lebocsátják
(1914 RévaiNagyLex.)
3. (rég, nyj)
horog, kampó, ill. horgas végű tárgy
Göcsejben kankaléknak a’ hosszú szekér’ oldala’ hátulsó zápjához kötött horgas fát hívják, mellybe a’ rudazó kötelet rudaláskor belehuzzák, hogy annál fogva a’ szénát vagy gabonát erősebben megszoríthassák
(1838 Magyar tájszótár)
beleakasztották az oldalába [ti. a rablóéba] a bitófa kankalékjának a horgát
(1876 Jókai Mór)
A másik részben [ti. a kunyhóéban] pedig tüzelni szoktak, s a kunyhó tetején lelógó pózna segítségével készítik a puliszkát, legkedvesebb ételöket akként, hogy a kankalikra (kajmós ág) vas edényt akasztanak, s a forró vízben addig forgatják a törökbúza törmeléket, mig megkeményedve tálba nem önthető
(1881 Fővárosi Lapok)
Kámzsa: heveder, végén kankalék-kal […]. A parton álló halász fél vállára vetett kámzsával húzza ki a nagy hálót a vízből
(1912 Túri Mészáros István)
ÖU: kútkankalék
Sz: kankalékos
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. kankarék; ÚMTsz.

Beállítások