🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

könnytelt mn (rég, irod)

1. ’könnyező, könnyel borított 〈szem〉, v. ilyen szemmel történő 〈nézés, pillantás〉, ill. könnytől nedves 〈arc〉’ ❖ A’ halál angyala szomorúan ment át a’ messze téren; könytelt szemekkel néze föl az égre (1835 Aurora C7818, 36) | Idali melléje ereszkedett, ’s könytelt arcza a’ Serédiéhez simult (1837 Jósika Miklós C2373, 45) | Piroska könytelt tekintete emelkedett fel az ég felé (1864 Fővárosi Lapok C8080, [507]) | Ancsurka hálásan, könnytelt szemmel nézett Riminszky után (1906 Krúdy Gyula CD54).

1a. ’olyan 〈személy〉, akinek könny van a szemében, v. ilyen személyre jellemző, attól származó, könnyezéssel v. sírással járó, ill. szomorúságra, megindultságra valló 〈viselkedés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ könnytelt gyász helyett fiatalos, csapongó életkedv (1880 Pesti Hírlap nov. 3. C5628, [1]) | Neked ajánlom, im fogadd tehát, Megtört szivem könytelt ajándokát (1892 Lévay József ford.–Burns C2914, 501) | Suslowski asszony kezeit kitárta és könytelt hangon igy szólt: – Gyermekeim (1902 Pesti Hírlap szept. 23. C5650, 16) | [az] egyszerű lélekből, mit megismertem, idegen, megváltozott, könnytelt, megrontott lényt csináltam… (1914 Tóth Wanda CD10).

2. ’sírással, bánattal, szomorúsággal teli 〈időszak〉’ ❖ [Jókai szavai] csüggedni nem engedték a nemzetet a gyászos visszahatás sóhaj- és könytelt napjaiban (1893 Pesti Hírlap szept. 4. C5641, 5) | álom nélkül való, könnytelt, gyötrelmes éjszakák (1903 Budapesti Napló jan. 3. C4885, 9).

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
könnytelt melléknév (rég, irod)
1.
könnyező, könnyel borított 〈szem〉, v. ilyen szemmel történő 〈nézés, pillantás〉, ill. könnytől nedves 〈arc〉
A’ halál angyala szomorúan ment át a’ messze téren; könytelt szemekkel néze föl az égre
(1835 Aurora)
Idali melléje ereszkedett, ’s könytelt arcza a’ Serédiéhez simult
(1837 Jósika Miklós)
Piroska könytelt tekintete emelkedett fel az ég felé
(1864 Fővárosi Lapok)
Ancsurka hálásan, könnytelt szemmel nézett Riminszky után
(1906 Krúdy Gyula)
1a.
olyan 〈személy〉, akinek könny van a szemében, v. ilyen személyre jellemző, attól származó, könnyezéssel v. sírással járó, ill. szomorúságra, megindultságra valló 〈viselkedés, megnyilvánulás stb.〉
könnytelt gyász helyett fiatalos, csapongó életkedv
(1880 Pesti Hírlap nov. 3.)
Neked ajánlom, im fogadd tehát, Megtört szivem könytelt ajándokát
(1892 Lévay József ford.Burns)
Suslowski asszony kezeit kitárta és könytelt hangon igy szólt: – Gyermekeim
(1902 Pesti Hírlap szept. 23.)
[az] egyszerű lélekből, mit megismertem, idegen, megváltozott, könnytelt, megrontott lényt csináltam…
(1914 Tóth Wanda)
2.
sírással, bánattal, szomorúsággal teli 〈időszak〉
[Jókai szavai] csüggedni nem engedték a nemzetet a gyászos visszahatás sóhaj- és könytelt napjaiban
(1893 Pesti Hírlap szept. 4.)
álom nélkül való, könnytelt, gyötrelmes éjszakák
(1903 Budapesti Napló jan. 3.)

Beállítások