pupa (6A) l. buba¹
buba¹ fn 6A (rég) pupa
1. ’〈megszólításként is:〉 csecsemő, (karon ülő) kisgyermek’ ❖ ah! mint szeretném az a’ szerentsés kitsi Buba lenni, a’ ki … tejet szop (1792 Nagyenyedi próba ford. C3242, 258) | Úgy sirtunk vele mi is mint a’ bubák (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Goethe C2527, 23) | [egy fiatal anya] egy szíjjal összeszorított plédet szorongat a karjai közé, annak suttogja: „csicsíja-babája! Aludjál kicsikém!” […] „Ája pupája, kedveském!” – s ringatja a csomagot (1890 Jókai Mór CD18) | Gyere, állj fel kis buba (1926 Szép Ernő CD10) | Teknőbölcsőben hónuk alatt hordozták a bubát (csecsemőt) a moldvai magyar asszonyok még a mezőre és a templomba is (1999 Magyar néprajz CD47).
2. ’kisgyermekeknek, főként kislányoknak emberi alakot utánzó játékszere’ ❖ Bubámnak pediglen meg-égett a karja (1788 Ravazdy András C3606, 233) | [atyám] imátkozott az égre értem az alatt, míg én gondnélkűl bubáimmal játszottam (1829 Fogarasi Nagy Pál 8326006, 148) | pupa: kis baba (játékszer), kis gyermek (Kiskúns.) (1898 Magyar Nyelvőr C5240, 95) | [Rongybaba készítésekor] a bubát aztán belecsavarják a legnagyobb rongydarabba s végül a hosszú lapos és keskeny szalaggal […] csavarják körül (1943 Magyar néprajz CD47).
2a. ’mozgatható bábfigura’ ❖ falusi közönségek dróton forduló bubái (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | ha megszólitja bálványa, ugrik mint buba a dróton, s véghetetlen boldognak érzi magát (1875 Keresztény Magvető 8642001, 96).
3. (nyj) ’〈kézi eszközökkel végzett földmunkában:〉 a munka során meghagyott földoszlop v. egyéb oszlopszerű jel, amely a terep eredeti szintjét mutatja’ ❖ A buba kerek, toronyforma földoszlop a gödör közepén, amit a gödör ásásakor egy helyben hagynak s annak a magasságából számítják ki munka végeztével a kihordott földet (1905 Tömörkény István 8493010, 18) | Mérésnél mindkét fél csalással élhetett, a kubikosok pl. titokban megmagasították a bubát (2000 Magyar néprajz CD47).
J: baba.
ÖU: porcelán~, rongy~, viasz~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. baba