sáté (1A) l. csáté

csáté fn 1A  csádé (rég v. nyj) , sáté (rég v. nyj)

1. (Növ) ’Indonéziában és Ausztráliában sok fajjal képviselt, gyakr. zsombékoló, ált. hüvellyé csökevényesedett levelű, egyéves v. évelő vízinövény, amelynek virágzó szárán a kétivarú virágok egynél több füzérkét alkotnak, kül. az ún. kormos csáté fajba (Schoenus nigricans) tartozó, 15-20 centiméter magas, Európában szórványos lápi növény, amelynek 5–10 füzérkéből álló virágzata és hüvelyes tőlevelei egyaránt feketésbarnák’ ❖ ? Tsádé. Népközt. Benk (1793 Főldi János C1760, 58) | Tsáté. Polyvái rakásonn bokorbann űlnek (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 71) | Gyakran uralkodó elem az apró sások között a csáté (Schoenus nigricans) (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 33).

1a. (egysz-ban, rendsz. kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ) ’〈az ilyen vízinövények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Tsáté. (Schoenus) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 81) | Kormos csáté. Schoenus nigricans L. (1902 Wagner János CD35) | Schoenus ferrugineus Rozsdás csáté (1998 Tények könyve CD37).

2. (rég v. nyj) ’(jellemzően) sűrűn növő vízinövény, kül. sás’ ❖ Carex (Hungaris [= magyaroknál] Sás, Saté;) (1780 Benkő József C0290, 422) | Kardos sáték árnyékában Mintha csörgedne a Nil. Mintha sirna habjai közt Az ármányos krokodil (1848 Szász Károly² 8426004, 12) | a folyam déli részén csátéval gazdagon benőtt apró szigetek látszának (1857 Magyar László 8286002, 33) | [Pista] kibújt a nagy sáték közül, még a szeme is iszapos (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

2a. (rég v. nyj) ’ilyen növény tömegesen, sűrűn nőve, ill. ilyen növénnyel benőtt terület’ ❖ Tsáté, vizes, ligetes hely (1801 Perecsényi Nagy László C3476, 99) | csörtetés hallatszott a csátéból s a rekettye sudarak ingadozása elárulá a közeledő utját (1851 Kuthy Lajos C3295, 53) | [az ún. vízi harmatkása] vízparton, nádasok szélén, főként Alföldünkön töméntelen mennyiségben nő, helyenkint maga alkotja a csátét (1913 RévaiNagyLex. C5704, 583).

2b. (rég v. nyj) ’ilyen növény tömege levágva (és megszárítva) mint takarmány’ ❖ tsadaj, vagy tsádé, sásos vastag széna (1797 Molnár János C0298, Töredék 71) | a saraglya egészen új, abba van kötve egy nagy halom csáté (1856 Jókai Mór C2247, 10) | a két pejkó jobb kosztra érdemes étvágygyal gyürte lefelé a vastag csátét (1883 Bodon József C1127, 92).

2c. (rég v. nyj) ’ilyen növény hosszú, erős, kötözésre, tetőfedésre stb. haszn. levele’ ❖ a’ Palánta ehez [ti. a karóhoz] vagy tsádéval, vagy pedig hárs fa héjal tágoſſan köttetik (1790 Dohánytermesztésről 7406003, 43) | A’ Gyíkény, vagy Csáté, ha nedves, elég ers, de ha a’ Kívének ſoká kell heverni, meg-ſzáradván, törik. Nints jobb a’ Hárs-kötélnél: húſz Eſztendeig-is lehet egynek haſznát venni (1791 Nagyváthy János C3296, 246) | a’ tsátéból tűzött ólak tetejeit (1822 Hasznos Mulatságok C0185, 397) | A csárdás megérkeztük neszére rögtön feltette eléjük az asztalra a csátéba fonott gömbölyű retortát a legfinomabb borral (1877 Jókai Mór CD18) | A szőlőkötözés anyaga tájanként eléggé változatos volt. Erdős vidékeken legrégibb kötözőanyag a hársfa lehántott kérgéből nyert háncs vagy hárs volt. […] Az ország más részein, különösen pedig az erdők ritkulásával általánossá vált a sás vagy csáté használata, amit sokfelé kötőfűnek is neveztek (1999 Magyar néprajz CD47).

ÖE: ~fű, ~kötél.

Sz: csátés.

Vö. CzF. csádé, ~, sáté; ÉrtSz. csádé; TESz. csádé; ÉKsz.; SzT. sáté · sátéj; ÚMTsz. csádé