ambivalens mn 15B3

1. ’kétértelmű, kétféleképpen értelmezhető 〈jelenség, dolog stb.〉’ ❖ Így vált a közgazdaságtan ambivalens tudománnyá. Igaz a tétel, de pillanatnyilag igaz a gazdaságpolitikai ellentéte is (1936 Cs. Szabó László CD10) | a konstruktivista mű […] azonnal és maradéktalanul áttekinthető, nem ismer ambivalens motívumokat (1982 Ónodi László 2028007, 269).

1a. ’kettős természetű, kétarcú 〈lény〉’ ❖ A hindu trinitásban […] még benne van az ambivalens, egy személyben megtartó és pusztító isten (1946 Wagner Lilla 9784001, 86) | [A kígyó] ambivalens lény: bizonyos esetekben segítő, máskor kifejezetten ártalmas hatású (1980 NéprajziLex. CD47) | csak azért győz, mert mellette az igazság meg a szintén ambivalens prédikátor (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (Pszich is) ’ugyanazon személy v. dolog iránt egyidejűleg megnyilvánuló ellentétes 〈érzés, viselkedés〉’ ❖ a fiúnak az apával szemben való, alapjában mindig kétértékű (ambivalens) lelki hajlandóságából az ellenséges indulatokat juttatja szóhoz (1912 Ferenczi Sándor CD10) | személyisége a külső világ minden dolgával és személyével szemben is fokozottan ellentétes, illetve kettős beállítottságú, ún. ambivalens lesz, még felnőtt korában is (1965 György Júlia 1062001, 44) | A halottakkal kapcsolatos ambivalens érzelmek nagyon jól tükröződnek a néphitben (1981 Dömötör Tekla 1039008, 220).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

ambivalens melléknév 15B3
1.
kétértelmű, kétféleképpen értelmezhető 〈jelenség, dolog stb.〉
Így vált a közgazdaságtan ambivalens tudománnyá. Igaz a tétel, de pillanatnyilag igaz a gazdaságpolitikai ellentéte is
(1936 Cs. Szabó László)
a konstruktivista mű […] azonnal és maradéktalanul áttekinthető, nem ismer ambivalens motívumokat
(1982 Ónodi László)
1a.
kettős természetű, kétarcú 〈lény〉
A hindu trinitásban […] még benne van az ambivalens, egy személyben megtartó és pusztító isten
(1946 Wagner Lilla)
[A kígyó] ambivalens lény: bizonyos esetekben segítő, máskor kifejezetten ártalmas hatású
(1980 NéprajziLex.)
csak azért győz, mert mellette az igazság meg a szintén ambivalens prédikátor
(1995 Magyar Hírlap)
2. (Pszich is)
ugyanazon személy v. dolog iránt egyidejűleg megnyilvánuló ellentétes 〈érzés, viselkedés〉
a fiúnak az apával szemben való, alapjában mindig kétértékű (ambivalens) lelki hajlandóságából az ellenséges indulatokat juttatja szóhoz
(1912 Ferenczi Sándor)
személyisége a külső világ minden dolgával és személyével szemben is fokozottan ellentétes, illetve kettős beállítottságú, ún.úgynevezett ambivalens lesz, még felnőtt korában is
(1965 György Júlia)
A halottakkal kapcsolatos ambivalens érzelmek nagyon jól tükröződnek a néphitben
(1981 Dömötör Tekla)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások