vasfű fn 8C (Növ) 

1. (Növ is) ’főként Amerika trópusi-szubtrópusi területein őshonos, egynyári v. évelő, lágyszárú, ill. fásodó tövű, álernyőben v. fürtvirágzatban nyíló, illatos virágú növény, kül. a Magyarországon egyedüli fajként őshonos ún. közönséges vasfű (Verbena officinalis) fajba tartozó, napos, nyílt helyek gyomtársulásaiban előforduló, 30–100 centiméter magas, merev, elágazó szárú, szeldelt v. csipkés szélű, hosszúkás levelű, lilás füzéres virágzatú, gyógynövényként haszn. növény’ ❖ Vas-f. Verbena, Sagmen (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 435) | Galamboc, fn. (nt.) máskép vasfűnek nevezett gyógyerejü növény (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 446) | A vasfű húmuszos talajon, utak szélén, legelt helyen közönséges (1911 Bernátsky Jenő C7935, 50) | A mult század huszas és harmincas éveiben különösen sok amerikai növény lepte el az európai kerteket, így, hogy csak a nevezetesebbeket említsük, az Ageratum mexicanum (1823); a Verbena chamedrifolia (1829), amely skarlátpiros virágaival a falusi szíveket is meghódította, miután már előbb európai ősi előde, a vasfű (Verbena officinalis) az ókortól fontos varázsnövény volt (1932 Rapaics Rajmund CD35) | [a bukszusok között látható] a kert egyetlen cserepes egynyári virága, a rózsaszínű vasfű (Verbena) (1998 Lakáskultúra CD39).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részként fajnévben is) (Növ) ’〈ilyen növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ gyengéd vasfű (V. [= Verbena] tenera Spr.) (1897 PallasLex. CD02) | Közönséges vasfű. Verbena officinalis L. […] Term. r.: Vasfűfélék. Verbenaceae.) (1902 Wagner János CD35) | Vasfű a róla nevezett növénycsalád Verbena nemzetsége. Fajainak legnagyobb része Amerikában honos (1930 TolnaiÚjLex. C5734, 302) | Verbena supina henye vasfű (1998 Növényneveink C6120, 534).

1b. (egysz-ban) (Növ) ’〈e nemzetség fajai közül az ún. közönséges vasfű (Verbena officinalis) elnevezéseként〉’ ❖ vasfű: Verbena officinalis (1875 Borbás Vince C5942, 71) | [a Verbena nemzetség] mintegy 80 faja Amerika forró vidékén terem, csak a vasfű (V. [= Verbena] officinalis L.) kozmopolita (1897 PallasLex. CD02) | vasfű […] V. [= Verbena] officinalis (1998 Növényneveink C6120, 267).

1c. ’e növény vmely része, kül. virágos-leveles hajtása (mint gyógyászati alapanyag)’ ❖ adj belé főzés után egy kevés galambóczot (szaporafüvet, vasfűvet) (1834 Pesti szakácskönyv C3483, 360) | Az uborka besavanyitása annyiban különbözik a többi besavanyitástól, hogy ahhoz több zöldfűszert, u. m. vasfüvet, meggyfalevelet, kaport használnak (1893 PallasLex. CD02) | A pap a menyasszonynak [ti. a Nero által feleségül vett kasztrált fiúnak] szokás szerint vasfüvet nyújtott át, a termékenység jelképét és a szenátorok sorban boldogságot kívántak az új frigyhez (1921 Kosztolányi Dezső CD10) | [gombás fertőzések ellen teaként megfőzve] kiváló az apróbojtorján és a cserszömörce-, tölgyfalevél, zsálya és a vasfű is (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk, nem szakny) ’sármányvirág mint növény’ ❖ Sármányvirág (növ.), Sideritis Tourn., bibetyű Diószegiéknél, vasfű, mert a vas okozta sebet gyógyítaná (néhol tisztesfű, mert hozzá hasonló) (1900 PallasLex. C7820, 542) | Parlagi sármányvirág. Sideritis montana L. […] Tisztes bibetyű, hegyi forrasztófű, parlagi virág, tisztesfű, vasfű (1902 Wagner János CD35).

3. (ritk, nem szakny) ’〈az ún. baracklevelű keserűfű (Polygonum persicaria) fajba tartozó növény elnevezéseként〉’ ❖ A’ Szarvas marhák Apatelek, Sikll helységeikben a’ mostani Essk után amaz mérges Fvet az az vas fvet megévén egy napon 30-40 darab is le esett: de elejét lehetett édes Téjjel venni, ha hirtelen a’ Torkokba töltetett (1808 Hazai és Külföldi Tudósítások C0191, 219) | vasfű […] 2. (Somogy) baracklevelű keserűfű (1965 Csapody Vera–Priszter Szaniszló C5201, 202) | A természetjárók jól ismerik a szántóföldeken, vizenyősebb réteken gyakran egy méter magasra is növő, sötétbarna foltos levelű, minden ág végén pirosas füzérű Polygonum persicariát. Számos társneve van; hívják szappanfűnek, ebgyökérnek, kishunyornak, Máriaütő-fűnek, vasfűnek, felépítése miatt göcsfűnek (2003 Rácz János C7193, 48).

4. (Népr) ’〈népi hiedelemben, népmesékben:〉 varázslatos tulajdonságokkal rendelkező, kül. zár, lakat kinyitására képes növény’ ❖ A’ fel-talált füvet a’ vashoz érteti, A’ Vaſat a’ lyukról azzal le-vetteti […]. E’ képp tanultuk-ki Vas-fünek erejét (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 87) | A csodafű, vasfű szereplése is már Csabánál elkezdődik s azóta népmesék minden korszakában (Sz.-László füve, tisztesfű stb.) föltalálható. Ez már egyenértékü a magyar regében a nyugatiak „bölcsesség kövével”; mert a „vasfű” zárat nyit, követ hengerit, sebet gyógyit, megifjit, a vakok szemevilágát visszaadja stb. stb. (1872 Szathmáry Károly 8428003, 93) | Időről időre előhozták a prédikátorokat tömlöceikből, és a német tisztek egy világosabb házban végigkutatták őket. Azzal az ürüggyel, hogy vasfüvet keresnek nálunk, mely puszta érintésével kinyitja a bilincseket, levétették velünk minden ruhánkat. Nem volt olyan ránc és varrás vagy folt köpenyünkön, pokrócunkon, ingünkön, csizmánkon, melyet át ne tapogattak volna; vasfű helyett persze beérték ezüst és arany pénzzel is (1973 Moldova György 9449005, 162) | A néprajzi gyűjtés mesés füvekről tudósít; zárnyitó füvek hírében áll például a vasfű, szerencsefű, lakatrózsa (2002 Rácz János C7182, 283).

J: verbéna.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.