verbéna fn 6A
(Növ is) ’főként Amerika trópusi-szubtrópusi területein őshonos, egynyári v. évelő, lágyszárú, ill. fásodó tövű, álernyőben v. fürtvirágzatban nyíló, illatos virágú növény, kül. a főként amerikai fajok keresztezésével létrehozott ún. kerti vasfű (Verbena hybrida) fajba tartozó, rendsz. nagy virágú dísznövény’ ❖ Környezve a’ hortensiák, pelargóniumok, caméliák, oleanderek, dáhliák, asterek, rudbeckiák, kövér cactusok, verbénák ’s más ezerfaju bel és külhoni zamatos illatú növények és virágok buja erdejétől (1845 Életképek C0103, 492) | legbecsesebbek az olasz verbénák ugyanazon tövön más-más csíkolásu fehér szirmokkal (1897 PallasLex. CD02) | A sövényen túl, a park belsejében, árvácskával, jázminnal és verbénával szegett fasor látszott; itt-ott violák tárták szét köztük harmatos erszénykéiket (1937 Gyergyai Albert ford.–Proust 9202008, 17) | A déli fekvésű teraszok, erkélyek hálás növényei a verbénák (Verbena hibridek) (2001 Lakáskultúra CD39).
a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részként fajnévben is) (Növ) ’az ilyen növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként’ ❖ A gamandor-levelü vasfű (V. [= Verbena] chamaedryfolia Juss.) v. tüzes verbéna (1897 PallasLex. CD02) | Citromszagu verbena (1913 Pesti Hírlap júl. 6. C5661, 75) | verbéna Verbena (p. p.) (1998 Növényneveink C6120, 268) | kékvirágú verbéna (V. [= Verbena] rigida) (2001 Lakáskultúra CD39).
b. (egysz-ban) (Növ) ’〈e nemzetség egyik faja, az ún. kerti vasfű (Verbena hybrida) elnevezéseként〉’ ❖ verbéna: Verbena hybrida hort. (1908 Moesz Gusztáv C5850, 34) | verbéna […] V. [= Verbena] hybrida (kerti verbéna) (1998 Növényneveink C6120, 268).
c. ’e növények vmelyikének vmely része (mint gyógyászati alapanyag, ill. abból készült szer)’ ❖ egész halmaz rózsával, heliotroppal és verbénával tért vissza a járműhöz s a beteg nő ölébe tette le a nagy csomó bokrétát (1874 Fővárosi Lapok C8090, 906) | A verbéna meg különösen háziasszonyoknak ajánlható a figyelmébe, mert vendégeik fejedelmien fogják érezni magukat, ha ételeikbe, italaikba néhány csepp verbenát teszünk (1913 Budapesti Hírlap máj. 22. C4701, 14) | Linda leszedett egy szál verbénát, eldörzsölte az ujjai között, és azután anyja orra alá tartotta. – Finom az illata – mondta az öregasszony (1970 Szőllősy Klára ford.–Mansfield 9685007, 53) | Tegyünk forró vízbe egy-két púpozott kávéskanál verbénát, várjuk meg, míg a forrázat kihűl, és akkor szűrjük le (1996 Nemzeti Sport máj. 2. C8065, 7).
J: vasfű.
ÖE: ~ágy, ~illat.
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.