amerre von hsz 0 (ksz-ként)

1. ’a vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt irányba(n), amelyik irányba(n)’ ❖ a felſ […] meg-repedett vólt kſzáloknak terméſzet ſzerént alább ſzállaniok és arra, a merre hajlottak, le-omlaniok kelletett (1780 Magyar Hírmondó 7444010, 683) | Ez, mondom, a Kőrös mentén történt, de megtörténhetett száz helyen is, mert Magyarországban még minden folyó viz arra megy, amerre ő akarja (1848 Arany János 8014011, 173) | Szántszándékkal abba az irányba menekültem, amerre ők is indultak (1957 Nemes Nagy Ágnes ford.–Brecht 9479031, 27).

2. ’a vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt helyre, amelyik helyre; ahova’ ❖ a’ merre Karikléa ment, mindenütt egyenesen utánna iparkodott (1798 Dugonics András 7087005, 358) | a’ merre lép, az ég’ malasztja kél (1821 Kisfaludy Károly 8242001, 57) | És amerre vére rubintja hull: Virág fakad, fa nő, hegy tornyosul (1927 Reményik Sándor 9562020, 46) | felültem mindenféle vonatokra, mentem velük amerre vittek (1989 Fel a kezekkel! 1024023, 368).

3. ’a vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt helyen, amelyik helyen; ahol¹’ ❖ A’ dühös ellenség itt újra fohászkodik, égvén Szíve kajánságtól: ’s a’ merre meg-álla, magaſs bértz’ Vég’ fölirl rohan Éden-nek síkjára morogva (1788 Magyar Múzeum ford. 7448002, 57) | E közben mindinkább beesteledett s Budavár házainak ablakait amerre elvonultunk, kivilágitották (1876 Táncsics Mihály 8463017, 241) | elment mindenfelé és mindenüvé, amerre tudomása szerint a fiu meg szokott fordulni (1931 Kassák Lajos 9314006, 53) | Amerre jártál, templomot építettél (1992 Tarbay Ede 2020016, 88).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

amerre vonatkozó névmási határozószó 0 (ksz-ként)
1.
a vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt irányba(n), amelyik irányba(n)
a felſ […] meg-repedett vólt kſzáloknak terméſzet ſzerént alább ſzállaniok és arra, a merre hajlottak, le-omlaniok kelletett
(1780 Magyar Hírmondó)
Ez, mondom, a Kőrös mentén történt, de megtörténhetett száz helyen is, mert Magyarországban még minden folyó viz arra megy, amerre ő akarja
(1848 Arany János)
Szántszándékkal abba az irányba menekültem, amerre ők is indultak
(1957 Nemes Nagy Ágnes ford.Brecht)
2.
a vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt helyre, amelyik helyre; ahova
a’ merre Karikléa ment, mindenütt egyenesen utánna iparkodott
(1798 Dugonics András)
a’ merre lép, az ég’ malasztja kél
(1821 Kisfaludy Károly)
És amerre vére rubintja hull: Virág fakad, fa nő, hegy tornyosul
(1927 Reményik Sándor)
felültem mindenféle vonatokra, mentem velük amerre vittek
(1989 Fel a kezekkel!)
3.
a vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt helyen, amelyik helyen; ahol¹
A’ dühös ellenség itt újra fohászkodik, égvén Szíve kajánságtól: ’s a’ merre meg-álla, magaſs bértz’ Vég’ fölirl rohan Éden-nek síkjára morogva
(1788 Magyar Múzeum ford.)
E közben mindinkább beesteledett s Budavár házainak ablakait amerre elvonultunk, kivilágitották
(1876 Táncsics Mihály)
elment mindenfelé és mindenüvé, amerre tudomása szerint a fiu meg szokott fordulni
(1931 Kassák Lajos)
Amerre jártál, templomot építettél
(1992 Tarbay Ede)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások