ámokfutó mn és fn 1A

I. mn

’kóros idegállapotában az útjába kerülőket (vaktában) megtámadó, gyakr. végzetesen erőszakos, gyilkos indulatú 〈személy〉’ ❖ ámokfutó bolond lehettem volna (1956 Pákolitz István 9506017, 77) | ámokfutó lövöldöző (1996 Magyar Hírlap CD09).

a. ’járművel másokat veszélyeztető, féktelenül száguld(oz)ó 〈személy〉’ ❖ Ámokfutó motoros (1960 Népszava máj. 31. C4824, 8) | Ittas, ámokfutó gépkocsivezető (1994 Magyar Hírlap CD09).

b. ’felelőtlenül törtető 〈személy〉, ill. rá jellemző’ ❖ Nagy Imre programja […] oázis volt az ámokfutó sztálini politika sivatagában (1956 Irodalmi Újság okt. 13. C5231, 7) | Kossuth ámokfutó volt, Görgey látta helyesen a valót (1978 Kabdebó Tamás 9816001, 36).

II. fn

’kóros idegállapotában az útjába kerülőket (vaktában) megtámadó, gyakr. végzetesen erőszakos, gyilkos indulatú személy’ ❖ ámokfutó gyanánt halálosztóan kirohanva (1911 Ignotus CD10) | ámokfutó szegődött nyomukba, üldözi őket (1932 k. Somlyó Zoltán CD01) | Béla összevissza futkosott és fejjel az ablaknak ment, mint az ámokfutó (1957 Benedek István 9041003, 53) | Lelke mélyén egy pszichopata ámokfutó lakozik (1998 Magyar Hírlap CD09).

a. ’járművel másokat veszélyeztető, féktelenül száguld(oz)ó személy’ ❖ Az ámokfutó a Tel Aviv-i országúton több mint húsz kilométert száguldott [a tankkal] (1994 Magyar Hírlap CD09) | autós ámokfutó (1999 Byte Magazin CD38).

b. ’felelőtlenül törtető személy’ ❖ irodalompolitikai életünk legújabb ámokfutója (1937 Bálint György CD10).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

ámokfutó melléknév és főnév 1A
I. melléknév
kóros idegállapotában az útjába kerülőket (vaktában) megtámadó, gyakr. végzetesen erőszakos, gyilkos indulatú 〈személy〉
ámokfutó bolond lehettem volna
(1956 Pákolitz István)
ámokfutó lövöldöző
(1996 Magyar Hírlap)
a.
járművel másokat veszélyeztető, féktelenül száguld(oz)ó 〈személy〉
Ámokfutó motoros
(1960 Népszava máj. 31.)
Ittas, ámokfutó gépkocsivezető
(1994 Magyar Hírlap)
b.
felelőtlenül törtető 〈személy〉, ill. rá jellemző
Nagy Imre programja […] oázis volt az ámokfutó sztálini politika sivatagában
(1956 Irodalmi Újság okt. 13.)
Kossuth ámokfutó volt, Görgey látta helyesen a valót
(1978 Kabdebó Tamás)
II. főnév
kóros idegállapotában az útjába kerülőket (vaktában) megtámadó, gyakr. végzetesen erőszakos, gyilkos indulatú személy
ámokfutó gyanánt halálosztóan kirohanva
(1911 Ignotus)
ámokfutó szegődött nyomukba, üldözi őket
(1932 k. Somlyó Zoltán)
Béla összevissza futkosott és fejjel az ablaknak ment, mint az ámokfutó
(1957 Benedek István)
Lelke mélyén egy pszichopata ámokfutó lakozik
(1998 Magyar Hírlap)
a.
járművel másokat veszélyeztető, féktelenül száguld(oz)ó személy
Az ámokfutó a Tel Aviv-i országúton több mint húsz kilométert száguldott [a tankkal]
(1994 Magyar Hírlap)
autós ámokfutó
(1999 Byte Magazin)
b.
felelőtlenül törtető személy
irodalompolitikai életünk legújabb ámokfutója
(1937 Bálint György)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások