amorf mn 12A4

1. ’a szabályos (mértani) formá(k)tól eltérő, szabálytalan, ill. alaktalan, formátlan, torz’ ❖ alaktalan (amorph) képződmények (1924 Gáspár Kornél CD10) | az első hidrogénbomba-kísérletek után új halfajták keletkeztek, s újféle rákok. A tenger kegyetlen. Az amorfokat megfojtotta (1958 Népszabadság aug. 3. C1499, 3) | A szoba másik falán Péri honfitársam képei függtek, ha ugyan lehet ezeket képeknek nevezni, mert igazában amorf formájú keménypapír kivágások voltak (1960 Bernáth Aurél 9052001, 365) | Ma már a tükör sem feltétlenül ovális vagy téglalap alakú; úgy szabják-vágják, ahogy a képzelet kívánja. Nem ritkák az amorf megoldások, amelyeknél a forma szabadságát a különböző díszes keretek csak fokozzák (1998 Lakáskultúra CD39).

1a. (átv is) ’képlékeny, kusza, bizonytalan (körvonalú)’ ❖ Pejacsevich műve amorf anyagú, széjjelfolyó (1913 Berény Róbert CD10) | a mindenkori dramaturgia a legamorfabb tudományok egyike (1948 Bárdos Artúr 2002010, 24) | A nyelvhasználat azonban – mint bármely hétköznapi viselkedési mód – rendkívül szerteágazó, cseppfolyós, amorf jelenségvilág (1987 Terestyéni Tamás 1155001, 5) | [a mű] koncepciója kiegyensúlyozatlan, szerkesztésmódja pedig amorf volt, ismétlődésekkel és ellentmondásokkal (1995 Kiss Lajos² CD30).

1b. ’határozatlan, kialakulatlan 〈karakter, jellemvonás, érzés〉’ ❖ harcol és küszködik az amorf szenvedély (1930 Turóczi-Trostler József CD10) | minden óhajjal szemben alkalmazkodó, meglehetősen amorf egyéniség (1937 Iványi-Grünwald Béla CD42).

2. (Ásv, Fiz) ’nem kristályos szerkezetű 〈ásvány, anyag〉’ ❖ Alaktalan vagy amorf az olyan anyag, melynek tömege teljesen egyöntetü, azaz a kristályos szerkezetnek minden nyoma nélkül van (1893 PallasLex. CD02) | a napelemek nagy része szilícium egykristályból vagy amorf szilíciumból készül (1999 Byte Magazin ford. CD38).

Sz: amorfság.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

amorf melléknév 12A4
1.
a szabályos (mértani) formá(k)tól eltérő, szabálytalan, ill. alaktalan, formátlan, torz
alaktalan (amorph) képződmények
(1924 Gáspár Kornél)
az első hidrogénbomba-kísérletek után új halfajták keletkeztek, s újféle rákok. A tenger kegyetlen. Az amorfokat megfojtotta
(1958 Népszabadság aug. 3.)
A szoba másik falán Péri honfitársam képei függtek, ha ugyan lehet ezeket képeknek nevezni, mert igazában amorf formájú keménypapír kivágások voltak
(1960 Bernáth Aurél)
Ma már a tükör sem feltétlenül ovális vagy téglalap alakú; úgy szabják-vágják, ahogy a képzelet kívánja. Nem ritkák az amorf megoldások, amelyeknél a forma szabadságát a különböző díszes keretek csak fokozzák
(1998 Lakáskultúra)
1a. (átv is)
képlékeny, kusza, bizonytalan (körvonalú)
Pejacsevich műve amorf anyagú, széjjelfolyó
(1913 Berény Róbert)
a mindenkori dramaturgia a legamorfabb tudományok egyike
(1948 Bárdos Artúr)
A nyelvhasználat azonban – mint bármely hétköznapi viselkedési mód – rendkívül szerteágazó, cseppfolyós, amorf jelenségvilág
(1987 Terestyéni Tamás)
[a mű] koncepciója kiegyensúlyozatlan, szerkesztésmódja pedig amorf volt, ismétlődésekkel és ellentmondásokkal
(1995 Kiss Lajos²)
1b.
határozatlan, kialakulatlan 〈karakter, jellemvonás, érzés〉
harcol és küszködik az amorf szenvedély
(1930 Turóczi-Trostler József)
minden óhajjal szemben alkalmazkodó, meglehetősen amorf egyéniség
(1937 Iványi-Grünwald Béla)
2. (Ásv, Fiz)
nem kristályos szerkezetű 〈ásvány, anyag〉
Alaktalan vagy amorf az olyan anyag, melynek tömege teljesen egyöntetü, azaz a kristályos szerkezetnek minden nyoma nélkül van
(1893 PallasLex.)
a napelemek nagy része szilícium egykristályból vagy amorf szilíciumból készül
(1999 Byte Magazin ford.)
Sz: amorfság
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások