amputál ts ige 1a

1. (tárgy n. is) (Orvos is) ’〈testrészt, kül. végtagot v. annak egy részét〉 műtéttel eltávolít’ ❖ az orromat … amputáljam (1825 Fáy András¹ C1716, XII) | Hallotta, hogy Dunyov igen gyenge arra, hogy lába amputáltassék, s hogy kevés remény van életéhez (1860 Tanárky Gyula 8460002, 181) | egy bandita átlövi balkarját, melyet tőből amputálni kell (1930 Sárközi György CD10) | [Lumnitzer Sándor, a honvédorvosi kar főnöke] az 1848–49-es téli hadjáratban segélyhelyen is kloroform narkózisban amputált (1998 Flerkó Béla CD30).

1a. ’végtagját műtéttel eltávolítva megcsonkít vkit’ ❖ el nem futott egy is, s akinek ellőtték kezét vagy lábát, gondolt a kis szürke emberre, ki hidegvérrel amputáltatta magát lovon ülve, és aztán nem jajgatott (1850 Jókai Mór CD18) | amputált és bepólyált hadirokkantak (1921 Surányi Miklós 9618002, 67).

2. ’vmely fontos részétől megfoszt, megcsonkít vmit’ ❖ azon tzélból, hogy kéntelen legyek mind azt amputálni, a’ mit nem reménylhetek, hogy … meg hagyjanak, nem szükség recensiodat [= bírálatodat] magyarul írnod (1805 Németh László¹ C2556, 454) | Jókai nem győzött a censorhoz járni, herélni, amputálni a regényét (1906 Mikszáth Kálmán C3138, 50) | Ma még nem tudjuk, nem lesz-e rokkant, nem lesz-e amputált ez az ország (1918 Éber Ernő CD10) | ha amputálnánk a kontinens bizonyos részeit (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz. amputáció; ÉKsz.; IdSz.

amputál tárgyas ige 1a
1. (tárgy n. is) (Orvos is)
〈testrészt, kül. végtagot v. annak egy részét〉 műtéttel eltávolít
az orromat … amputáljam
(1825 Fáy András¹)
Hallotta, hogy Dunyov igen gyenge arra, hogy lába amputáltassék, s hogy kevés remény van életéhez
(1860 Tanárky Gyula)
egy bandita átlövi balkarját, melyet tőből amputálni kell
(1930 Sárközi György)
[Lumnitzer Sándor, a honvédorvosi kar főnöke] az 1848–49-es téli hadjáratban segélyhelyen is kloroform narkózisban amputált
(1998 Flerkó Béla)
1a.
végtagját műtéttel eltávolítva megcsonkít vkit
el nem futott egy is, s akinek ellőtték kezét vagy lábát, gondolt a kis szürke emberre, ki hidegvérrel amputáltatta magát lovon ülve, és aztán nem jajgatott
(1850 Jókai Mór)
amputált és bepólyált hadirokkantak
(1921 Surányi Miklós)
2.
vmely fontos részétől megfoszt, megcsonkít vmit
azon tzélból, hogy kéntelen legyek mind azt amputálni, a’ mit nem reménylhetek, hogy … meg hagyjanak, nem szükség recensiodat [= bírálatodat] magyarul írnod
(1805 Németh László¹)
Jókai nem győzött a censorhoz járni, herélni, amputálni a regényét
(1906 Mikszáth Kálmán)
Ma még nem tudjuk, nem lesz-e rokkant, nem lesz-e amputált ez az ország
(1918 Éber Ernő)
ha amputálnánk a kontinens bizonyos részeit
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. amputáció; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások