anatéma fn 6A

1. (Vall is) ’vminek a tabuvá tétele, használatának, kimondásának stb. a tilalma’ ❖ [Alexandriai Kelemen egy rendelete] a sipokat és fuvolákat mint pogány hangszereket anatéma alá helyezi (1893 PallasLex. CD02) | André Istvánnak már csak a neve élt közöttük, de hangosan kiejteni azt sem lehetett, tiltotta az anatéma (1979 Vészi Endre 9776030, 205).

1a. (Vall) ’egyházi átok, kül. kizárás az egyház közösségéből’ ❖ [a Théâtre Français] művészei egyedül voltak kivéve az egyházi anathema alól (1882 Jókai Mór C2309, 88) | [Cézár] még a trienti zsinat anatémáival is szembenéz: rokonszenvvel kíséri a papság fiatalabb tagjainak ágaskodását a cölibátus ellen (1931 Sárközi György 9587011, 204).

1b. (Vall)(istennek, istenségnek szentelt,) megsemmisítésre ítélt, megátkozott 〈dolog, ill. személy〉’ ❖ Az ÚSZ-ben „anatéma” (átkozott) az, aki az Úr Jézus Krisztust nem szereti […], vagy más evangéliumot hirdet (1988 Bibliai nevek és fogalmak CD1209) | A tagadó Péter önmagát nyilvánította „anatemá”-nak, ha netán Jézust ismerné (1993–1995 BibliaiLex. CD1207).

2. (vál) ’vminek, vkinek az elutasításaként mondott átok, szidalom’ ❖ Egy nagy mennykő anathémát A bátyja fejéhez sújt (1791 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 206) | nagyon nehezemre estek az (önmagok által ugynevezett) kritikusok anathemái. Sok keserű órát szereztek nekem (1847 Petőfi Sándor 8366455, 37) | A katonai, a köztisztviselői pályára anathema volt téve (1878 Asbóth János C0669, 57) | [Napóleon] a lélek bujaságára mondott anatémát, az érzelmekre és ideálokra (1927 Babits Mihály 9014127, 124) | [Vajda Lajosnak] a hivatalos Magyarország által e [művészi] közösség tagjaira kimondott anatéma eredményeként kellett 1929 után félbeszakítania tanulmányait (1989 György Péter 2039033, 105).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

anatéma főnév 6A
1. (Vall is)
vminek a tabuvá tétele, használatának, kimondásának stb. a tilalma
[Alexandriai Kelemen egy rendelete] a sipokat és fuvolákat mint pogány hangszereket anatéma alá helyezi
(1893 PallasLex.)
André Istvánnak már csak a neve élt közöttük, de hangosan kiejteni azt sem lehetett, tiltotta az anatéma
(1979 Vészi Endre)
1a. (Vall)
egyházi átok, kül. kizárás az egyház közösségéből
[a Théâtre Français] művészei egyedül voltak kivéve az egyházi anathema alól
(1882 Jókai Mór)
[Cézár] még a trienti zsinat anatémáival is szembenéz: rokonszenvvel kíséri a papság fiatalabb tagjainak ágaskodását a cölibátus ellen
(1931 Sárközi György)
1b. (Vall)
(istennek, istenségnek szentelt,) megsemmisítésre ítélt, megátkozott 〈dolog, ill. személy〉
Az ÚSZÚjszövetség-ben „anatéma” (átkozott) az, aki az Úr Jézus Krisztust nem szereti […], vagy más evangéliumot hirdet
(1988 Bibliai nevek és fogalmak)
A tagadó Péter önmagát nyilvánította „anatemá”-nak, ha netán Jézust ismerné
(1993–1995 BibliaiLex.)
2. (vál)
vminek, vkinek az elutasításaként mondott átok, szidalom
Egy nagy mennykő anathémát A bátyja fejéhez sújt
(1791 Csokonai Vitéz Mihály)
nagyon nehezemre estek az (önmagok által ugynevezett) kritikusok anathemái. Sok keserű órát szereztek nekem
(1847 Petőfi Sándor)
A katonai, a köztisztviselői pályára anathema volt téve
(1878 Asbóth János)
[Napóleon] a lélek bujaságára mondott anatémát, az érzelmekre és ideálokra
(1927 Babits Mihály)
[Vajda Lajosnak] a hivatalos Magyarország által e [művészi] közösség tagjaira kimondott anatéma eredményeként kellett 1929 után félbeszakítania tanulmányait
(1989 György Péter)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások