animozitás fn 4A (vál/rég)

1. ’ellenséges indulat, gyűlölség’ ❖ Az oláh pór némi animozitással viseltetett a nemes ur iránt (1869 Vajda János C4646, 32) | Nem vezette ebbe semmiféle animozitás sem Németországgal, sem a nemzeti szocializmussal szemben (1944 Bethlen István 9055003, 99).

2. ’elfogultság, részrehajlás’ ❖ minden animozitás nélkül szólva, a kollegialitás csinált sikert (1897 Ady Endre CD0801) | Az író mindig érezhető animozitással nézi alakjait s ezért nem tudjuk őket valóságosaknak látni (1931 Schöpflin Aladár CD10).

3. ’lelkesedés, elragadtatás’ ❖ A dzsentri-elemek animozitással harsogták közbe: – Igaza van. Tökéletes igaza van (1888 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. ÉrtSz.; IdSz.

animozitás főnév 4A (vál/rég)
1.
ellenséges indulat, gyűlölség
Az oláh pór némi animozitással viseltetett a nemes ur iránt
(1869 Vajda János)
Nem vezette ebbe semmiféle animozitás sem Németországgal, sem a nemzeti szocializmussal szemben
(1944 Bethlen István)
2.
elfogultság, részrehajlás
minden animozitás nélkül szólva, a kollegialitás csinált sikert
(1897 Ady Endre)
Az író mindig érezhető animozitással nézi alakjait s ezért nem tudjuk őket valóságosaknak látni
(1931 Schöpflin Aladár)
3.
lelkesedés, elragadtatás
A dzsentri-elemek animozitással harsogták közbe: – Igaza van. Tökéletes igaza van
(1888 Mikszáth Kálmán)
Vö. ÉrtSz.; IdSz.

Beállítások