ansagol (1a) l. anzágol

anzágol ige 1a (rég, biz v. argó)ansagol

1. ts ’állít, kijelent, mond’ ❖ Merem anzágolni, Ekczellencziád pekfógel [= szerencsétlen ember]! (1882 Bolond Istók naptára C1142, 123) | Ruhám igen szép volt, a mama azt anzágolta (1893 Justh Zsigmond C2456, 19).

1a. (Ját) ’〈kártyajátékban:〉 bemond, vállal’ ❖ épen akkor fogták el az anszagolt pagát [tarokk-kártyában: a legkisebb ütőerejű tarokk] ultimóját (1884 Garabonciás diák naptára 1884-re C1804, 34).

2. tn ’nagyzol, lódít, füllent’ ❖ ánzágolni (vagy anzágolni): füllenteni, nagyot mondani, mit maga a diák sem hisz el (1898 A magyar diáknyelv C1419, 27) | Egy szavát se hidd, [Pufi] anzágol csak (1956 Urbán Ernő 2005021, 75).

3. ts ’rendez, szervez, tart’ ❖ Istókbácsi nekünk egy kedélyes mulatságot ansagolt (1855 Nevessünk! C4367, 264).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

ansagol lásd anzágol
anzágol ige 1a (rég, biz v. argó)
ansagol 1a
1. tárgyas
állít, kijelent, mond
Merem anzágolni, Ekczellencziád pekfógel [= szerencsétlen ember]!
(1882 Bolond Istók naptára)
Ruhám igen szép volt, a mama azt anzágolta
(1893 Justh Zsigmond)
1a. (Ját)
〈kártyajátékban:〉 bemond, vállal
épen akkor fogták el az anszagolt pagát [tarokk-kártyában: a legkisebb ütőerejű tarokk] ultimóját
(1884 Garabonciás diák naptára 1884-re)
2. tárgyatlan
nagyzol, lódít, füllent
ánzágolni (vagy anzágolni): füllenteni, nagyot mondani, mit maga a diák sem hisz el
(1898 A magyar diáknyelv)
Egy szavát se hidd, [Pufi] anzágol csak
(1956 Urbán Ernő)
3. tárgyas
rendez, szervez, tart
Istókbácsi nekünk egy kedélyes mulatságot ansagolt
(1855 Nevessünk!)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások