anticipál ige 1a (vál)
1. ts (rég) ’előrehoz, előzetesen, idő előtt megtesz, ill. felhasznál vmit’ ❖ a szünnapok daczára dolgoznom kell (talán mert a szünnapokat egy kissé anticipáltam) (1845 Vörösmarty-emlékkönyv C5311, 123) | [az iskolamesternek] nem kellett több egy pohár bornál, hogy tökéletesen leigya magát, s ezt a pohár bort már anticipálta valahol (1853 Jókai Mór CD18) | A mívelt világ általános erkölcsi felfogása szerint a házassági örömeket a házasság megkötése előtt anticipálni nem szabad (1873 Toldy István 8482014, 198).
1a. ts ’〈vmely később bekövetkező dolgot, eseményt〉 előre (meg)érez, (meg)sejt, megvalósulása előtt felismer, ill. érzékeltet, sejtet, előrevetít’ ❖ Socrates nagy velejével, Themistokles fényes eszével, ’s Aristoteles kiterjedt isméretivel még sem tudhattak mindent, ’s kivált nem anticipálhaták […] az ujabb idők találmányit ’s elmeszüleményit (1831 Széchenyi István CD1501) | Eötvös is bizonyára elcsodálkozott volna, ha valaki anticipálja előtte a mi mai felfogásunkat s fölébe helyezi Petőfit Vörösmartynak s minden más addig élt magyar költőnek (1911 Schöpflin Aladár CD10) | [Dózsa című drámájában Illyés Gyula] a katasztrófa előérzetétől hajtva – anticipálva 1956-ot – a forradalom tisztaságáért emelt szót (1963 Béládi Miklós 2027002, 10) | a szorongó gyermek minden veszélyhelyzetben saját viselkedésének kudarcát anticipálja (1973 Ranschburg Jenő 1130002, 82) | A marxizmus az anyag elsődlegességét tanítja, közben azonban egy olyan világ képét anticipálja, amelyben fölülemelkednek majd rajta (1990 Örvös Lajos ford.–Ahelósz 2029025, 627).
1b. ts (ritk) ’〈későbbi változást, alakulást, jelleget stb.〉 valószínűsít, ill. már előre jelez, mutat vmi’ ❖ Négy különböző egyháznak területileg összekevert fennállása azonban magában véve is soha nem látott jelenség az akkori európai történelemben, úttörő kezdemény, mely anticipálja a későbbi fejlődést (1928 Szekfű Gyula CD42).
1c. tn (rég, ritk) ’a kelleténél korábban, idő előtt megjelenik, mutatkozik vmi’ ❖ [Május 10-én] egy kemény hó-harmat anticipált […] Ez a’ sokat látott Ur, vévén éſzre, hogy az id hideget akar ſzöllöjére küldeni – tüzet állitot-ki annak eleibe (1795 Bécsi Magyar Merkurius 7396020, 642).
2. ts (rég) ’〈később esedékes pénzösszeget, jövedelmet stb.〉(meg)előlegez, odaad, kiutal, ill. előzetesen felvesz’ ❖ Nem anticipálna édes apám ebből a millióból egy fejeléscsizmára valót? (1893 Jókai Mór CD18).
3. ts (Zene) ’〈hangot, akkordot stb.〉 már a megelőző ütemrészben jelöl, ill. érzékeltet, megszólaltat’ ❖ ÉKsz.
Vö. ÉKsz.; SzT.; IdSz.