antinómia fn 6A

1. (Fil) ’két, egymást kölcsönösen kizáró és logikailag egyenlő meggyőző erővel igazolható tétel közti ellentmondás’ ❖ A rácionális kozmologiát Kant azzal akarja lerontani, hogy kimutatja, hogy antinomiához vezet, azaz oly tételekhez, melyek a régi filozofiai meggyőződés alapján egymással ellentétesek és mégis egyaránt, egyforma szigorusággal bebizonyíthatók (1893 PallasLex. CD02) | Antinómiáival Kant olyan választásokra kényszerítette közönségét, amelyek kihatottak az élet teljes területére (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (vál) ’(látszólagos) ellentmondás, ellentét’ ❖ a’ mi az idegen, – görög, ’s latin szók’ le íratásokat illeti, meg vallom, hogy ezen pontra nézve magammal is antinomiába esém (1814 Ungvárnémeti Tóth László C2564, 352) | évszázadok távlatában sehol ilyen ellentétek, mint Bartók egyéniségében és művészetében. Csupa véglet, antinómia és szélsőség, – a hétköznap régen elsorvadt és kihullt alóla (1941 Szabolcsi Bence CD10) | ma már a világot s annak ideológiai állapotát nem valamilyen teljesen tisztázott … marxizmus-leninizmus és a mindenféle ellenforradalmi irányzatok leegyszerűsített antinómiáiban látjuk (1956 Irodalmi Újság szept. 29. C5231, 6).

3. (Mat) ’〈kül. a halmazelméletben:〉 formális v. tartalmi jellegű ellentmondás’ ❖ Egy halmazelméleti antinómia Kőnig [Gyula] nevéhez is fűződik, a szakirodalom „a véges számú jellel nem definiálható valós számok” antinómiája címen szokta említeni (1983 Szénássy Barna CD30).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

antinómia ❖ főnév ◦ 6A ◦
permalink
1. (Fil)
két, egymást kölcsönösen kizáró és logikailag egyenlő meggyőző erővel igazolható tétel közti ellentmondás
A rácionális kozmologiát Kant azzal akarja lerontani, hogy kimutatja, hogy antinomiához vezet, azaz oly tételekhez, melyek a régi filozofiai meggyőződés alapján egymással ellentétesek és mégis egyaránt, egyforma szigorusággal bebizonyíthatók
(1893 PallasLex.)
Antinómiáival Kant olyan választásokra kényszerítette közönségét, amelyek kihatottak az élet teljes területére
(1999 Magyar Hírlap)
2. (vál)
(látszólagos) ellentmondás, ellentét
a’ mi az idegen, – görög, ’s latin szók’ le íratásokat illeti, meg vallom, hogy ezen pontra nézve magammal is antinomiába esém
(1814 Ungvárnémeti Tóth László)
évszázadok távlatában sehol ilyen ellentétek, mint Bartók egyéniségében és művészetében. Csupa véglet, antinómia és szélsőség, – a hétköznap régen elsorvadt és kihullt alóla
(1941 Szabolcsi Bence)
ma már a világot s annak ideológiai állapotát nem valamilyen teljesen tisztázott … marxizmus-leninizmus és a mindenféle ellenforradalmi irányzatok leegyszerűsített antinómiáiban látjuk
(1956 Irodalmi Újság szept. 29.)
3. (Mat)
〈kül. a halmazelméletben:〉 formális v. tartalmi jellegű ellentmondás
Egy halmazelméleti antinómia Kőnig [Gyula] nevéhez is fűződik, a szakirodalom „a véges számú jellel nem definiálható valós számok” antinómiája címen szokta említeni
(1983 Szénássy Barna)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások