anyóka fn 6A (kedvesk)

1. ’〈megszólításként v. megnevezésként:〉 öregasszony, nénike’ ❖ Egy öreg anyóka kérdé a’ nevét (1801 A természetnek fia ford. C4121, 98) | Köszönjük a’ jó italt, anyókám. Itt a’ ló’ ára, gazda. – Isten áldja kelmedet (1844 Vörösmarty Mihály 8524411, 20) | A piacon […] egy öregasszonyt szólítottam meg, ráncosképű, fogatlan kis anyókát (1933 Nagy Lajos 9472016, 40) | Sólyom volt fiad, anyóka! Nem szítta tejed hiába (1966 Rab Zsuzsa ford. 9539030, 167).

2. (rég v. nyj) ’〈megszólításként és megnevezésként:〉(édes)anya’ ❖ van Atyám otthonn, van mostoha mérges Anyókám (1787 Rájnis József ford.–Vergilius C3579, 45) | [a gyerek kiált:] csöcsöt adj anyókám! (1803 Édes Gergely C1541, 135) | Székely gyermekek szülőiket [így szólítják]: Anyóka! Anyám asszon! (1863 Kriza János C2827, 380) | Édes anyókám, házasodnám (1969 e. Lengyel József 9395017, 175).

3. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (ritk) ’〈kül. idős korban a feleség megszólítása a férj részéről〉’ ❖ Lásd anyókám, nagyon magasan folytogat [!] már ez a köhögés (1880 k. Matkovics Pál C3053, 74) | Délutáni templom végeztével igy szólt a tiszteletes úr a feleségéhez: – Anyókám, én most szököm (1909 Móricz Zsigmond C3219, 77).

ÖU: nagy~, öreg~.

Sz: anyókás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

anyóka főnév 6A (kedvesk)
1.
〈megszólításként v. megnevezésként:〉 öregasszony, nénike
Egy öreg anyóka kérdé a’ nevét
(1801 A természetnek fia ford.)
Köszönjük a’ jó italt, anyókám. Itt a’ ló’ ára, gazda. – Isten áldja kelmedet
(1844 Vörösmarty Mihály)
A piacon […] egy öregasszonyt szólítottam meg, ráncosképű, fogatlan kis anyókát
(1933 Nagy Lajos)
Sólyom volt fiad, anyóka! Nem szítta tejed hiába
(1966 Rab Zsuzsa ford.)
2. (rég v. nyj)
〈megszólításként és megnevezésként:〉 (édes)anya
van Atyám otthonn, van mostoha mérges Anyókám
(1787 Rájnis József ford.Vergilius)
[a gyerek kiált:] csöcsöt adj anyókám!
(1803 Édes Gergely)
Székely gyermekek szülőiket [így szólítják]: Anyóka! Anyám asszon!
(1863 Kriza János)
Édes anyókám, házasodnám
(1969 e. Lengyel József)
3. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (ritk)
〈kül. idős korban a feleség megszólítása a férj részéről〉
Lásd anyókám, nagyon magasan folytogat [!] már ez a köhögés
(1880 k. Matkovics Pál)
Délutáni templom végeztével igy szólt a tiszteletes úr a feleségéhez: – Anyókám, én most szököm
(1909 Móricz Zsigmond)
ÖU: nagyanyóka, öreganyóka
Sz: anyókás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások