anyuka fn 6A

1. (kissé biz v. kedvesk) ’〈az anya megnevezéseként gyermekéhez való viszonyában, ill. megszólításaként kül. gyermeke részéről〉’ ❖ ki kellett kunyerálni anyukától, hogy engedje fölvenni a rózsaszin blúzt (1904 Tutsek Anna 8495004, 38) | Anyukád azért prédikál neked, mert a javadat akarja (1931 Kassák Lajos 9314006, 79) | se hall, se lát, csak sír és ezt kiabálja: Anyukám! Hol vagy anyukááám! (1957 Benedek István 9041010, 317) | Barna Miklós tanító előbb kiírta a kapura, hogy tanévnyitó szeptember 1-jén, de aztán pár nap múlva szólt az anyukáknak, hogy ezt már nem tartja jónak (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (kissé biz) ’〈feleség megszólításaként v. megnevezéseként a férje részéről〉’ ❖ Waleczky doktor […] azt mondta lengyelül: – Eb ura a fakó, anyukám! Nem hiszem én, hogy rossz vége lesz ennek (1927 Markovits Rodion 9423005, 285) | Mondtam is a feleségemnek, anyukám abba a színházba többé be nem tesszük a lábunkat (1957 Kellér Dezső C2584, 176) | [ha] megismer egy normális nőt, elveszi, ahhoz nem fog odamenni azzal, hogy „anyukám, drágám, légy szíves, ezt az uborkát – –”, tyűű, hát abból azonnal válás lenne! (1989 Csalog Zsolt 1024022, 125).

2. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (biz) ’〈(fiatal)(lekezelő) megszólításaként〉’ ❖ Négy-öt nőnek udvarolt egyszerre, […] még a keresztnevüket sem bírta megjegyezni, és ezért mindegyiket így szólította: Anyukám (1967 Örkény István 9500027, 145) | ne görcsölj anyukám, böfögd az igazat (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

anyuka főnév 6A
1. (kissé biz v. kedvesk)
〈az anya megnevezéseként gyermekéhez való viszonyában, ill. megszólításaként kül. gyermeke részéről〉
ki kellett kunyerálni anyukától, hogy engedje fölvenni a rózsaszin blúzt
(1904 Tutsek Anna)
Anyukád azért prédikál neked, mert a javadat akarja
(1931 Kassák Lajos)
se hall, se lát, csak sír és ezt kiabálja: Anyukám! Hol vagy anyukááám!
(1957 Benedek István)
Barna Miklós tanító előbb kiírta a kapura, hogy tanévnyitó szeptember 1-jén, de aztán pár nap múlva szólt az anyukáknak, hogy ezt már nem tartja jónak
(1995 Magyar Hírlap)
1a. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (kissé biz)
〈feleség megszólításaként v. megnevezéseként a férje részéről〉
Waleczky doktor […] azt mondta lengyelül: – Eb ura a fakó, anyukám! Nem hiszem én, hogy rossz vége lesz ennek
(1927 Markovits Rodion)
Mondtam is a feleségemnek, anyukám abba a színházba többé be nem tesszük a lábunkat
(1957 Kellér Dezső)
[ha] megismer egy normális nőt, elveszi, ahhoz nem fog odamenni azzal, hogy „anyukám, drágám, légy szíves, ezt az uborkát – –”, tyűű, hát abból azonnal válás lenne!
(1989 Csalog Zsolt)
2. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (biz)
(fiatal)(lekezelő) megszólításaként〉
Négy-öt nőnek udvarolt egyszerre, […] még a keresztnevüket sem bírta megjegyezni, és ezért mindegyiket így szólította: Anyukám
(1967 Örkény István)
ne görcsölj anyukám, böfögd az igazat
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások