anyus fn 4A8

1. (kedvesk) ’〈az anya megnevezéseként gyermekéhez való viszonyában, ill. megszólításaként kül. gyermeke részéről〉’ ❖ gyenye [!] ajakairól ezen edés [!] nevezetet kedves Anyus édes Anyus rebeg nyelve leejti (1788 Gelei József ford.–Sintenis C1869, 285) | No, ne haragudjál, anyus (1900 Herczeg Ferenc C2068, 22) | A szalonban aranyrámában anyja képe lógott, kit „anyus”-nak nevezett (1925 Kosztolányi Dezső C2750, 52) | Apus nyilvánosan megkérdezte Anyustól, mikor fogja végre csak őt szeretni (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈feleség megszólításaként v. megnevezéseként a férje részéről〉’ ❖ nagyapa eleresztette a kantárszárat és elugrott mellőle, így kiáltva: – Anyus, fogd meg! Nagyanyó a táncoló állat lába elé ugrott (1949 Radó György ford.–Gorkij 9544003, 63) | Tanítóné: Miért tűrik, emberek? Avatkozzanak már közbe! Hát agyonveri… Tanító úr: Anyus, ne törődj te azokkal, nekünk innen el kell… Kimegyünk (1986 Kornis Mihály 1082001, 185).

2. (rég, ritk) ’anyó(ka)’ ❖ Azt álmodta, csirkehús. […] A bolondos vén anyús! (1830 Vörösmarty Mihály C4535, 308).

Sz: anyuska.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

anyus főnév 4A8
1. (kedvesk)
〈az anya megnevezéseként gyermekéhez való viszonyában, ill. megszólításaként kül. gyermeke részéről〉
gyenye [!] ajakairól ezen edés [!] nevezetet kedves Anyus édes Anyus rebeg nyelve leejti
(1788 Gelei József ford.Sintenis)
No, ne haragudjál, anyus
(1900 Herczeg Ferenc)
A szalonban aranyrámában anyja képe lógott, kit „anyus”-nak nevezett
(1925 Kosztolányi Dezső)
Apus nyilvánosan megkérdezte Anyustól, mikor fogja végre csak őt szeretni
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
〈feleség megszólításaként v. megnevezéseként a férje részéről〉
nagyapa eleresztette a kantárszárat és elugrott mellőle, így kiáltva: – Anyus, fogd meg! Nagyanyó a táncoló állat lába elé ugrott
(1949 Radó György ford.Gorkij)
Tanítóné: Miért tűrik, emberek? Avatkozzanak már közbe! Hát agyonveri… Tanító úr: Anyus, ne törődj te azokkal, nekünk innen el kell… Kimegyünk
(1986 Kornis Mihály)
2. (rég, ritk)
anyó(ka)
Azt álmodta, csirkehús. […] A bolondos vén anyús!
(1830 Vörösmarty Mihály)
Sz: anyuska
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások