apad tn ige 1a3

1. ’〈folyó- v. állóvíz〉 tömegében csökken, szintje lejjebb száll, süllyed’ ❖ Nem mindég azon egy ſzín a’ tenger is, ím’ lásd, Most melyly mélyen apad, most magas árja dagad (1774 Révai Miklós ford.–Beniczky 7283004, 14) | Némulj meg, viszhang; vén Balaton, te apadj ’S láss fenekedre (1830 Vörösmarty Mihály 8524194, 83) | Zegzúgos csermely! Éppen ott apadsz, ahol a szomj legperzselőbb a hőben, S idegen-légiónyi kín fakaszt Új kínt csupán, de nem forrást a kőben (1953 Nemes Nagy Ágnes 9479008, 22).

2. (vál, átv is) ’egyre kisebb, kevesebb lesz, fogy vmi’ ❖ Szélire apadott, avott a’ posztó: a’ széllye öszve-ment, vonódott (1792 Kisded szótár C0816, 212) | a magát védelmező csapat személyzetének létszáma […] két katonával apadt (1851 Kemény Zsigmond 8235010, 28) | Egyre vékonyabbra és vékonyabbra apadt az agyagréteg (1935 Sellyei József 1140001, 23) | észrevétlen – apad a hozott hazai (1957 Tollas Tibor 9818027, 66) | apad a fiókban az ezüst. Elszivárog […] életre, a munka előkészületeire (1988 Lengyel Péter 9397007, 237).

2a. (rég) ’〈vki v. vmely testrész〉 egyre soványabb lesz, satnyul, fogy’ ❖ ſzegény Jóſitska fiatskám igen apad naponként, és ha valamit eſzik-is, ki-hányja (1775 Klein Efraim 7106008, 127).

2b. (rég) ’〈termény, bor〉 beszáradás, ill. párolgás következtében veszít a súlyából, mennyiségéből’ ❖ Apad a’ Bor (1794 Gyarmathi Sámuel C1947, 92) | az így feltakart széna legjobb: mert így minden tökélletessége benne marad, és legkevesebbet is apad (1805 Pethe Ferenc 8364008, 714).

3. (vál) ’lassanként alábbhagy, mérséklődik vmi’ ❖ földi méltóság, gazdagság, öröm, gyönyörüség le nem nyugaſztalhattya [lelkedet], mint hogy ezek tsak hóltig tartanak, apadnak, fogynak, mulnak (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley 7097001, 5) | Nem apad az alkotó és hajlékteremtő akarat (1937 Ignotus Pál 2045033, 62) | A kedve apadt, inkább nem kíváncsi, csak hogy ne kelljen olyat is megtudnia, amitől kényelmetlenül érezné magát (1989 Konrád György 9351007, 647).

Ö: el~, ki~, le~, meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

apad ❖ tárgyatlan ige ◦ 1a3 ◦
permalink
1.
〈folyó- v. állóvíz〉 tömegében csökken, szintje lejjebb száll, süllyed
Nem mindég azon egy ſzín a’ tenger is, ím’ lásd, Most melyly mélyen apad, most magas árja dagad
(1774 Révai Miklós ford.–Beniczky)
Némulj meg, viszhang; vén Balaton, te apadj ’S láss fenekedre
(1830 Vörösmarty Mihály)
Zegzúgos csermely! Éppen ott apadsz, ahol a szomj legperzselőbb a hőben, S idegen-légiónyi kín fakaszt Új kínt csupán, de nem forrást a kőben
(1953 Nemes Nagy Ágnes)
2. (vál, átv is)
egyre kisebb, kevesebb lesz, fogy vmi
Szélire apadott, avott a’ posztó: a’ széllye öszve-ment, vonódott
(1792 Kisded szótár)
a magát védelmező csapat személyzetének létszáma […] két katonával apadt
(1851 Kemény Zsigmond)
Egyre vékonyabbra és vékonyabbra apadt az agyagréteg
(1935 Sellyei József)
észrevétlen – apad a hozott hazai
(1957 Tollas Tibor)
apad a fiókban az ezüst. Elszivárog […] életre, a munka előkészületeire
(1988 Lengyel Péter)
2a. (rég)
〈vki v. vmely testrész〉 egyre soványabb lesz, satnyul, fogy
ſzegény Jóſitska fiatskám igen apad naponként, és ha valamit eſzik-is, ki-hányja
(1775 Klein Efraim)
2b. (rég)
〈termény, bor〉 beszáradás, ill. párolgás következtében veszít a súlyából, mennyiségéből
Apad a’ Bor
(1794 Gyarmathi Sámuel)
az így feltakart széna legjobb: mert így minden tökélletessége benne marad, és legkevesebbet is apad
(1805 Pethe Ferenc)
3. (vál)
lassanként alábbhagy, mérséklődik vmi
földi méltóság, gazdagság, öröm, gyönyörüség le nem nyugaſztalhattya [lelkedet], mint hogy ezek tsak hóltig tartanak, apadnak, fogynak, mulnak
(1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley)
Nem apad az alkotó és hajlékteremtő akarat
(1937 Ignotus Pál)
A kedve apadt, inkább nem kíváncsi, csak hogy ne kelljen olyat is megtudnia, amitől kényelmetlenül érezné magát
(1989 Konrád György)
Ö: elapad, kiapad, leapad, megapad
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.
ÚESz: ↪apad

Beállítások