apátia fn 6A
1. (vál) ’egykedvűség, közönyösség, érzéketlenség’ ❖ az újság olly kevés sensatiót tsinált bennem, hogy Apathiámat minden tsudálhatná (1791 Kazinczy Ferenc C2555, 187) | Munkát […] nem küldhettem; mert szokott apathiám még mindig tart (1854 Arany János 8173062, 197) | apatiával követte a vizsgálat egyes stádiumait (1895 Herczeg Ferenc C2070, 170) | szórakozott volt, nem figyelt az órákon s valami sajátos apátiával fogadta az iskolai dolgokat: az esze máshol járt (1926 Babits Mihály C0698, 300) | Mr. Kellynek keskeny arca volt, egy egész élet piszkos-fukar apátiája árkolta mély ráncaival (1972 Tandori Dezső ford.–Beckett 9703055, 32).
1a. ’ez mint vmely személyre, közösségre jellemző állapot, ill. magatartás, viselkedés’ ❖ fel akarták villanyozni az apathiába esett közönséget (1879 Mátrai Betegh Béla¹ C3056, 220) | Ébredj, ó Russia! ébredj a tudatlanság és apathia hosszu álmából, elég hosszan tartottak szolgaságban (1894 e. Kossuth Lajos 8250007, 248) | Olaszország nem élte át a legyőzött ország háború utáni apátiáját (1959 Nemes Károly 2056033, 69) | mindenki boldog volt, hogy [Béla úr] végre kilendült az apátiából (1984 Szabó Magda 9630001, 164) | az 1990 májusában végzett közvélemény-kutatás során kísérlet történt a politikai apátia mérésére is (1991 Szelényi Iván–Szelényi Szonja 2037002, 1421).
2. (Orvos, Pszich) ’az érdeklődés beszűkülésének és az érzelemnyilvánítás hiányának kóros állapota, levert fásultság’ ❖ ennek a kóralaknak [ti. az ún. endémiás álomkórnak] tünetei: általános levertség, apátia, nagyfoku szemgyengeség, de bénulás nélkül, ingadozó járás, fokozódó alvás, végre mozdulatlan álomkór és halál (1893 PallasLex. CD02) | A belső bajokat, az elégedetlenséget gyógyíthatatlanná tette az idegbaj hozzájárulása […]. Szokatlan apathia jelentkezett nála [ti. Péterfy Jenőnél] (1900 Riedl Frigyes C0079, 68) | Ami a pánik utóhatását illeti, a depresszió, apátia, illetve jelentkező hiperaktivitás enyhítése pszichoterápiai, pszichiáteri kérdés (1986 Csepeli György 1029005, 165).
3. (Fil) ’〈a sztoicizmusban:〉 indulatoktól és szenvedélyektől való mentesség, belső nyugalom, bölcs belátás’ ❖ A’ Stoa [ti. a sztoicizmus] apathiája nekem bölcseségem soha nem lesz. Nem szégyenlem, hogy atya vagyok, hogy ember vagyok (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 277) | Másnemü a stoikusok apátiája. Szerintük ez a lélek legtökéletesebb állapota, melyben minden szenvedélytől, az életnek hiú, becset adó érzelmeitől megszabadul (1893 PallasLex. CD02).
3a. (rég) ’lelki nyugalom, higgadtság’ ❖ Voltairnak öszve-kellett szedni minden erejét, minden Apathiáját ennek a’ tsapásnak elviselésére (1790 Kazinczy Ferenc C1506, 155) | minden egyes magyar hazafi két emberből áll. Az egyik, a ki otthon pipázik az ambituson […] csendes filozófiával, vagy keleti apathiával nézi az új időket, – a másik […] jogállamot és egyenlőséget akar (1906–1907 Mikszáth Kálmán C3117, 126).
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.