apellál ige 1a

1. tn (rég, Jog) ’fellebbez, fellebbezést nyújt be (vhova)’ ❖ Nem appellálhatnak; mert factumon kaptad (1774 Vesmás Márton C4461, 47) | a’ Város apellál a’ Septemvirális [= hétszemélyes] Táblára (1774–1779 Csokonai József 7503002, 20) | Istenhez csak első instantiában [= kérvényben, keresetben] folyamodhatik a bűnös, s ha ez neki meg nem kegyelmezett, a cárhoz apellálhat (1862 Szokoly Viktor 8452005, 140) | Öreg Andrisnak sehogy sem tetszett az ítélet, apellálni szeretett volna, csak a cseresznye miatt nem igen mert. Hátha ráhúzzák a rudat? (1918 Nagy Dániel CD10).

1a. ts (rég, Jog) ’〈ítéletet, ügyet〉 megfellebbez, ill. fellebbvitelre küld (vhova)’ ❖ Az actor apellálja ezen causát a nemes Compagnia eleiben (1781 A rendtartó székely falu 7154026, 159) | a három esztendeig tartott Dieta alatt az ide [ti. a királyi táblához] appéllált illy nemű perek nagy halomra gyűltek (1828 Kazinczy Ferenc C4940, 373) | Appellálandom ügyemet, Ha vesztek első fórumon (1860 Vida József C4489, 210) | Akkor hát appellálom az ítéletet! (1906 Mikszáth Kálmán C3160, 43).

1b. tn ’(vmilyen kéréssel, céllal) folyamodik, fordul vkihez, vmihez’ ❖ Szabad vólt a’ néphez apellálni, provocare, ügyét mozdittani a károsnak; még a Király elöl is (1783 Molnár János C0293, 87) | mivel az eset épp ellenkező, apellál a Kritikai Lapok-hoz, döntsék el e kérdést (1862 Arany János C0641, 325) | Másokhoz nem is próbált apellálni? […] Kihez próbáltam volna? (1972 Illyés Gyula 9274056, 54) | a szabad világ gondolkozóihoz apelláló író (1981 Dénes Tibor 9812004, 203).

2. tn vmire apellál ’hivatkozik vmire, bizonyságul, igazolásul említ vmit’ ❖ [a törvények eltörlésével] egygyütt megtiltatik egygyszersmind appellálni is azokra (1786 Magyar Hírmondó C0274, 775) | a gyermekeikre apelláló szülők esdeklése (1888–1889 Iványi Ödön C2185, 129) | Angliának … nemsokára a nemzet hazafiságára appellálva kell folytatnia a háborut (1900 Budapesti Napló febr. 22. C5243, 8) | az észre apelláló érveléssel (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

3. tn ’tiltakozik, tüntet vmi ellen’ ❖ Nem lehetett appellálni, Józsa Gyuri kivette a pénzt (1858 Vas Gereben C4379, 47) | Azon tanakodtak tegnap a színészek, hogy nem lehetne-e valami módon apellálni e választás ellen, és elégtételt szerezni a mellőzött Csatár bá’nak (1902 Ady Endre CD0801) | megfogadom, hogy amíg élek, apellálok (1997 Magyar Hírlap CD09).

4. tn (nyj) ’sokat beszél, feleslegesen szaporítja a szót’ ❖ Ápelál: sokat beszél vmiről, bőbeszédűsködik, szaporítja a szót, pl. „ne ápeláljon annyit arról a ribancz [= hitvány] kétfülü fazékról, hanem nyögje már ki egyszer, hogy mi az ára” (1905 Magyar Nyelv C0357, 93).

ÖU: meg~.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, apellálhat, apellált, apelláltatik; ÚMTsz.; IdSz.

apellál ige 1a
1. tárgyatlan (rég, Jog)
fellebbez, fellebbezést nyújt be (vhova)
Nem appellálhatnak; mert factumon kaptad
(1774 Vesmás Márton)
a’ Város apellál a’ Septemvirális [= hétszemélyes] Táblára
(1774–1779 Csokonai József)
Istenhez csak első instantiában [= kérvényben, keresetben] folyamodhatik a bűnös, s ha ez neki meg nem kegyelmezett, a cárhoz apellálhat
(1862 Szokoly Viktor)
Öreg Andrisnak sehogy sem tetszett az ítélet, apellálni szeretett volna, csak a cseresznye miatt nem igen mert. Hátha ráhúzzák a rudat?
(1918 Nagy Dániel)
1a. tárgyas (rég, Jog)
〈ítéletet, ügyet〉 megfellebbez, ill. fellebbvitelre küld (vhova)
Az actor apellálja ezen causát a nemes Compagnia eleiben
(1781 A rendtartó székely falu)
a három esztendeig tartott Dieta alatt az ide [ti. a királyi táblához] appéllált illy nemű perek nagy halomra gyűltek
(1828 Kazinczy Ferenc)
Appellálandom ügyemet, Ha vesztek első fórumon
(1860 Vida József)
Akkor hát appellálom az ítéletet!
(1906 Mikszáth Kálmán)
1b. tárgyatlan
(vmilyen kéréssel, céllal) folyamodik, fordul vkihez, vmihez
Szabad vólt a’ néphez apellálni, provocare, ügyét mozdittani a károsnak; még a Király elöl is
(1783 Molnár János)
mivel az eset épp ellenkező, apellál a Kritikai Lapok-hoz, döntsék el e kérdést
(1862 Arany János)
Másokhoz nem is próbált apellálni? […] Kihez próbáltam volna?
(1972 Illyés Gyula)
a szabad világ gondolkozóihoz apelláló író
(1981 Dénes Tibor)
2. tárgyatlan vmire apellál
hivatkozik vmire, bizonyságul, igazolásul említ vmit
[a törvények eltörlésével] egygyütt megtiltatik egygyszersmind appellálni is azokra
(1786 Magyar Hírmondó)
a gyermekeikre apelláló szülők esdeklése
(1888–1889 Iványi Ödön)
Angliának … nemsokára a nemzet hazafiságára appellálva kell folytatnia a háborut
(1900 Budapesti Napló febr. 22.)
az észre apelláló érveléssel
(1995 Jubileumi kommentár)
3. tárgyatlan
tiltakozik, tüntet vmi ellen
Nem lehetett appellálni, Józsa Gyuri kivette a pénzt
(1858 Vas Gereben)
Azon tanakodtak tegnap a színészek, hogy nem lehetne-e valami módon apellálni e választás ellen, és elégtételt szerezni a mellőzött Csatár bá’nak
(1902 Ady Endre)
megfogadom, hogy amíg élek, apellálok
(1997 Magyar Hírlap)
4. tárgyatlan (nyj)
sokat beszél, feleslegesen szaporítja a szót
Ápelál: sokat beszél vmiről, bőbeszédűsködik, szaporítja a szót, pl.például „ne ápeláljon annyit arról a ribancz [= hitvány] kétfülü fazékról, hanem nyögje már ki egyszer, hogy mi az ára”
(1905 Magyar Nyelv)
ÖU: megapellál
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, apellálhat, apellált, apelláltatik; ÚMTsz.; IdSz.

Beállítások