apóka fn 6A (kedvesk)

1. ’〈megszólításként v. megnevezésként:〉 öregember, bácsika’ ❖ Mért busongasz ősz apóka! (1835–1839 Kriza János 8258024, 50) | [egy kisbéres] ahogy az öreget meglátta tréfásan ráköszöntött: – Hát már kendet is a nőstény után húzza a holdvilág, apóka? (1916 Kassák Lajos CD10) | Hajdanán az orosz-lengyel határon állt egy házikó, benne lakott egy apóka (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (nyj) ’〈megszólításként v. megnevezésként az unokájához v. gyermekéhez való viszonyában:〉 nagyapa, ill. apa’ ❖ Ne félj apóka! fölkelek én még a nap előtt, csak súgd a fülembe: havas! Igy biztatott kisebbik fiam (1895 Gagyi Samu 8615001, 110) | Elvesztettem, nagyapa, a penecilusomat [= tollkésemet]. Szegény öreg apókám elmosolyodott az ősz bajusza alatt édesdeden, örült, hogy végre rájött a bajra (1896 Mikszáth Kálmán CD04) | – Jaj, apókám, lenyeltem egy egeret, – mondta siránkozva a gyerek (1927 Móra Ferenc 9459027, 25).

2a. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (nyj) ’〈kül. idős korban a férj megszólításaként a feleség részéről〉’ ❖ Mit láttál, anyókám? – Hát azt láttam apókám, hogy mi mind a ketten nagy szamarak vagyunk (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | a betegnek a felesége azt mondja, hogy kedves apókám, híjuk el kendnek a papot megáldoztatni (1926 Móricz Zsigmond 9462010, 111).

Vö. CzF.; TESz. apa; ÚMTsz.

apóka főnév 6A (kedvesk)
1.
〈megszólításként v. megnevezésként:〉 öregember, bácsika
Mért busongasz ősz apóka!
(1835–1839 Kriza János)
[egy kisbéres] ahogy az öreget meglátta tréfásan ráköszöntött: – Hát már kendet is a nőstény után húzza a holdvilág, apóka?
(1916 Kassák Lajos)
Hajdanán az orosz-lengyel határon állt egy házikó, benne lakott egy apóka
(1997 Magyar Hírlap)
2. (nyj)
〈megszólításként v. megnevezésként az unokájához v. gyermekéhez való viszonyában:〉 nagyapa, ill. apa
Ne félj apóka! fölkelek én még a nap előtt, csak súgd a fülembe: havas! Igy biztatott kisebbik fiam
(1895 Gagyi Samu)
Elvesztettem, nagyapa, a penecilusomat [= tollkésemet]. Szegény öreg apókám elmosolyodott az ősz bajusza alatt édesdeden, örült, hogy végre rájött a bajra
(1896 Mikszáth Kálmán)
– Jaj, apókám, lenyeltem egy egeret, – mondta siránkozva a gyerek
(1927 Móra Ferenc)
2a. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (nyj)
〈kül. idős korban a férj megszólításaként a feleség részéről〉
Mit láttál, anyókám? – Hát azt láttam apókám, hogy mi mind a ketten nagy szamarak vagyunk
(1900 Mikszáth Kálmán)
a betegnek a felesége azt mondja, hogy kedves apókám, híjuk el kendnek a papot megáldoztatni
(1926 Móricz Zsigmond)
Vö. CzF.; TESz. apa; ÚMTsz.

Beállítások