ápolatlan mn és hsz 

I. mn 14A

’magára hagyott, ill. ápolásban, gondozásban nem részesülő 〈ember, állat, növény〉’ ❖ az ápolatlan virágokból nem maradt talán egy is (1839 Eötvös József C1204, 208) | ápolatlanabbúl szenvedett utolsó betegágyán, mint egy idegen (1841 Kőváry László C2807, 133).

a. ’elhanyagolt, rendetlen külsejű 〈ember〉’ ❖ ápolatlan, piszkos, rongyos, hitvány csavargó vagyok! (1917 Moly Tamás CD10) | gyűröttfejű, riadtan pislogó, ápolatlan, félig rongyos proletárok, nép, csőcselék (1933 Nagy Lajos 9472015, 6) | Borostás volt és ápolatlan (1980 Lengyel Péter 9397010, 83).

b. ’rendetlen, piszkos, gondozatlan 〈hely, tárgy, testrész〉’ ❖ az elhunytak sírjait elhagyottaknak, ápolatlanoknak szemléljük (1860 Ormós Zsigmond C3366, 185) | ápolatlan kertben (1921 Angelotti Mária CD10) | arca fekete, árkos, ápolatlan (1947 Móricz Virág 2055009, 59) | szennyes inge kifityeg agyonfoltozott nadrágjából, szalmapapucsának lyukain áttörnek ápolatlan körmei (1968 Benedek István 9041002, 135) | elhasznált, ápolatlan teherautók raktere fölé a seprű zászlóként emelkedett (1978 Sőtér István 9613001, 163).

II. hsz 0 (kissé rég, ritk)

1. ’testi ellátás, gyógyítás nélkül, magára hagyottan’ ❖ Néma kinját hordá, de csak egyre fonnyadt. Ápolatlan nyögve ágyba hullt (1883 Szász Béla C3815, 154).

2. ’gondozás, törődés nélkül, elhanyagoltan’ ❖ az új hajtások ápolatlan állnak: Virágtalan megérve a halálnak! (1859 Szász Károly² 8426023, 275) | [a virágok] öntözetlen, ápolatlan sárgultak, száradtak (1888 Bródy Sándor C1198, 158) | Soraim teljes hosszukban e földön feküsznek, belőle táplálkoznak, zöldelnek, szertehajolnak, […] ágaik emelődnek, ápolatlan hajtottak nehéz fáradt földből, ó milyen szomjasak! (1929 Illyés Gyula CD10).

Sz: ápolatlanság.

Vö. ÉrtSz.; TESz. ápol; ÉKsz.

ápolatlan melléknév és határozószó
I. melléknév 14A
magára hagyott, ill. ápolásban, gondozásban nem részesülő 〈ember, állat, növény〉
az ápolatlan virágokból nem maradt talán egy is
(1839 Eötvös József)
ápolatlanabbúl szenvedett utolsó betegágyán, mint egy idegen
(1841 Kőváry László)
a.
elhanyagolt, rendetlen külsejű 〈ember〉
ápolatlan, piszkos, rongyos, hitvány csavargó vagyok!
(1917 Moly Tamás)
gyűröttfejű, riadtan pislogó, ápolatlan, félig rongyos proletárok, nép, csőcselék
(1933 Nagy Lajos)
Borostás volt és ápolatlan
(1980 Lengyel Péter)
b.
rendetlen, piszkos, gondozatlan 〈hely, tárgy, testrész〉
az elhunytak sírjait elhagyottaknak, ápolatlanoknak szemléljük
(1860 Ormós Zsigmond)
ápolatlan kertben
(1921 Angelotti Mária)
arca fekete, árkos, ápolatlan
(1947 Móricz Virág)
szennyes inge kifityeg agyonfoltozott nadrágjából, szalmapapucsának lyukain áttörnek ápolatlan körmei
(1968 Benedek István)
elhasznált, ápolatlan teherautók raktere fölé a seprű zászlóként emelkedett
(1978 Sőtér István)
II. határozószó 0 (kissé rég, ritk)
1.
testi ellátás, gyógyítás nélkül, magára hagyottan
Néma kinját hordá, de csak egyre fonnyadt. Ápolatlan nyögve ágyba hullt
(1883 Szász Béla)
2.
gondozás, törődés nélkül, elhanyagoltan
az új hajtások ápolatlan állnak: Virágtalan megérve a halálnak!
(1859 Szász Károly²)
[a virágok] öntözetlen, ápolatlan sárgultak, száradtak
(1888 Bródy Sándor)
Soraim teljes hosszukban e földön feküsznek, belőle táplálkoznak, zöldelnek, szertehajolnak, […] ágaik emelődnek, ápolatlan hajtottak nehéz fáradt földből, ó milyen szomjasak!
(1929 Illyés Gyula)
Sz: ápolatlanság
Vö. ÉrtSz.; TESz. ápol; ÉKsz.

Beállítások