ápolt mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → ápol.

II. mn 12A

1. ’gondozott, rendezett, tisztán tartott 〈külső megjelenés, testrész, ill. hely, tárgy〉’ ❖ A sors […] Éltünk egy szebbik lánczszemét Izről porrá szakasztá, Ápolt virágunk kellemét Keblűnkön elhervasztá (1836 Dukai Takách Judit 8117032, 172) | ápolt, rizsporos arc (1928 Fenyő László 9145002, 9) | Ápolt körmeit (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 56) | Athén szép, ápolt nagyváros (1936 Bálint György 9021001, 11) | Josepha szerette az ápolt, százhúsz esztendős parketteket (1960 Lányi Viktor ford.–Frank¹ 9381003, 178) | Ápolt, úri kéz, gondozott, jó illatú (1979 Vészi Endre 9776030, 196) | Valamikor ápolt, gyepes térség lehetett itt (1991 Rentz Mátyás 2038028, 86).

1a. ’ilyen külsejű, megjelenésű 〈ember〉’ ❖ Nem volt rokonszenves nő, istenemre nem volt rokonszenves, de első tekintetre fiatalos és ápolt volt (1915 Kosztolányi Dezső 9359125, 122) | A stewardess lépett be hozzá, egy ápolt, szép amerikai lány (1943 Ijjas Antal 9268001, 105) | jó megjelenésű, ápolt, kulturált, felelős pozícióban lévő vegyészmérnöknő (1989 Polcz Alaine 1120003, 307).

2. ’választékos, igényes 〈kifejezésmód, beszédstílus〉’ ❖ A köznyelv beszélt és írott, lazább és ápoltabb formái között nyelvtani különbségek is akadnak (1954 Fónagy Iván–Soltész Katalin 1054001, 16) | Előadásainak az a pazar ráadása, amit szép, ápolt, ízes és fegyelmezett beszédmódja jelentett, ma már emlék csak (1970 Keresztury Dezső 9326023, 358).

III. fn 2A1

’(egészségügyi v. szociális intézményben, kül. elmegyógyintézetben) ápolásban részesülő személy’ ❖ [az anya] másik 5 hónapos ápoltjánál szinte hasonló lázas rohamok tünnek föl (1847 Schöpf-Merei Ágoston 8305002, 141) | az elmeosztály egyik ápoltja a kórház költségén zeneiskolába jár (1957 Benedek István 9041007, 118) | [a lipótmezei elmegyógyintézetben] komoly kiállításokat szoktak rendezni a flúgos ápoltak műveiből (1989 Bólya Péter 1023008, 160) | 60 százalékos táppénzre akarják fogni a kórházi ápoltakat (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

ápolt ❖ melléknévi igenév, melléknév és főnév
permalink
I. melléknévi igenév → ápol
II. melléknév ◦ 12A
1.
gondozott, rendezett, tisztán tartott 〈külső megjelenés, testrész, ill. hely, tárgy〉
A sors […] Éltünk egy szebbik lánczszemét Izről porrá szakasztá, Ápolt virágunk kellemét Keblűnkön elhervasztá
(1836 Dukai Takách Judit)
ápolt, rizsporos arc
(1928 Fenyő László)
Ápolt körmeit
(1933 Kosztolányi Dezső)
Athén szép, ápolt nagyváros
(1936 Bálint György)
Josepha szerette az ápolt, százhúsz esztendős parketteket
(1960 Lányi Viktor ford.–Frank¹)
Ápolt, úri kéz, gondozott, jó illatú
(1979 Vészi Endre)
Valamikor ápolt, gyepes térség lehetett itt
(1991 Rentz Mátyás)
1a.
ilyen külsejű, megjelenésű 〈ember〉
Nem volt rokonszenves nő, istenemre nem volt rokonszenves, de első tekintetre fiatalos és ápolt volt
(1915 Kosztolányi Dezső)
A stewardess lépett be hozzá, egy ápolt, szép amerikai lány
(1943 Ijjas Antal)
jó megjelenésű, ápolt, kulturált, felelős pozícióban lévő vegyészmérnöknő
(1989 Polcz Alaine)
2.
választékos, igényes 〈kifejezésmód, beszédstílus〉
A köznyelv beszélt és írott, lazább és ápoltabb formái között nyelvtani különbségek is akadnak
(1954 Fónagy Iván–Soltész Katalin)
Előadásainak az a pazar ráadása, amit szép, ápolt, ízes és fegyelmezett beszédmódja jelentett, ma már emlék csak
(1970 Keresztury Dezső)
III. főnév ◦ 2A1
(egészségügyi v. szociális intézményben, kül. elmegyógyintézetben) ápolásban részesülő személy
[az anya] másik 5 hónapos ápoltjánál szinte hasonló lázas rohamok tünnek föl
(1847 Schöpf-Merei Ágoston)
az elmeosztály egyik ápoltja a kórház költségén zeneiskolába jár
(1957 Benedek István)
[a lipótmezei elmegyógyintézetben] komoly kiállításokat szoktak rendezni a flúgos ápoltak műveiből
(1989 Bólya Péter)
60 százalékos táppénzre akarják fogni a kórházi ápoltakat
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások